Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 31 (9. szám) - A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvénynek, valamint a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvénynek a tankötelezettség teljesítésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - SZŰCS ERIKA (MSZP):
827 lesz azon az egymillió munkahe lyen, és akkor ott vagyunk, ahol a mádi honpolgár: nem csináltunk semmit, csak egy újabb problémát. Az is megnyugtató volt, hogy higgadt megközelítéssel valamennyi frakció a megoldást kereste, és valahol mégiscsak abban csúcsosodott ki ez a dolog, hogy biz ony sok összetevője van annak, ha egy családban a gyerek vagy a gyerekek nem járnak iskolába. Abban egyetértettünk, hogy nem lehet egyetlen intézkedéssel ezt a problémát felszámolni, megoldani, tovább kell menni ezen az úton, és azt a célt szem előtt tartv a, hogy a gyermekek iskolába járása legyen az általános, és minél kevesebb olyan gyerek legyen, aki az iskolarendszerből kiszorul, vagy családi okok, vagy az iskolarendszer problémái miatt, ez további intézkedéseket igényel. Abban is egyetértettünk, hogy a két nagy terület, ahol további törvények szükségesek, az a közoktatás és a közoktatásban lévő viszonyok további alakítása annak érdekében, hogy ez a jelenség kezelhető legyen, és a gyerekek problémáit az iskolán belül próbáljuk meg megoldani és kezelni, n em pedig az iskolán kívül. A másik pedig, hogy mindenképpen szükséges a családi minta megerősítése, mert jól működő, jól funkcionáló családok nélkül - ahol a szülők dolgoznak, van kötelesség, kötelességteljesítés, és ez a példa, ez a minta van a felnövekvő gyerekek előtt - valójában a szankciók átmeneti, féloldalas, kiszámíthatatlan hatású intézkedések lehetnek. Őszintén remélem, hogy ebben a szellemben fog tovább folytatódni ez a munka, és találkozni fogunk azokkal az intézkedésekkel, amelyek a nevezett te rületeken történő további beavatkozást szolgálják. A jelenleg érvényes törvény logikája és szellemisége is ezt sugallja, még ha ennek erejével, hatékonyságával, kiterjedtségével kapcsolatban lehetnek is teljesen jogos kritikák. A mai törvény ugyanis arról szól, hogy a szankció mellett a családdal való foglalkozás mint támogató intézkedés is hasonlóan fontos és hangsúlyos, még ha ennek a pénzfelhasználási terv készítése nem is biztos, hogy a legszerencsésebb megoldása, ennek biztos, hogy valamilyen továbbfej lesztése majd szükséges lesz. De a dolog arról szól, hogy önmagában szankciótól nem várható egy ilyen - valóban, ahogy itt más problémákkal kapcsolatban képviselőtársaim mondták , tulajdonképpen húsz év hordalékaként kialakult helyzetnek a kezelése, és re ndkívül fontos ennek a két elemnek az egyszerre történő alkalmazása a törvényekben, intézkedésekben és mindenekelőtt a mindennapi gyakorlatban. Emiatt van az, hogy a törvénymódosítás előkészítése, megvalósítása és a törvénymódosítás konkrét törvényszövege némi hiányérzetet és aggodalmat kelt bennem személy szerint és bennünk. (16.30) Az előkészítés kapcsán már az általános vitában is megfogalmaztam - s mások is csatlakoztak hozzá , hogy egy nem túl régen működő rendszer tapasztalatainak az összegyűjtése ne m igazán történt meg, és a javaslatok sem. A kezembe került egy olyan levelezőlista, ahol a szociális szakma képviselői folytatják a diskurzust ennek a törvénynek a hírére, és azért itt nagyon érdekes és nagyon jó szakmai javaslatok is megfogalmazódtak ann ak szellemében, ami itt a mi vitánkban is konszenzusként kialakult, hogy több területen kell beavatkozni, például - csak egyet mondok - hogy hiányzás miatt védelembe vett gyereket ne lehessen magántanulóvá minősíteni. Elég érdekes és furcsa jelenség, hogy a szülőket szankcionáljuk, majd a tanintézménynek meghagyjuk azt a lehetőséget, hogy a problémás gyereket a problémájával együtt kiszorítsa a mindennapokból. Azt gondolom, hogy ezekre a javaslatokra, gondolatokra érdemes odafigyelnie a kormányzásnak, mert nagyon életszerűek, és a gyakorlatban ezzel a problémával mindennap találkozó és foglalkozó emberektől származnak, megjegyzem, azzal együtt, ami ránk is jellemző, hogy van, aki kijelenti: nem tudja ennek a problémának a biztos megoldását, nincs a zsebében a bölcsek köve. Ő is tudja, hogy ebben a tudásunk meglehetősen korlátozott, hogy milyen lépések lehetségesek annak érdekében, hogy eredményes legyen ez a küzdelem a tankötelezettség megszegésével. A másik probléma a döntéshozás telepítésének a kérdése. A m ost érvényben lévő törvény több lehetőséget biztosít a helyi szereplőknek, a közigazgatásnak, a jegyzőnek, a különböző önkormányzati szolgáltatásokban dolgozóknak és a családoknak annak érdekében, hogy a probléma természetét, annak az okát megismerjék, és ahhoz igazodó megoldásokat találjanak ki. Ehhez képest
