Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 26 (7. szám) - A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvénynek, valamint a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvénynek a tankötelezettség teljesítésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - VÁGÓ GÁBOR (LMP):
746 szakmai szabályokban is jól megfogalmazott módon működjenek együtt a gyerekek érdekeinek minél sikeresebb képviseletében, s jólétének biztosí tásáért. Az iskoláztatási támogatás bevezetésének tapasztalatai hangsúlyosan aláhúzzák a szükséges szakmai együttműködés mielőbbi kialakítását, a családok és a gyermekek érzékeny, szakszerű, sokoldalú és egyéni gondozásának jelentőségét, és megmutatják, ho gy önmagában a jogi szabályozás nem lehet eredményes, ha nem jár olyan lehetőségek biztosításával, amelyek az alapproblémát és a jelenséget célozzák. Látom, fogy a türelem, ezért tovább rövidítek. (Derültség a Fidesz és a KDNP soraiban.) Az igazi problémát ezen túlmenően az jelenti, hogy a sok napot mulasztott tanulók számánál nagyobb azoknak a gyerekeknek az aránya, akik az általános iskolát nem fejezik be időben és sikeresen, illetve nem tanulnak tovább, nem fejezik be középfokú tanulmányaikat, de ezt nem mérhette ez a vizsgálat, és nem mutathatta ki az igazolási kötelezettséget sem. (21.00) Közismert, hogy az iskolai hiányzások és sikertelenségek mögött gyakran családi diszfunkció, betegség, deviancia húzódik, ilyenkor nem teheti meg az iskola, hogy eleng edi a gyerek kezét, és a nyilvánvalóan megoldatlan élethelyzetekkel küzdő családra hagyatkozik. Ezt akkor sem fogadhatjuk el, ha bizonyosan sok és gyakran megoldhatatlan gondot jelent az osztályban tanuló többi gyerek és az ott tanító pedagógus számára a p roblémás, magatartási, tanulási zavarokkal küzdő gyerek. Ilyen esetekben az intenzív családgondozás, a segítségnyújtás, speciális pedagógiai programok, illetve más szakemberek bevonása lehet a megoldás. Nem fogadható el, hogy nem biztosítottak a feltételek , mert ezt a kifogást a szülőtől sem fogadja el senki, még akkor sem, ha ugyanolyan eszközökkel is esélytelen, mint adott esetben a segítő szakember és intézménye. Látom, hogy most bennem az SZDSZ reinkarnációját látják, legalábbis ezek a szempillantások j önnek vissza. (Bólogatások, derültség a Fidesz, a KDNP és a Jobbik soraiban. - Szászfalvi László: Úgy van, jól beszél!) Ezzel szeretnék szembeszállni. Viszont azzal nem szeretnék szembeszállni, hogy a magyar társadalomban a társadalmi párbeszédre és a prob lémáknak a kibeszélésére igény van. Itt ennek a problémának nagyon sok aspektusa merült fel, és szeretném, ha ezt a problémát együtt tudnánk megoldani. Még idéznék egyet, a Tárki konferenciáján hangzott el, szintén egy darab szakembernek a véleménye, nem e gy szakértői csoporté. A feltételes transzferekről szólt ez a konferencia. Itt is csak a summázatot mondom el, nem szeretném az időt húzni. (Dr. Pósán László: Ne kímélj! - Derültség.) Jó. Az a lényeg, hogy az iskoláztatási támogatásró l az volt a vélemény, hogy a bevezetés előkészítetlen, nincsen szakmai egyeztetés, konzultáció. Nincsen felkészítés a családok, az adminisztráció, iskolák, gyermekjóléti szolgálatok számára. Nincs költségtervezés, elemzés, többletköltségbiztosítás a megnö vekedett adminisztrációra, postaköltségre, gondozási igényre. Az érdekkonfliktusok feltáratlanok, az iskolák érdekeltsége, ellenérdekeltsége jelentős. Az együttműködési kultúra és protokoll hiányzik a gyermekjóléti kapacitások felhasználására, és a követke zménynélküliség az intézményrendszer számára sajnos adott. A szisztematikus hatáselemzés a komponensek és összeadódó hatások figyelembevételével szintén hiányzik. Miért nem jár a gyerek iskolába? Elfogadó, befogadó az iskola? Mi az iskola érdeke? Motivált, motivációe? Ettől értékké válike egyáltalán maga a tanulás, megoldódnake az iskolarendszer problémái? Én csak azt szeretném mondani, hogy azt kívánom, tényleg, hogy ettől a törvényjavaslattól oldódjon meg az, hogy nem járnak a gyermekek iskolába. Viszo nt szeretném abbéli szkepszisemet kifejteni, hogy nem olyan nagy valószínűsége van annak, hogy ettől a gyerekek ezentúl majd jókedvűen járnak iskolába. Az a lehetőség fennáll sajnos, hogy a társadalmi nyomás helyett inkább egy belső motivációt kellene a gy ermekekben erőltetni, és ez a belső motiváció nagyon egyszerű alapon fog kialakulni: ha jó lesz iskolába járni. A társadalmi nyomást érzik a gyerekek a közösségben. Legyen érték az, hogy iskolába járunk! (Szászfalvi László: De ez most nem a közoktatási tör vény! - Az elnök csenget.) Ez nem a közoktatási törvény, elnézést, de nagyon
