Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 25 (6. szám) - Az állami vezetői mulasztások, illetve az állam nevében elkövetett jogsértések áldozatait megillető kártérítésekről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Jakab István): - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP):
585 kellene adott esetb en helyretenni, akik egy olyan egészségügyi rendszert alakítottak ki, amelynek nyomán lassan érnek ki a mentők. Ennek nyomán ez a személyi kör, úgy gondoljuk, ugyanúgy kiemelt védelmez élvez, és ugyanúgy kiemelt védelmet kell hogy élvezzenek a szociális do lgozók és a gyermekvédelmi dolgozók, akik nagyon sok esetben azt a rendkívül áldatlan és nehéz feladatot végzik el, hogy amikor például egy család nem járatja iskolába a gyermekét, vagy a gyermekét veszélyeztető életvitelt tanúsít, akkor az állam nevében e nnek a gyermekvédelmi gondozónak kell odalépnie és segítséget adnia, és őt fizikai létében fenyegetik sok esetben azok, akik számára ez az állami fellépés nem szimpatikus. Ezt a fajta kiemelt védettséget, úgy gondoljuk, biztosítani kell. Igazából azért sem nagyon értem, hogy miért nem kapott támogatást az alkotmányügyi és az emberi jogi bizottságban ez az előterjesztés, hiszen ehhez képest kevesebbet tartalmaz az ajánlás 3. számú előterjesztése, Szijjártó Péter javaslata, amely csak az egészségügyi szakdolg ozókat emeli be. Most miért lenne kevesebb, vagy miért ne védenénk jobban az egészségügyi dolgozó és pedagógus mellett a szociális dolgozót és a gyermekvédelmi dolgozót? Egyébként a tűzoltók ilyen védelmével is egyetértünk az ajánlás 5. előterjesztésében, de az a kérésünk, hogy ezt fontolják meg, ne üzenjünk már egy ilyen rossz üzenetet a társadalomnak, hogy a pedagógus mellett az egészségügyi dolgozó és a szociális dolgozó vagy a gyermekvédelmi dolgozó kevesebbet ér, őt úgymond jobban megéri adott esetben bántalmazni. Üzenjük meg a társadalomnak azt, hogy az állam nevében fellépő és a rend helyreállítása érdekében fellépő személyeket kiemelt védelem illeti meg, figyelemmel e cselekmények jelentős elszaporodottságára. Ezért kérem a tisztelt többség támogatás át ehhez a javaslathoz. (Taps a Jobbik padsoraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. Kérdezem, kíváne még valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.) Felszólalót, jelentkezőt nem látok. (0.10) Mivel több felszólaló nincs, a ré szletes vita e szakaszát lezárom. Tisztelt Országgyűlés! Megnyitom a részletes vita harmadik szakaszát az ajánlás 69. pontjaira. Megkérdezem, kíváne valaki felszólalni. Igen, Schiffer András képviselő úrnak adom meg a szót. Parancsoljon, képviselő úr! DR . SCHIFFER ANDRÁS (LMP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Sajnálom, hogy Bárándy képviselő úr nincs a teremben. Én továbbra is azt szeretném aláhúzni, hogy rendkívül szerencsétlen volt önmagában a februári jogalkotási produktum, és nem kellene tov ább folytatni egyrészt azt, hogy a büntető törvénykönyvbe aktuálpolitikai taktikázgatások folytán nyúl bele a jogalkotó, másrészt pedig számot kéne vetni azzal is, hogy a szólásszabadság korlátait eléggé világosan kijelölte az Alkotmánybíróság, és eléggé v ilágosan kijelölte 1992ben abban a tekintetben is, hogy ahhoz, hogy a vita szabadsága érvényesüljön, ahhoz, hogy például a történeti kutatások szabadsága érvényesüljön, hol van az a határ, amin már nem lehet túllépni. És még valamit szeretnék megerősíteni abból, amit legutóbb elmondtam. Nem fér össze, többek között az sem fér össze az állam ideológiai semlegességével, ha büntetőjogi tényállásokba olyan elemeket csempészünk, olyan kifejezéseket rakunk bele, és adott esetben olyan kifejezéseket kell a jogalk almazónak értelmeznie, amiben - hogy is mondjam - adott szavak értelmezésében legalábbis nincs konszenzus a társadalmon belül. Ez most a konkrét, tehát a Répássy képviselő úrék által beterjesztett szövegverzióra vonatkozik. Egyebekben pedig még egyszer sze retném megerősíteni azt, hogy például a holokauszt, de ugyanígy egyébként a kommunizmus áldozatainak az emlékét vagy a túlélők érzékenységét nem önmagában azzal védjük meg, ha büntetőjogi tényállásokat kreálunk. Sokkal inkább védi a holokausztáldozatok eml ékét vagy a kommunizmus áldozatainak emlékét, ha tudomásul vesszük azt,
