Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 31 (9. szám) - A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvénynek, valamint a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvénynek a tankötelezettség teljesítésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - VÁGÓ GÁBOR (LMP):
829 tetszik, a családi pótlék. Érdekes, hogy ez nyolc é vig önöknek egyszer se jutott eszükbe. Most pedig, amikor mi még nem látjuk, hogy az a bizonyos államkassza hogy néz ki belülről, mármint az a pénzesszekrény, hogy egyáltalán vane abban még pénz vagy csak egy csomó csontváz fog kidőlni, előállnak egy ilye n ötlettel. Ráadásul azt se felejtsük el, hogy ez a kérdés törvényi, közigazgatási eljárás szempontjából az ösztöndíjrendszerekkel könnyebben és egyszerűbben szabályozható, mintha a családi pótlékhoz akarnánk hozzárendelni. Azt gondolom, hogy a családokkal való foglalkozás persze fontos kérdés, csak önmagában kevés. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket, hogy rendes felszólalásra a képernyő jelenlegi állapota szerint öten várna k: Vágó Gábor, Sneider Tamás, Selmeczi Gabriella, Székyné dr. Sztrémi Melinda és Lakatosné Sira Magdolna. Megadom a szót Vágó Gábor képviselő úrnak, az LMP képviselőcsoportjából. Képviselő úr, öné a szó. VÁGÓ GÁBOR (LMP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr ! Tisztelt Ház! Tisztelt Beterjesztők! A nemzeti együttműködés rendszerén belül a kölcsönös tisztelet kultúrájával összhangban engedjék meg, hogy idézzek a kormányprogramból - mint ezt már tettem : a nemzeti ügyek kormánya az adminisztráció csökkentése me llett kialakítja a szabályozás újbóli túlburjánzását megakadályozó intézményi garanciákat is, a jogalkotás átláthatóságának, előkészítettségének növelésével, és az előzetes hatásvizsgálatok általánossá tételével javítja a szabályozás minőségét, felszámolja a szabályok gyakori módosításának gyakorlatát. Tisztelt Előterjesztők! Kérdezném önöktől, a szabályozás túlburjánzását megakadályozzae ez a törvényjavaslat. Kellően előkészítette ez a fajta jogalkotás, ahol a szakmai szervezetek véleményét nem veszik fi gyelembe mindenféleképpen? Átláthatóe az a törvényalkotás, ahol a törvénymódosítások során utalják majd egy későbbi kormányrendelet hatáskörébe azt a szabályozást, amit először törvényi szinten akartak szabályozni? Előzetes hatástanulmányokat készítetteke, a jelenlegi gyakorlat hatásait megvizsgáltáke? Mint azt már elmondtam többször is, és elmondtuk a bizottsági és az általános vita során, a cél jó, az igazolatlan hiányzások számát csökkenteni kell, de az eszköz nem elégséges, hiszen az előző Fideszkor mány idején hatályban lévő hasonló jogszabály hatására csupán 1,9 százalékkal csökkent az igazolatlan hiányzások száma. Rendszerszintű változásra van szükség, mivel mind az oktatási rendszert, mind a gyermeket, mind a családokat is terheli a felelősség az iskolakerülésért. A jelen törvényjavaslaton nem látszik, hogy egy átfogó reform első lépése lenne. Egy lépés; talán egy jó lépés, de az utat nem jelöli ki, a problémát nem oldja meg. (16.40) A jelenség mélyebb okaival nem foglalkozik a jelen törvényjavasla t. A bizottságban és a többpárti viták során is egyértelműen mindenki amellett tette le a garast, hogy a szociális szakmai szervezeteket meg kell erősíteni ezzel a törvényjavaslattal összhangban. Ez előremutató. Most már csak az a kérdés, hogy a megerősíte ndő szociális szakmai szervezetek véleményét miért nem vették figyelembe a törvényalkotás során. Hadd hangozzanak el itt a Házban is ezek a vélemények. A minisztérium felkérésére készült OEPkutatás összefoglalójából szó szerint szeretnék idézni. Ez az a k utatás, amely az előző Fideszkormány idején érvényben lévő törvényjavaslat hatásait elemezte. “Összességében megállapítható volt, hogy a gyermekek iskolába járása és különösen ennek eredményessége semmiképpen sem érhető el az alanyi jogon járó támogatás f elhasználásának esetleges ellenőrzésével, illetve szélsőséges esetben a gyermekek családból való kiemelésével. Ugyancsak nem biztosítható ilyen módon, hogy a szakemberek és az intézmények a törvényekben és szakmai szabályokban is jól megfogalmazott módon m űködjenek együtt a gyerekek érdekeinek minél
