Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 26 (7. szám) - A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvénynek, valamint a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvénynek a tankötelezettség teljesítésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - KŐVÁRI JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP):
747 kapcsolódik ide a célja. Egy pillanat! (Vágó Péter iszik a poharából. - Dr. Répássy Róbert: Halljuk! - Szászfalvi László: Halljuk a szónokot! - Közbeszólások a Fidesz és a KDNP so raiból.) Rendben, jó, akkor be is fejezném a mondanivalómat, köszönöm, Répássy úr. (Szászfalvi László: Á, még ne!) A nemzeti együttműködés rendszerén belül, a kölcsönös tisztelet kultúrájával összhangban kérem azt, hogy vegyék figyelembe a szakmai érveket is, amelyeket felsoroltunk, vegyék figyelembe az LMP érveit is, és azokat a módosítókat, amelyeket beterjesztettünk, nyugodtan csomagolják át a saját szájuk íze szerint, de kérjük azt, hogy azokat az érveket, amelyeket egyrészt a szakértők elmondtak, másré szt az LMP elmondott, vegyék figyelembe a törvényalkotási folyamat során. Köszönjük. (Taps a Fidesz, a KDNP és az LMP soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő úr. A 15 perces hozzászólások előtt kétpercesek következnek. Elsőként Kővári János képviselő úr, Fidesz. KŐVÁRI JÁNOS (Fidesz) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelettel megkérnék mindenkit, hogy a munkásságát ne itt ossza meg mindenkivel 1520 percben. Én tisztelem azokat a gondolatokat, amelyeket Vágó Gábor is elmondott. Magam szoc iálpolitikus vagyok, húsz éve dolgozom hátrányos helyzetű emberek között, hosszan el tudnám mesélni, hogy milyen komplex programokkal próbálkozunk, és sikeresen, eredményesen. De nem hiszem, hogy itt, ebben a teremben sokan kíváncsiak erre. Szerintem a tet t halála az okoskodás. Nyilvánvaló, hogy sokszor fogunk még olyan intézkedésekről beszélni, amelyek ezt a mai döntést is egy komplexebb segítséggé fogják tudni formálni. Egyébként kinn meg nem dulakodás van, hanem egy értelmes diskurzus Osztolykán Ágnes és a jobbikosok között. Javaslom, hogy csatlakozzon hozzájuk, egy nagyon fontos és jó beszélgetést tudnak ott végrehajtani. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Két percre Lendva i Ildikó képviselő asszonyt illeti a szó. LENDVAI ILDIKÓ (MSZP) : Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Mivel valódi problémáról beszélünk, a parlament jó szándékú képviselői fognak tudni erre megoldást találni - ha két rossz utat lemetszünk. Az egyik rossz utat Kontur képviselő úr már lemetszette, és köszönöm szépen azokat a szavakat, amelyeket elmondott. Most azonban kicsit aggódni kezdtem, nem az elhangzottak, hanem egy ma benyújtott fideszes módosító indítvány miatt egy másik rossz út lehetőségétől . Azt én tudniillik el tudom fogadni, hogy száz százalékban is természetben adjuk a családi pótlékot jegyzői segédlettel; nem azért, hogy a szülőt büntessük, azzal nem sokra megyünk, hanem azért, hogy a gyereket segítsük, hogy valóban hozzá jusson el. (Ból ogatások a Fidesz és a KDNP soraiban.) Ezzel egyet tudok érteni. A mai módosító javaslatot azonban - amelyet 19 fideszes képviselő adott be, és van köztük jelen lévő, ezért lehet, hogy kérdésnek minősíthető a felszólalásom - továbbmegy ennél, és ezt a tová bbmenést én már nagyon nem tudnám elfogadni, mert nem az eredeti a cél, nem a gyerek segítése. Ebben a módosító javaslatban, ha jól értem - de nyugtassanak meg, hogy nem jól értem! - már nemcsak az van benne, hogy természetben lehet nyújtani a családi pótl ékot, hanem hogy fel lehet függeszteni a családi pótlék nyújtását. Fel lehet függeszteni - ez nem ugyanaz. Mert azt, hogy a gyerekhez jusson el, nyilván mindenki támogatni tudja, hogy azt célozza, hogy a gyerek járjon iskolába, de a felfüggesztés, hogy nem jut el a gyerekhez, az nem fér bele szerintem az eredeti szándékba. És én most megnyugodva látom, hogy olyan képviselő, képviselő asszony rázza a fejét, akivel én szívesen egyetértek, csakhogy nem ő adta be a módosítót, ezért kérek segítséget ahhoz: létez ik az, hogy önök a gyerektől is el akarják venni (Dr. Lanczendorfer Erzsébet: Dehogyis!) , azzal az indokkal, amit hozzáfűznek a módosítóhoz (Az elnök csenget.) , hogy indokolt
