Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 17 (2. szám) - A Nemzeti Együttműködésről címmel politikai nyilatkozattervezet általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP):
93 Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő úr. M egadom a szót Lendvai Ildikó képviselő asszonynak, MSZP. LENDVAI ILDIKÓ (MSZP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Jövendő négy évünk talán legfontosabb óráit éljük. Mert való ban, ez a nyilatkozattervezet azért született, hogy meghatározzuk a következő négy év közéletének szellemét. Abban még van is egyetértésünk, hogy a következő négy évet nyilván a parlamenti többpártrendszer keretei között, de nagyobb együttműködésnek, a nem zeti kérdésekben kialakuló együttgondolkodásnak kell jellemeznie. Minden ciklus kezdete ritka lehetőség erre. Lehetőség, amelyet el is játszhatunk, és lehetőség, amellyel élhetünk is. Vigyáznunk kell rá, mint a hímes tojásra. Ezért fontos, hogy egyetlen ro ssz megfogalmazás, egyetlen - talán nem rossz szándék, de - nehezen értelmezhető szándék ne játszassa el velünk ezt a lehetőséget. Ezért kell vigyáznunk arra, hogy az igényelt új hangból ne lehessen orwelli újbeszéd. Módosító javaslatunk azért született, h ogy az együttműködés valódi együttműködés lehessen abban, amiben ez parlamenti keretek között lehetséges. Mi úgy látjuk - és nem a szándékon vitatkozunk , hogy a jelenlegi szöveg és a mögötte lévő tartalom három fontos ponton is veszélyezteti azt, hogy az együttműködés valóra válhasson. Módosító indítványunkat tehát nem azért terjesztettük be, mert nem tartanánk szükségesnek a korábbi politikai hidegháború végét - természetesen a viták megmaradásával , hanem pontosan azért, hogy olyan együttműködés szület hessen, amelyben az ország minden állampolgára bekapcsoltnak és bekapcsolhatónak érezze magát, sőt a határon túli magyarok is. Mi az a három pont, ahol érzésünk szerint a szándék kibicsaklott? Ahol - ha valóban együtt gondolkodunk - érdemes egymás érveit f igyelembe vennünk? A három pont - bocsánat a leegyszerűsítésért - a múlt értékelése, a jelen események értelmezése és a jövő távlata. Engedjék meg, hogy elmondjam, mi a problémánk ezzel a három fontos résszel. Valamit a múlt értékeléséről. Amilyen múltkép kiviláglik ebből a nyilatkozattervezetből, azzal vannak problémáink az önrendelkezés megítélésében, vannak problémáink a rendszerváltás pillanatainak megítélésében, és vannak problémáink a rendszerváltás első húsz évének értékelésében. Ami az önrendelkezés t illeti, vezérszónokunk is elmondta már: ne becsüljük le, hogy ez az ország, ez a nemzet a rendszerváltással kivívta az önrendelkezés jogát és lehetőségét. Önöknek ebben - megengedem - nagyobb szerepük volt, mint nekünk. Ne vonják kétségbe ezt a szerepet! Kétségbe vonják saját és az egész ország történelmi tettét is vele, ha azt mondják, hogy eddig nem volt nemzeti önrendelkezés, ha azt mondják ezzel, hogy eddig nem voltak szabad választások. Akkor egyetlen kormány sem legitim. Nemcsak az elmúlt nyolc évé, az Antallkormány sem és önök sem. Nem akarhatják, hogy az ország ezt úgy érezze, nem akarhatják, hogy akár az önök hívei úgy érezzék, hogy a rendszerváltás nem az önrendelkezésről szólt. De baj van a rendszerváltás másik mozzanatának értelmezésével is. Ö nök úgy értelmezik ezt a fontos történelmi állomást, hogy ez politikai mutyik kérdése lett. Nem! Nem így volt! A rendszerváltás nem rossz döntés volt! A rendszerváltás arról a reményről szólt, amely reményt nem tagadhatjuk meg. Arról a reményről, hogy lehe t egyszerre demokrácia és igazságosság. Arról a reményről, hogy lehet egyszerre gazdasági verseny és szolidaritás. Ha ezt a közös reményt, amiben az ország legnagyobb része osztozott, politikai mutyinak, kibicsaklott pillanatnak fogjuk fel, akkor a legross zabbat tesszük, amit tehetünk, akkor azt mondjuk, hogy ez lehetetlen. Hogy nem lehet együtt demokrácia és igazság! Hogy nem lehet együtt gazdasági verseny és szolidaritás. Kérem, ne mondjuk azt, ne üzenjük ezt tízmillió embernek, hogy tévedtek, hamis remén yeknek áldozták az életüket!
