Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 31 (9. szám) - A helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatokról történő szavazás - ELNÖK (dr. Schmitt Pál): - KÓSA LAJOS (Fidesz):
797 De méltá nyoltuk azt a szempontot is, hogy a legitimáció, a választókkal való kapcsolattartás szempontjából azért az egyéni körzetben megválasztott képviselő vitathatatlanul a demokrácia egyik legerősebb legitimációjú résztvevője, hiszen arcával, nevével állt oda a választók elé. Az önkormányzati választásokon a kompenzációs listát nem is ismerhetik meg a szavazófülkében a választópolgárok, hiszen a szavazólapon kompenzációs lista nem szerepel. Tehát adott esetben, ha valakit nem érnek el a szervezetek, akkor úgy ad hatja le a szavazatát, hogy halvány fogalma sincs, hogy egyébként abból a szavazatból ki lesz az őt képviselő önkormányzati képviselő a testületben, hogyha egyébként nem a győztesre adta a szavazatát, hanem a 2., 3. vagy 4. helyezettre. Továbbá az is magya r sajátosság, hogy miután a kompenzációs választási rendszerben nem volt alsó limit, ezért teljesen abszurd helyzetek is előfordulhattak az önkormányzati testületekben. Egy magyarországi nagyvárosban egy adott jelölő szervezet indít egyéni körzetben egy ké pviselőt, aki csak 2500 szavazattal tud mandátumhoz jutni, ugyanakkor ugyanezekből az egyéni szavazatokból a kompenzációs listán 1800 szavazattal egy szervezet két embert küld a testületbe. Értik?! Két embert, aki egyébként a szavazólapon nem szerepel, csa k valamilyen más körzetekben; egyébként jóval kevesebb szavazatot kapott, mint az egyéni képviselő, és mégis az a helyzet, hogy ezt az aránytalanságot a kompenzációs lista beviszi a rendszerbe. Ezért tettünk arra javaslatot, hogy amikor a képviselők létszá mát meghatározzuk, akkor vegyük figyelembe azt az arányt, amit úgy próbáltunk lekövetni, hogy durván a testületek kétharmada ilyen erős felhatalmazású és legitimációjú, egyéni körzetben megválasztott emberből kerüljön ki, és az egyharmada pedig a kompenzác iós listán megválasztott képviselőkből. (14.00) Amellett az is nagyon komoly vita volt, hogy a kompenzációs listára hogyan kerülnek szavazatok. Mi eredetileg egy olyan javaslatot tettünk, hogy a kompenzációs listá ra azok a szavazatok is kerüljenek fel, amelyek adott esetben a győztesre, az egyéni választókerületben győztesre voksoltak, azonban a győzelemhez, tudjuk, maximálisan az adott, a leadott szavazatok 50 százaléka plusz 1 kell, tehát az efeletti szavazatok i s menjenek a kompenzációs listára. Volt egy másik javaslat, ami még ennél is markánsabban fogalmazott, mert azt mondta, hogy menjen rá az összes olyan szavazat, amely nem szükséges a győzelemhez, tehát az első helyezettre leadott szavazatok közül az, amely ik már a győzelemhez nem kell, mert mondjuk, az első kapott 45 százalékot, a második 44et, akkor már az 50 százalék alatti is menjen fel. Erre a vitában számosan felhívták a figyelmet, hogy adott esetben ez alkotmányos aggályokat vethet fel, ugyanis ki le het számolni, hogy egy szavazatnak a hasznosulása adott esetben nem egyenlő az egyéni körzetben győztes és a kompenzációs listára kerülő szavazatoknál, márpedig a választási rendszerben az “egy szavazat egyet ér” és a szavazatok egyenlősége elvét nagyon sz igorúan vesszük. Ezért most a támogatott módosító javaslatok között elfogadjuk az ellenzéknek azt a módosítását - egy kicsi pontosítással, de a tartalmával megegyezik , amire nagyon sokan tettek javaslatot az ellenzéki pártok közül, hogy a kompenzációs li stára továbbra is csak azok a szavazatok kerülnek fel, amelyekből nem lesz már mandátum az egyéni körzetben. Így kiküszöböljük azt a problémát, hogy egy szavazat többet ér, mint egy másik szavazat, ilyen értelemben, azt gondolom, hogy egy nagyon fontos kom promisszumot tettünk ebben az irányban. Ezzel a módosítással egy másik fontos javaslatot is tettünk, ez pedig a mandátumfelosztásra vonatkozik. A mandátum felosztásakor arra tettünk javaslatot, hogy a kompenzációs listákon az eredeti SainteLaguëmódszer s zerint osszák fel a mandátumot. A módosított SainteLaguëmódszer a szocialisták és az SZDSZ találmánya volt ’94ben; megjegyzem, a világon sehol nem alkalmazzák a módosított SainteLaguëmódszert, ugyanis a módosított SainteLaguëmódszernek az a sajátság a, hogy a középpártokat erősíti relatíve, és nyilvánvaló volt, hogy az akkori koalíciós alkuban az SZDSZ önmagát szerette volna erősíteni mint az MSZP mellett, vele összehasonlítva közepes pártot. Viszont ennek a kompenzációs mandátumfelosztásnak pont az a lényege, hogy a kicsiket támogassa. Ezért amikor áttérünk - látszólag egy pici módosítással - a módosított SainteLaguëmódszerről az
