Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 26 (7. szám) - A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvénynek, valamint a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvénynek a tankötelezettség teljesítésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP):
720 Köszönöm szépen. Szeretném megjegyezni, hogy az iskoláztatási támogatás kérdése nyilvánvalóan n em alkalmas demográfiai problémák átfogó kezelésére. Azt gondolom, hogy amit Sneider képviselő úr az előbb mondott, az nem itt kérendő számon, az egy másik ügy. Ez egy kicsi szelet. Hogy volte eredménye, vagy sem: én azt gondolom, hogy az elég komoly ered mény, amiről például Pichler képviselő úr beszámolt, hogy a fegyelmi kérdések hogy és mint alakultak az iskolában. Azt hiszem, hogy ebből a szempontból az, hogy hol tartunk most, milyen az iskola tekintélye, milyen a tanárok tekintélye, nagymértékben össze függ azzal, hogy az iskolához fűződő viszony akár a gyerek, akár a szülő szempontjából hogy és mint alakul. Akkor, amikor fakultatívvá válhat, azt gondolom, hogy nem is lesz tekintélye. Tehát ebből a szempontból is, azt hiszem, muszáj lépni, mert az mégsem állapot, hogy a tanárverésekkel kapcsolatban az lett a végső konklúziója a Hiller miniszter úr által felállított bizottságnak, hogy a tanárok tehetnek róla. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Felszólalásra követ kezik Osztolykán Ágnes, az LMP képviselője; őt követi majd Gúr Nándor. Képviselő asszony, öné a szó. OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP) : Köszönöm szépen. Először is szeretném elmondani azt, hogy a Lehet Más a Politika parlamenti frakciója a jelen törvényjavaslattal a jelenlegi formájában nem tud egyetérteni. Nem a céllal nem értünk egyet, mert le kell szögeznünk, hogy nekünk is elemi érdekünk az, hogy minden gyerek járjon iskolába, de az is, hogy ott megfelelő szintű oktatást kapjon. Ehhez nem elég egy szankcionáló tör vényjavaslat, hanem ehhez a szociális szakma adta lehetőségeket, a szociális szakmával való együttműködést és a szociális hálónak azon kiterjesztését, hogy azon a halmozottan hátrányos helyzetű családok felül maradhassanak, mindenképpen meg kell teremteni. Azt is gondoljuk, hogy az, hogy egy gyermek ma Magyarországon járe iskolába, vagy nem, az nem egyéni probléma, az egy közös felelősségen alapuló eset, ahol az iskola, a szülő egyaránt felelős azért, hogy vannake iskolai hiányzások, vagy nincsenek. Ahol jó az iskola, ahol befogadó az iskola, ahol jó színvonalú az oktatás, ott ezzel egyenes arányban kevesebb a hiányzás is. Hangzottak el már itt az eddigi viták során olyan mondatok és olyan kritikák, amelyekben nemcsak a Lehet Más a Politika, hanem több más ellenzéki frakció is hiányolja a szakmai szervezetekkel, a szakmai egyesületekkel való vitát és bizonyos kérdéseknek a megosztását. Mi most szeretnénk ezt a helyzetet egy kicsit megbontani, és szeretném önökkel megosztani a Magyar Családsegítő és Gyermekj óléti Szolgálatok Országos Egyesületének véleményét a jelen törvényjavaslatról (Közbeszólás.) , amely egy konferencián hangzott el. Köszönöm szépen. Felvetődik a kérdés, amikor a jelen törvényjavaslatról beszélünk, hogy küzdeleme ez a szegények ellen. Képv iselői önálló indítványként került a parlament elé a családtámogatási és gyermekvédelmi törvény módosítása. A módosítási javaslat lényege, hogy 50 óra igazolatlan iskolai hiányzás után a családi pótlékhoz természetbeni formában juthatnak az érintettek. Az ország leggazdagabb embere továbblép, és úgy véli, hogy nem a családi pótlékot, hanem a gyereket kell elvenni azoktól a családoktól, ahol a gyerekek nem járnak iskolába. Már csak abban bízhatunk, hogy a mértékadó, felelős magyar értelmiség ismeri a problém a hátterét, és másként gondolkodik. Ez a javaslat jól illeszkedik abba a folyamatba, amely erős társadalmi kontroll alá kívánja helyezni azon társadalmi csoportokat, amelyek a rendszerváltás legnagyobb vesztesei: a munkanélküliek, a romák és a szegények. A szégyenpénzen élő munkanélkülieket kártyás emberekké kívánják formálni, mivel alkalmatlannak tartják őket arra, hogy saját sorsukról önállóan dönthessenek. Vagy úgy gondolják, hogy az ő döntéseik nem a mi értékeink szerint valóak, azért rájuk kell kénysze ríteni az akaratunkat?
