Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 17 (2. szám) - A Nemzeti Együttműködésről címmel politikai nyilatkozattervezet általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - VONA GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
85 Ezzel kapcsolatban némi ellentmondást is érzek, ugyanis az első napirendi pontnál érezhető volt az alkotmánymódosítás kapcsán eg y nagyon sürgető nyomás, egy szinte átütő erejű szándék arra nézve, hogy minél hamarabb ezekben a kérdésekben dűlőre jusson az Országgyűlés, és itt időhiányra való hivatkozással történt mindez. Nekem itt ellentmondásnak tűnik, hogy ha ezekkel a fontos kérd ésekkel ilyen sürgősen kellett mégis az Országgyűlés előtt foglalkoznunk, akkor ezzel a kissé általános, kissé homályos politikai nyilatkozattal miért terhelték most meg az Országgyűlést, amelynek a nagyszerű célkitűzéseit, nemes céljait természetesen senk i nem vitatja, és azt sem vitatjuk, hogy a szembenézésnek szüksége van. Tehát ha egy politikai változás történik az országban - és ismerjük el, valóban nagyon komoly politikai változás történt, hiszen 17 százalékkal mindennek ellenére a Jobbik Magyarország ért Mozgalom itt van az Országgyűlésben, bár senki sem szerette volna… (Taps a Jobbik soraiban.) , bár senki sem szerette volna a Jobbik Magyarországért Mozgalom közel 1 millió szavazóján kívül és azokon az embereken kívül, akik mellénk álltak , mi is úgy érezzük, hogy körül kell nézni ebben a pillanatban, hogy hol tartunk, hol állunk, milyen feltételek állnak rendelkezésre az Országgyűlésnek ahhoz, hogy a munkát folytassuk. De mondjuk ki, legalábbis mi ki fogjuk mondani, ez a dokumentum alkalmatlan erre a körülnézésre, és arra, hogy meghatározzuk azt, hogy hogyan és merre tovább. És ezt szeretném a rendelkezésemre álló időben önöknek bizonyítani. Őszinte csodálattal figyeljük egyébként, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr félévente újabb és újabb grandiózus tervekkel áll elő, és megizzasztja ezzel a Fidesz marketingosztályát, hogy az újabb és újabb ötleteknek milyen nevet találjon. Így hallottunk már uniópártról, nemzeti konzultációról, “ébresztő, Magyarország”ról, új többségről, új kezdetről és most pedig a nemzeti együttműködés rendszeréről. És tényleg őszintén mondom, nagyrabecsüléssel figyeljük ezt a fajta állandó megújulási szándékot, hiszen ez erőről, akaratról, kreativitásról tanúskodik, de azért azt szeretnénk kifejezni, hogy attól még, hogy a Fidesz aktuális belpolitikai helyzetéhez szabjuk éppen azt, hogy hogyan nevezzük el Magyarországot, hogy hogyan nevezzük el Magyarország belpolitikai helyzetét, ez még egyáltalán nem ad megoldást a problémákra. Elismerjük azt, hogy Orbán Viktor és a Fidesz virtu óza a formának, de most itt a magyar társadalom a tartalomra vágyik inkább, és ez a nyilatkozat ebből a tartalmi szempontból nézve alkalmatlan a céljára. Tehát akkor nézzük a szöveget, mert már ugye itt a fideszes frakció bizonyos része már nagyon követelt e a konkrétumokat. Hát akkor menjünk bele! Máris a második mondatnál, ugye itt van ez a “visszaszerezte” szó. Nem tudom sajnos szó szerint idézni Lázár János frakcióvezető úr szavait, de ő mintha már némileg módosította is volna itt az igeidőt, mintha ő má r jövő időről beszélt volna, és ennek én nagyon megörültem, ugyanis nem érzem úgy, hogy Magyarország visszaszerezte volna az önrendelkezési jogát 2010. április 11én. Nagyon bízunk benne, hogy visszaszerzi ezt a jogot, de ez a jog még nincs a kezünkben. Eg yelőre egy lehetőség van Magyarország előtt, önök előtt is, és ez a felelősség természetesen kétharmados többségük birtokában leginkább az önöké, hogy ebből a lehetőségből valóban lesze önrendelkezési jog. Úgyhogy ez úton is javaslom, hogy itt az igeidőt, amennyiben önök is így látják, tegyük rendbe. Beszél a politikai nyilatkozat megszállásról, diktatúráról. Azt mondom, hogy nagyon helyesen teszi. Valóban, 46 év megszállás és diktatúra volt ennek az országnak a része. Beszél húsz zavaros évről, paktumokró l - ez is nagyon helyes, hogy ezt megtette. De engedjék meg, hogy itt elvárjak önöktől vagy elvártunk önöktől némi önkritikát. Nem azt vártuk el, hogy önmarcangoló, álszent ruhatépést lássunk az elmúlt húsz évvel kapcsolatban, csupán azt, ami jogos. Talán annak a kimondását, hogy ebben a húsz évben azért hol aktív, hol passzív módon önök is viseltek felelősséget. (Taps a Jobbik soraiban.) Most nem akarok régi klasszikus témákra visszakanyarodni, arra, hogy a kerekasztal körül hogyan sikkadt el az a nagyna gy rendszerváltozás, amiről itt a parlamenti pártok többsége mindig könnybe lábadt szemmel beszél; nem akarok arról a szégyenteli pillanatról beszélni, amikor
