Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. június 1 (10. szám) - A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. SIMON GÁBOR (MSZP):
965 Emellett, hogy a képviselők számát csökkentik, kívülről szeretnének alpolgármestereket behozni, ami nagy valószínűséggel ugyanannyiba vagy még többe kerül, mint a megszűnő képviselői mandátumok száma. Itt pedig azt látjuk az eljárási törvényben, hogy drasztikusan és min denfajta ok nélkül kívánják korlátozni azt az időtartamot, amely rendelkezésre áll az ajánlócédulák, rendelkezésre áll a kopogtatócédulák összegyűjtésére. Ha csak Kósa képviselő urat hallgatnánk mint előterjesztőt, akkor azt láthatnánk, hogy a kép rendkívü l pozitív, sőt itt ma a parlamentben az önkormányzati rendszer, az önkormányzati rendszer demokratikus működésének ünnepét ülhetnénk, azonban azt gondolom, hogy ettől sokkalsokkal árnyaltabb a kép. Először is azzal kell kezdeni az eljárási törvénynél, hog y szükség vane erre a módosításra, vane benne olyan szabály, amely miatt most a választási rendszer nem működik, vane benne olyan szabály, ami miatt az önkormányzati választásokat nem lehet lebonyolítani, vane olyan szabály, amelynek mindenféleképpen s zükséges a módosítása. Teljesen egyértelmű a válasz, hiszen elhangzott az expozé, elhangzottak a bizottsági vélemények, hogy nincsen ilyen szabály. Akkor természetesen kérdezhetnénk, hogy mi ez a gyorsaság, miért szükséges ezt most, és miért szükséges ilye n formában behozni. Annál is inkább azt gondolom, hogy jogszerű ez a kérdés, hiszen az elmúlt napokban, az elmúlt két hétben folyamatosan nemzeti konzultációkról, nemzeti együttműködés rendszeréről, a nemzet összefogásáról, háromharmad képviseletéről beszé ltek a parlamenti képviselők, illetve a megválasztott miniszterelnök úr. (17.40) Nos, elmondhatom, hogy a háromharmad képviselete úgy szokott megvalósulni az elmúlt húsz évben, hogy ilyenkor négypárti, ötpárti vagy korábban még hatpárti egyeztetéseket tart ottak a választási rendszer átalakításáról. Az elmúlt egy hónapban, a választások második fordulója óta önök kísérletet se tettek arra, hogy bármelyik parlamenti párttal, bármelyik ellenzéki párttal, bármelyik parlamenten kívüli erővel, bármelyik civil sze rvezettel egyeztetéseket kezdeményezzenek. Próbáltam a sajtóban keresni, abban sem láttam nyomát, hogy ezen eljárási szabályokat valamelyik érdekképviseleti szervezettel - akár a megyei jogú városokkal vagy kisebb szervezetekkel - leegyeztették volna. Elé g furcsán értelmezik így a nemzeti együttműködés rendszerét, hiszen az, hogy csak benyújtják elénk, és nem kíváncsiak az egyeztetésre, azt gondolom, hogy az inkább egy erőnek szól, annak az erőnek, hogy meg szeretnék mutatni rögtön itt a parlamenti ciklus elején, hogy a kétharmaddal könnyű a választási rendszert megváltoztatni. Két alapvető indokot hallottunk az előadóktól, az egyik az, hogy rövidebb lesz, és ezáltal, hogy rövidebb, olcsóbb. Nos, kérem szépen, az, hogy 72 napról 60 napra leviszik a választá si időszakot, semmiképpen sem nevezhető forradalmi újításnak; egyébként egyetértünk vele, magával a 60 nappal nem volt problémánk. Azzal viszont volt problémánk, hogy ezt a 60 nap időtartamot hogyan akarják kitölteni. Az számomra értelmezhetetlen, hogy a 1 2 napos időspórolás miatt egy jelentősen olcsóbb választás fog bekövetkezni, mint egy 72 napos rendszerben. Az állami szerveknek gyakorlatilag ugyanannyi pénzt kell küldeni, ugyanúgy ott kell legyenek a választási bizottságok, ugyanazokat az értesítéseket küldik ki, ugyanolyan személyi állomány, ugyanaz az apparátus dolgozik a választások megszervezésén és lebonyolításán, tehát az állami szférában jelentős költségcsökkenés nem mutatható ki; ilyet nyilván önök se tudtak, hiszen sem az expozéban, sem a hozzás zólásokban egyetlen forintról nem szóltak. Azt gondolom, az egy reális kép lett volna, ha azt mondják, hogy ennyi helyett ennyibe fog kerülni, de sajnos ezt nem tudták megtenni, valószínűleg azért, mert nincs ilyen spórolás. Az ugyancsak nem érv, hogy a 72 napos kampány helyett 60 nap alatt a pártok sokkal kevesebb pénzt fognak költeni. Én azt gondolom, hogy 60 nap alatt is bármelyik párt ugyanannyi pénzt elkölthet, mint 72 nap alatt, tehát magára az olcsóságra hivatkozni az eljárási szabályoknál szerintem nem állja meg a helyét.
