Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 26 (7. szám) - A nemzeti együttműködés programja című kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP):
662 Ebben a programban nem került leírásra az a kifejezés, hogy Nemzeti Kulturális Al ap, a magyar kultúra legjelentősebb állami finanszírozója. Ebben a programban nem került leírásra az a kifejezés, az a tulajdonnév, hogy Magyar Tudományos Akadémia, amely mégiscsak a magyar tudományosság legjelentősebb intézménye. Nem gondolom, hogy az ezi ránt való tiszteletben különbözünk egymástól. Ezt én ugyanakkor nem hiánynak tekintem, mert még egyszer mondom: úgy gondolom, hogy a koncepcióban van közöttünk különbség, kiemelt ügyként ezt önök nem tekintik, amit kiemelt ügynek tekintenek, azt kifejtik k oncepcionálisan, viszonylag részletesen, amit pedig nem tekintenek kiemelt ügynek, azt elszórva mondatokban, de koncepcionálisan biztos, hogy nem. A közoktatás dolgában koncepcionális kérdés, hogy az a durván másfél évtizede működő rendszer, amely mégiscsa k alapvetően Magyarországon egy önkormányzati fenntartású közoktatást jelent, az így fenntarthatóe vagy nem. Az állam nagyobb szerepvállalását, az állami fenntartású iskolákat meg kívánják valósítani vagy nem? Ez alapvető kérdés, az egészet befolyásolja. Erről egy mondatot nem olvasunk, nincs erről véleményük. A felsőoktatásban másfél évtized mennyiségi változását követően 2006 óta egy minőségi törekvés érvényesül. Az önök kormányprogramjában van szó szakképzés és felsőoktatás viszonyáról, tudniillik hogy az adott generáció hány százaléka van felsőoktatásban, durván 45 százaléka, és mennyi szakképzésben, és azt állapítják meg - ez egyébként a szakképzés fejezetben szerepel , hogy ezt az arányt módosítani kell, tudniillik hogy a szakképzésbe több fiatal, a generáció nagyobb hányada jusson. Erről lehet beszélni, ez egy jogos, megfontolt felvetés, a felsőoktatásra azonban semmit nem mondanak. Tehát ha ez azt jelenti, hogy az arányokon módosítani kívánnak, nyilván, ha a generációs arányokat figyelembe vesszük, akkor csökkenteni kívánják a felsőoktatásban lévő generációs arányt. Következésképpen erről - mint felsőoktatás - érdemes lenne beszélni, de értem, hogy nem beszélnek, hiszen azt mondják, hogy az nem kiemelt ügy, koncepcionálisan tehát nem fejtik ki. Azt g ondolom, hogy ez tévedés. Néhány órával ezelőtt Szájer képviselő úr, európai parlamenti képviselő különböző európai országok programjairól szólt, különböző kormányzatokat nevezett meg, Angela Merkeltől Nicolas Sarkozyig. Tisztelettel kérem, egyetlenegy eur ópai uniós kormányt mondjanak, amely még regnál, vagy éppenséggel amelyik most beköszön, legyen az a brit, amelyik az oktatás, tudás ügyét nem emeli kiemelt szintre, egyetlenegyet, Berlusconitól kezdődően, még egyszer mondom, Angela Merkelig, a szomszéd Au sztriától a távolabb eső, nem éppen kedvező körülmények között lévő Spanyolországig. Ilyen nincs! Ezért azt gondolom, hogy koncepcionálisan ez tévedés. Kérem, hogy ezt javítsák, biztos vagyok benne, hogy akkor, amikor egy ország jövőjéről kormányprogram sz inten gondolkodunk, az a terület, amiről többet beszélnek itt, mint amennyi összesen gondolati szinten a kormányprogramban van, kiemelt. Azt pedig végezetül megismétlem, hogy én azt, hogy egy kormányprogram nem egy ciklusra, hanem egy kurzusra kíván berend ezkedést nyújtani, demokrataként és egy többpárti demokrácia híveként elutasítom, szerintem ez nem jó irány. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, Hiller miniszter úr. Mikola István felszólalása előt t kétpercesek: Hoffmann Rózsa képviselő asszonynak adom meg a szót. DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP) : Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Értem önt, de nem értek önnel egyet. Ugyanezeket a gondolatait egy héttel ezelőtt is kifejtette, akkor is reagáltam , most is fontosnak tartom. Attól, hogy tételesen nincs ilyen fejezet a kormányprogramban, hogy nem szerepel benne, mondjuk, a kereszténység szó, ez nem jelenti azt, hogy az egésznek a szellemiségét nem hatja át a keresztény értékrend vagy az oktatás jelen tősége.
