Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 17 (2. szám) - A Nemzeti Együttműködésről címmel politikai nyilatkozattervezet általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - LÁZÁR JÁNOS (Fidesz), a napirendi pont előadója:
73 vagy 1994ben egy újabb pakt um segítségével, sokkal inkább vitatható körülmények között tették lehetővé vagy vívták ki. Arra, hogy demokratikus választáson a magyar választópolgárok valakinek tudatosan kétharmadot adjanak, nem volt még példa. Azért mondom, hogy tudatosan, mert akik a Fidesztől féltik a demokráciát, és akik a Fidesztől féltik az ország demokratikus működését, azok maguktól a választóktól féltik a demokráciát, és maguktól a választóktól féltik ennek az országnak a működését. (Nagy taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.) S zeretném fölhívni arra a figyelmüket, hogy mi világossá tettük a választási kampányban, sőt már azt megelőzően is: ha nagy bizalmat kapunk, nagy lesz a változás. Ha kis bizalmat kapunk, csak kis változásra leszünk képesek. Akik ránk adták a voksukat, abban a tudatban tették, hogy az országban az új kormány és az új parlamenti többség élni fog a társadalmi fölhatalmazással, és meg fogja változtatni ezt az országot. Ennek az országnak a gyökeres megváltoztatását akarják azok, akik 2010 tavaszán a FideszMagya r Polgári Szövetségre, illetve szövetségeseire adták a szavazatukat. Ha megengedik, szólnék néhány mondatot a történelmi keretről, hiszen az alkotmányügyi bizottság ülésén erről is szó esett, hogy miért ebbe a történelmi keretbe foglaltuk ennek a nyilatkoz atnak a beterjesztését, és miért nem más történelmi összefüggésben helyeztük ezt el. Úgy gondoljuk, hogy korszakos jelentőségű nemcsak a választás, hanem ennek a parlamentnek a kötelessége és felelőssége is, ezért adekvát a historizmus, természetesen kellő mértéktartással. Abban a három bekezdésben, amely - “Legyen béke, szabadság és egyetértés!” - egyértelműen fölhív az 1848as értékekre, majd állást foglalunk az elmúlt 66 esztendővel kapcsolatban - először 46 évet értékelünk, majd az elmúlt 20 évet, és hi vatkozunk az 1956os forradalomra , világossá tettük, hogy mik a számunkra fontos értékek. Nem engedünk a nyilatkozatban 1848ból, és nem engedünk 1988ból sem! Nevetségesnek, sőt gyermekdednek tartom azt, amikor azt hallom, hogy a rendszerváltozás értéke it féltik a Fidesztől azok, akik a rendszerváltozás idején a demokrácia szót csak fosztóképzőként ismerték, és fosztóképzőként alkalmazták. (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik padsoraiban.) Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben a parlamentben ma az 198889es re ndszerváltók döntő többségében a FideszMagyar Polgári Szövetség és a KDNP soraiban foglalnak helyet, így aztán méltatlan arról a kérdésről vitát nyitni, hogy a rendszerváltozás értékeit tiszteletben tartjuke. Igenis tiszteletben tartjuk a rendszerváltozá s értékeit, hiszen arra hivatkozunk, hogy a rendszerváltozás politikai paktumokkal folytatódott, s végül szabadság helyett kiszolgáltatásba, önállóság helyett eladósodásba, felemelkedés helyett szegénységbe, remény, bizakodás és testvériség helyett mély le lki, politikai és gazdasági válságba torkollott. Világos, hogy a rendszerváltozás legfontosabb értékeit, ami a szabadságot, önállóságot, felemelkedést, reményt, bizakodást és testvériséget jelképezik, mi ma is a legfontosabb társadalmi értékeknek tekintjük , és úgy tekintünk az elmúlt húsz esztendőre, ezért tartjuk zavarosnak, mert ezeket az értékeket nem tudta teljesíteni. Nézzünk szembe azzal a valósággal, hogy ma, ha a rendszerváltozás sikerült volna, ennek a parlamentnek nem ez lenne az összetétele. Ha a rendszerváltozás értékei teljesültek volna, akkor a magyar választópolgárok nem akarnának újabb rendszerváltozást. Azért akarnak a magyar választók egy új rendszerváltozást, mert 198889 és '90 nemes értékei nem valósultak meg az elmúlt húsz esztendőben, valóban ellopták a rendszerváltást, a szó szoros és átvitt értelmében is. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Így van!) Szeretném arra is fölhívni a figyelmüket a történelmi hivatkozásnál, hogy mi az önrendelkezés jogának megvalósítására, az önrendelkezés visszaszerzésére helyezzük ebben a nyilatkozatban a hangsúlyt. Hogyan szerezheti vissza egy társadalom az önrendelkezés jogát? Ez természetesen egy társadalomelméleti vita, amelynek a lefolytatására a parlament nyilván alkalmas, de több nézet és több elgo ndolás ütközhet ebben az ügyben.
