Országgyűlési Napló - 2010. évi nyári rendkívüli ülésszak
2010. július 12 (24. szám) - Sporttal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik):
1165 rendszer elmozduljon az egycsatornás támogatási rendszer felé, de vannak olyanok, amiket nem tudunk támogatni, például, hogy lehetőséget adjunk újabb sportp ályák eltűnésére, hogy a helyükön lakóparkok vagy plázák épüljenek. Tehát egyenesebb lett volna, ha minimum két részre bontották volna ezt a törvénytervezetet. Az egyik szólt volna a labdarúgásról, a másik pedig a többi sportágról. A tervezetből látható, h ogy igazán nem az egész sportról szól, annak csak egy bizonyos szegmenséről - akkor álljanak ki őszintén, és erről beszéljenek. Ha önök azt a címet adták volna, hogy mondjuk, egyes adótörvényeknek az öt látványsportág támogatásával összefüggő módosításáról vagy egyes adótörvényeknek a labdarúgás támogatásával összefüggő módosításáról, akkor sokkal egyenesebben jártak volna el, és mi is abból a szempontból vizsgálnánk a tervezetet. Az is elég furcsa, hogy önök egy alapjában adókedvezményekre épülő támogatási rendszer jogosultsági körét mi alapján határozzák meg. Alapvetően nem találtam szerencsésnek - még a legelső verzióban hivatkoztak is rá , hogy az “54/2004es kormányrendelet a sportrendezvények biztonságáról” előírásai alapján definiálják egy sporttámog atási rendszer kedvezményezetti körét. Az említett jogforrás biztonságtechnikai előírásokat tartalmaz, például a szakhatóságok sportlétesítményi ellenőrzéséről vagy a sportprogramok hatóság felé történő bejelentéséről. A terminusmeghatározás gazdasági és s portszakmai szempontok alapján kerüljön meghatározásra, ne egy biztonságtechnikai meghatározás alapján. Problémának látjuk, hogy nem egyértelmű a törvénytervezet megfogalmazása azzal kapcsolatban, hogy a támogatást a támogatott mire fordíthatja. Meghatároz zák ugyan a 3. § 43. pontjában, hogy utánpótlás, személyi jellegű kiadás, felújítás hány százalékára adható ki támogatási igazolás, de mi van a többi költséggel? Azokra fordítható ez a támogatás? És ha már az előbb a labdarúgást említettem, vegyük az ő pél dájukat. Egy első osztályú csapat éves költségvetésében nagyon sok egyéb olyan kiadás van, ami komoly tételeket jelent: utaztatás, orvosi háttér, edzőtábor, közüzemi díjak. És ha már biztonságtechnikai szempontból határozták meg a látványsportágakat, akkor a mérkőzések biztosításának díjait is említhetem. A mérkőzésbiztosítás egy nagy szurkolótáborral rendelkező csapat esetében éves szinten 2530 millió forint is lehet, és ebben a rendőrségi költség még nincs benne. Hiszen a rendőrség a kiemelt kockázatú mé rkőzéseket az MLSZszel kötött megállapodás alapján jelen pillanatban ingyen biztosítja, de ez ugyanúgy a költségvetésből megy, tehát az lenne a célszerű, ha a csapatok, ha a rendőrség biztosítását igénybe veszik, akkor fizetnék is ennek a biztosításnak a költségeit. Kérdés, hogy ezeket a kiadásokat fedezhetike a támogatásokból legálisan, vagy ismét variálniuk kell az egyesületeknek ahhoz, hogy minden ilyen költséget tudjanak fedezni. Lehet, hogy nem kellett volna ennyire kapkodni, és egy kicsivel több idő t szánni a tervezetre, és esetleg megalkotni egy olyan konstrukciót, amely limitálta volna a begyűjthető pénzt sportáganként és szintenként. Hiszen egy első osztályú vízilabdacsapatnak az éves költségvetése a töredéke egy első osztályú labdarúgócsapaténak. Az első osztályban szereplő labdarúgócsapat és egy másodosztályú csapat költségvetése sem összehasonlítható, ráadásul, ha limitálták volna a kapható adományok éves felső határát, akkor a kisebb csapatok is könnyebben pénzhez juthattak volna. Ha esetleg ne m értik, hogy mire gondolok, engedjék meg, hogy az önök számára is jól érthető példát hozzak fel. Addig gyűjtjük a kopogtatócédulát, amíg el nem értük azt a darabszámot, ami az induláshoz kell. Utána már nem gyűjtünk, hogy mások elől ne vegyük el a lehetős éget. Ugyanez lett volna, ha limitáltuk volna azt, hogy egy csapat mennyi pénzt gyűjthetett volna össze. Ráadásul ez a szintekhez meghatározott felső limit színvonalemelkedést is eredményezett volna az adott sportágban, hiszen minél magasabb szinten szere pel a csapat, annál nagyobb bevételre tehet szert. Nem fordulhatna elő az, ami az elmúlt években többször megtörtént, hogy a második vonal küzdelmeiben az utolsó fordulókban, mondjuk azt: furcsa eredmények születtek, mert voltak csapatok, akik nem akartak feljutni, mert nem érte meg nekik. Most is történt egy ilyen, tudjuk, egy harmadosztályban szereplő csapat nem vállalja a másodosztályban való indulást jelen pillanatban a
