Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 31 (9. szám) - A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvénynek, valamint a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvénynek a tankötelezettség teljesítésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
828 most már egy újabb módosító indítvány alapján kirajzolódik egy olyan koncepció, amely a helyi döntéshozásban bizonyos pontokat egyértelművé tesz, és nem enged döntési szabadságot ebben a helyi szereplő knek. Erre vonatkozóan hallottam olyan érvelést, amely megfontolandó. Az az érdekes, hogy amikor a most hatályos törvényt készítettük elő, akkor olyan szakmai érvek hangzottak el, amelyek az érintett családokat a helyi hatalomtól féltették, a mostani érvel ésben pedig a helyi hatalmat féltik az érintett családoktól. Azt gondolom, hogy mind a kettőben van racionális és élettapasztalatokon alapuló mag, tehát mindegyiknek van magja. De én azt gondolom és képviselem, hogy ezt a dolgot nem lehet megspórolni. Azza l a problémát nem fogjuk hosszú távon nyugvópontra helyezni, ha nem az a szándék és nem az a cél, hogy a helyi közösség aktívan vegyen részt ezeknek a problémáknak a megoldásában, megfelelő eszközökkel, beleértem jogosítványokkal, törvényben előírt jogosít ványokkal mint eszközökkel megtámogatva. Az, hogy elhúzzuk tőlük a döntést, vagy a döntést helyettük kimondja valaki más, nem fog hosszú távon könnyíteni a helyzeten. De hát végül is az első változatot én még el is tudtam volna fogadni, igazából aggályosna k csak azt tartom, ami most módosító indítványban jelent meg, tehát hogy egy olyan koncepció rajzolódott ki, hogy a nem iskoláskorú gyerekek esetében, akik nevelési támogatást kapnak, ott megengedett a természetbeni ellátás, az eseti gondnok és a családdal való foglalkozás. Ezzel a megoldással maximálisan egyet tudunk érteni. Viszont az iskoláskorú gyerekek esetében a koncepció elmegy egy erőteljesebb szankció irányába, ahol a családi pótlék felfüggesztésére kerül sor, és a felfüggesztés után annak a felhas ználásáról nem is helyben döntenek, hanem egy kormányrendelet fogja majd szabályozni a felhasználását. Ebből az egész ügyből nagyon hiányzik ebben a szakaszban is a családdal való foglalkozás, ezért azt gondolom, mindenképpen érdemes azon gondolkodni, hogy ez ne iktatódjon ki a rendszerből ebben a szakaszban sem, mert igazából tartós eredményt csak akkor lehet elérni, ha a családot vagy a családok többségét együttműködővé tudják tenni. Az eddig előfordult kétszáz esetből körülbelül 50 százalékban azt jelzik a szolgálatok, hogy pozitív változás következett be. Én hiszek abban, hogy ha a családokkal való foglalkozás ennek a szankciórendszernek szerves része marad, akkor ez az eredményesség növekedni fog. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖ K (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő asszony. Most Pósán László képviselő úr következik kétperces felszólalásra. Képviselő úr, öné a szó. DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Nem akarok ünneprontó lenni, de azért mégiscsak azt gondo lom, ildomos és helyénvaló megjegyezni azt, hogy volt nyolc évük egy csomó ösztönzőrendszer bevezetésére, de ezek valahogy elmaradtak. Ön rácsodálkozott arra, hogy hová tűnt a szakképzett munkaerő az országból. Hát mégiscsak tagja volt egy kormánynak, és a z ildomos választ mégiscsak illene tudni, és nem most rácsodálkozni ezekre a kérdésekre. Tény és való, hogy az iskoláztatás problémáját meg kell tudni oldani. Azt hiszem, ebből a szempontból az sem váltja be a hozzá fűzött reményt, amivel önök próbálkoztak , hogy az óvodalátogatást pénzzel ösztönözzük, ami egyúttal azt is jelentette, hogy jó néhány család esetében, ahol pedig munkalehetőséget is tudtak volna vállalni, éppen ebből következően az óvodai férőhelyek szűkös mivolta miatt az egyik oldalon kötelező vé tették, hogy kiket kell feltétlenül felvenni, azt pénzel támogatták, ott pedig, ahol munkát is tudtak volna vállalni, lehet, hogy kiszorult a gyerek az óvodából, és a szülő ezért nem tudott munkát vállalni. Azt gondolom, hogy ezek teljesen átgondolatlan és rossz lépések voltak. Önöknek vannak olyan módosító javaslataik, amelyek most olyan ösztönzést hoznának be a rendszerbe, hogy a felmenő évfolyamoknál növekedjen az iskoláztatási támogatás, vagy ha úgy
