Országgyűlési Napló - 2010. évi nyári rendkívüli ülésszak
2010. július 13 (25. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. NEMÉNY ANDRÁS (MSZP):
1197 tartom nagyon fontosnak, mármint a nyári szünetben, hanem ugyanúgy fontosnak tartom a szülők megsegítését abban az esetben, amikor nagyon súlyos, tartósan beteg gyermeket nevel valaki, fogyatékos gyermeket nevel valaki. Hiszen akik láttak már ilyen családot, ismerik ezeknek a szülőknek az életkörülményeit, azok tudják, hogy mit jelent az, hogyha az állam egy ilyen picit is segít rajtuk, és legalább egy hétre, két hétre ki tudnak zökkenni abból a fá radságos, fizikailag is, lelkileg is nagyon megterhelő életállapotból, amiben ők vannak. Éppen ezért, ha egy ilyen személyes dolgot elmondhatok, két évvel ezelőtt mi elindítottunk egy fogyatékosnyaralót, ahol most is értelmi fogyatékos gyerekek vannak, néh ány héttel ezelőtt vakok, majd azt megelőzően hallássérültek voltak, aminek a célja pontosan az volt, hogy kicsiben kipróbáljuk azt, hogy milyen az, mennyiből lehet kihozni egyáltalán állami segítséggel hasonló megoldásokat, és miért fontos ez egyáltalán a társadalom számára. Tehát, tisztelt képviselő asszony, én nagyon köszönöm a felszólalását. Nagyon köszönöm, hogy megemlítette az önkéntességnek a fontosságát, és higgye el, én számítok az ön tudására is, akár mint képviselő, akár mint édesanya, mert tudom azt, hogy a családtámogatási rendszernek az átalakítása az nem négy évre, nem adott esetben nyolc évre kell hogy megvalósuljon, hanem évtizedekre, mert valóban akkor lesz a gyermekvállalás nem teher, hanem sokszor öröm. Köszönöm a figyelmét. (Taps a kormá nypártok és a Jobbik padsoraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Nemény Andor… (Dr. Nemény András: András!) Nemény András, elnézést! (Dr. Szanyi Tibor: Nem baj!) Nemény András frakcióvezetőhelyettes úr, a z MSZP képviselőcsoportjából. (Dr. Nemény András: Majd ha lesz ideje az elnök úrnak, megtanulja.) Megadom a szót. DR. NEMÉNY ANDRÁS (MSZP) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Soltész Miklós ráébredésről beszélt, ilyen ráébredésről fog szólni ez a hozzászólá s, amit most teszek. Több mint két hónapja voltak az országgyűlési választások, és több mint egy hónap telt el azóta, hogy megalakult az új kormány, és már valamivel több mint egy hónap azóta is eltelt, hogy a 29 pontos gazdasági akciótervet elénk tárta a miniszterelnök. Ez az idő elég idő arra, hogy ne csak a kormányzás kontúrját, hanem valódi tartalmát is lássuk, tudjuk azt, hogy milyen Magyarországot képzel el az új kormány, és hogy ebben a Magyarországban kiket is képvisel valójában. Mint mondtam, nem o lyan régen voltak a választások ahhoz, hogy még emlékezzünk a választási ígéretekre - nem volt sok, nem nehéz rájuk emlékezni. Talán kettő az, ami kiemelhető: az egyik az egyszeri radikális adócsökkentés, a másik az újmunkahelyteremtés, amely egymillió új munkahely teremtése néven hangzott el, igaz, hosszabb időtartamra. Hát, elmondható, hogy az elmúlt időben történtek lépések ez irányban, tehát a hír igaz, csak úgy igaz, hogy nem osztogatnak, hanem fosztogatnak. Hiszen úgy lett volna helyes ez a mondat, h ogy egyszeri radikális adócsökkentés a gazdagoknak, és újmunkahelyteremtés, új feketemunkahelyteremtés. Mert hát hogyan máshogy tudnánk értelmezni azt az egykulcsos adórendszert, amely megadóztatja a minimálbért, amely eltörli a progresszív elemet, amely a munkavállalók többsége számára nem adócsökkentést, hanem adóemelést jelent, amelyből teljes mértékben hiányzik a szolidaritás? Ha sarkosan akarnék fogalmazni, azt mondanám, hogy a szegények fizetik meg a gazdagok helyett az adót. (Dr. Szanyi Tibor: Így van!) És cinikusnak tartom azt a kijelentését a miniszterelnöknek, aki éppen a cinizmus ellen akar küzdeni, hogy a minimálbéresek nem is minimálbérből élnek, hanem annál több pénzből. Mondja ezt azoknak a multiknál dolgozó, soron dolgozó embereknek, akik tényleg minimálbért keresnek, és akiknek ez a jövedelemkiesés a keresetüknek a jelentős részét fogja képezni. És hogy mit kapnak érte
