Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 17 (2. szám) - A Nemzeti Együttműködésről címmel politikai nyilatkozattervezet általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP):
94 De baj van a múlt értékelésében a rendszerváltást követő húsz év megítélésével is. Húsz év, és semmi sem sikerült - önök ezt mondják ebben a nyilatkozatban. Igen, sok minden nem sikerült. Igen, a rendszerváltás reményeiben nagy ok sokan csalatkoztak. De hogy sokan mindent megtettek ezeknek a reményeknek a valóra váltásáért, ők, tízmillióan, azt ne vonjuk kétségbe! Ne vegyünk el ettől az országtól húsz évet! Nagyjából a legrosszabb, amit tehet Magyarországgal bármely politikai erő , ha nemzeti önbizalmát apasztja. Ne vegyük el azok jó szándékát, munkáját, akik ez alatt a húsz év alatt ezen a reményen dolgoztak! Igen, lehet, hogy a politikai elit sok mindent elrontott. Mi biztosan! Lehet, hogy önök semmit. (Derültség a Fidesz padsora iban.) De az ország egésze nem lúzer! Nem hiábavaló húsz évet töltött el! Bízom benne, hogy ezt egyformán gondoljuk, és a múlt semmibe vevésének ezeket a rossz mondatait sikerül a nyilatkozatban kijavítani. Nem a mi kedvünkért, nem az elmúlt nyolc év kormá nya kedvéért: az önök szavazói, a mi szavazóink és a sehova sem szavazók kedvéért. (Lázár János: Így van!) A második kifogásunk a jelen események értelmezését illeti. Hogyan értelmezik önök ebben a nyilatkozattervezetben a választást? Azt mondják, hogy itt forradalom történt, és azt mondják, hogy itt megdöntöttek egy régi politikai és gazdasági rendszert. Álljunk meg egy pillanatra mindkét fogalomnál! Forradalom történte - ahogy önök írják , úgy, hogy a nemzet végre összeszedte maradék életereje morzsáit, elvánszorgott a szavazófülkébe, és végrehajtotta a forradalmat? Nem szeretnék azon ironizálni, hogy mi van azokkal, akik elvánszorogtak ugyan a szavazófülkébe, de 47 százalékuk speciel helytelenül szórta szét maradék életereje morzsáit, mert nem a kormány erőkre szavazott. És különösképpen mi van azzal a közel 40 százalékkal, aki össze sem bírta szedni maradék életerejét, és nem ment el a szavazófülkébe? (Lázár János: Ha elmentek volna, ránk szavaztak volna.) Ne hívjuk ezt forradalomnak! Nagyon fontos esemé nynek hívjuk. Egy kormány megdöntésének. Ez fontos dolog. Ez belefér a demokráciába. Meg is történt - de nem ezt hívják forradalomnak. A másik baj a választás értelmezésével - ahogy mondtam , hogy önök azt mondják, hogy itt megdőlt egy politikai és gazdas ági rendszer. Álljunk meg megint egy pillanatra! Melyik politikai rendszer dőlt meg? Az a politikai rendszer, amiben Magyarország élt, a Magyar Köztársaság nevet viseli. (20.10) Felteszem, ezt nem döntöttük meg forradalommal. És mivel tudom, hogy vannak ön ök között, akik azt mondták, hogy a Magyar Köztársaság csak ruha a nemzet testén, hadd értelmezzem a Magyar Köztársaság szó jelentését. Az a politikai rendszer, amit ma a Magyar Köztársaság takar, a többpárti demokráciát, a többféle gondolkodáshoz való jog ot, az értelmes vita lehetőségét, a pluralizmust jelenti. Felteszem, ezt a politikai rendszert se az önök szavazói, se a máshova szavazók, se az otthonmaradók nem akarták megdönteni. És mit jelent a gazdasági rendszer, amit önök szerint forradalommal döntö ttek meg? A gazdasági rendszer azt jelenti, hogy van szabad tulajdonlás, hogy van gazdasági szabad verseny. Ezt akarták megdönteni? Rengeteg baj van manapság ezzel! Rengeteg baj van a versenyszabályok be nem tartásával. Rengeteg baj van azzal, hogy a gazda sági verseny közben a szolidaritás szálai szakadoznak. És van, nekünk is van felelősségünk, hogy ez a helyzet. De azt a gazdasági rendszert, ami a tulajdonlás szabadságát jelenti, ezt önök és a választóik sem akarhatták megdönteni. Nem, a választás nem ezt jelenti. A választás azt jelenti, hogy önök impozáns többség, 53 százalék szavazata bizalmából kaptak lehetőséget, nagyon nagy lehetőséget kétharmados kormányzásra. Ennyit jelent. Ez is nagyon sok. De nem forradalom. Mit szóltak volna önök, ha 2006ban, a mikor összesen csak 16 700 vagy mennyi szavazóval kevesebb szavazott az akkori kormányra, mi valamilyen gőzös történelemszemlélet jegyében azzal álltunk volna elő, hogy forradalom történt. Kinevettek volna, és joggal nevettek volna ki. (Közbeszólás a Fides z soraiból: Így is kinevetünk.) Az nem volt forradalom, ez forradalom? Nem.
