Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. június 1 (10. szám) - A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - NOVÁK ELŐD (Jobbik): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - KARÁCSONY GERGELY (LMP):
989 De azt gondolom, hogy az igazi fő probléma az ajánlócédularendszer ügye, ami úgy, ahogy van, tarthatatlan. Az összes probléma, ami miatt körüllengte a b otrány szele a választási napokat vagy az egész választási időszakot, azok mind az ajánlócédularendszerrel kapcsolatosak voltak. Ez a rendszer úgy rossz, ahogy van. Mindenképpen fontos, hogy ha nem is most, de például a parlamenti reformbizottságban vegyü k föl ezt a kérdést. A Lehet Más a Politika egyébként eltörölné az ajánlócédularendszert. Mi azt gondoljuk, hogy nincsen igazából nyomós érv arra, hogy a választópolgárok elé kerülő alternatívákat valamilyen bürokratikus szabály szerint megszűrjük. A vála sztók elég bölcsek ahhoz, hogy tudják, melyik pártra akarnak majd szavazni. De természetesen most ez egy nagyobb falat annál, hogy az egész ajánlócédularendszert kidobjuk az ablakon, bár szerintem megérett erre a helyzet. Akkor beszéljünk erről a bizonyos 9 napról, és beszéljünk arról, hogy tulajdonképpen milyen érvek hozhatók föl amellett, hogy a korábbi 35 nap helyett 9 napra rövidítsük le az ajánlócédulagyűjtés időszakát. Azt gondolom, hogy ilyen érvek nincsenek, és meg kell mondjam, hogy az ajánlásban sem soroltak föl ilyen érveket az ajánlattevők, és itt a Házban is, amik elhangoztak, azok szerintem nem igazából erős érvek, elég könnyen megcáfolhatóak. Elhangzott az az érv például, hogy a legtöbb választópolgár már az ajánlócédulagyűjtés legelső napj aiban odaadja a céduláját, és igazából akkor lehet a legtöbb ajánlócédulát gyűjteni. Én, mint az LMP kampányfőnöke, azért az utolsó napokban igencsak sok évet öregedtem, amikor az utolsó napokban sikerült a Lehet Más a Politika jelöltjeinek számos helyen ö sszeszedni az ajánlócédulákat. Szeretném előre leszögezni - bár jobbikos képviselőtársaim, és nem vonom kétségbe az őszinte aggódásukat a Lehet Más a Politika politikai pályafutásával kapcsolatosan; tényleg, tehát most tulajdonképpen köszönöm, hogy megvédt ek minket. De nem a Lehet Más a Politika - hogy mondjam - pártpolitikai érdekeit szeretném szolgálni a felszólalásommal, mert azt gondolom, hogy most már azért a Lehet Más a Politika ismertsége a sokszorosa a korábbinak, és nekünk igazából azért ment lassa n az ajánlócédulagyűjtés, mert egyszerűen az állampolgárok nem tudták, hogy kik vagyunk. Nyilván ez a probléma azóta megszűnt. De ezzel együtt is azt gondolom, hogy egyáltalán nem életszerű az, hogy a választópolgárok az első napokon odaadnák a cédulákat. Nyilván a Fidesznek voltak ilyen tapasztalatai, amikor az első napokban akarta begyűjteni az összes ajánlást, de voltaképpen az ajánlócédulagyűjtés menete egyáltalán nem úgy néz ki, ahogy itt a képviselőtársaim elmondták. Azt sem gondolom, hogy 9 nap ala tt kevesebb visszaélést lehetne elkövetni, mint 35 nap alatt. Éppen azért, mert azok, akik nagyon össze akarják szedni a cédulákat, és nem nagyon vannak morális gátjaik, azok 9 nap alatt ugyanazokat a disznóságokat el tudják követni, mint 35 nap alatt. Nem hiszem, hogy a rövidítésnek lenne ilyen hozadéka. Egyetlen hozadéka lehet, amit már képviselőtársaim az ellenzéki frakciókból többször elmondtak, és én nem akarom ezzel újra húzni az időt, hogy ez a fajta szigorítás egy teljesen indokolatlan, nagyon nehez en védhető, brutális támadás a politikai elit, a politikai establishment potenciális kihívóival szemben. Gondoljunk bele abba, hogy a magyar politika miért olyan, amilyen. Részben azért, mert a magyar politikai intézményrendszer olyan magas intézményi küsz öböket állít a parlamentbe való bejutással szemben, például a kampányfinanszírozással, az ajánlócédularendszerrel, a parlamenti küszöbbel, hogy egyszerűen a politikai elit az elmúlt húsz évben ült a babérjain, és nem kellett szembesülnie a kihívóikkal. Ez egy olyan elégedetlenséget okozott a magyar választók milliói számára, ami berepített két, egyaránt új, bár egymástól ideológiájában nagyon különböző, de mégiscsak az antiestablishment üzenetet magában hordozó pártot a parlamentbe. Húszévente van ilyen fo rradalom, szerintem ez tényleg valóban egy forradalmi átalakulás volt. De alapvetően úgy lenne a helyes, ha a magyar parlamenti pártok folyamatosan éreznék a kihívóikat. Mert ezek a kihívóik, mint egy rendes, tisztességes piaci verseny esetén az üzleti éle tben vagy a gazdaságban, úgy a politikában is
