Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 25 (6. szám) - A nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP):
576 békediktátumot. De természetesen nem ezért jelentkeztem, hanem a módosítóink indokolása, védelme érdekében. Nem, tisztelt képviselőtársaim, nem gyengíteni, hanem erősíteni szerettük volna ennek a határozatnak, ennek a törvénynek a mondanivalóját; nem eliminálni, nem bagatel lizálni, hanem még mélyebben érzékeltetni azt a történelmi drámát, amiről szó van, nem gyengíteni, hanem erősíteni a közös felelősséget. Nincs vita abban, hogy Trianon igazságtalan békediktátum volt, mert semmilyen módon nem törekedett figyelembe venni a n épek önrendelkezését, semmilyen módon nem igyekezett az önrendelkezés alapján elrendezni azt az amúgy is nehéz helyzetet, ami a Kárpátmedence részben vegyes lakossága miatt előállt, így nem lehetett megoldani, ebben nincs vita köztünk. De az igazán rossz történelmi helyzetek, az igazán nagy történelmi csapdahelyzetek, mint amilyent előállított a trianoni békediktátum, sajátja az, hogy nemcsak abban a pillanatban eredményeznek tragikusan rossz helyzetet, hanem tragikusan rossz válaszkísérletek sorát is indí tják el, és éppen ezért, mert nemcsak 1920ban történt tragédia, hanem a rossz helyzetre adott rossz válaszok sorát szenvedte meg a magyarság, és szenvedte meg az egész Kárpátmedence, éppen ezért, éppen eme felismeréstől hajtva születtek módosító indítván yaink, mert csapda volt Trianon, és utána csapda volt a második világháború rossz válasza, ahol megint csak odaveszett 200 ezer magyar, és csapda volt az 1945 utáni korszak, a dolgot bagatellizálással vagy oda nem figyeléssel megoldani vélő, szintén rossz megoldáskísérlete, és csapda ma is minden olyan megoldáskísérlet, ami határrevízióra kacsingat. Az országgyűlési törvényjavaslatban nem látom ennek nyomát, de nagyon szeretném, ha ez világossá válna, hogy nem a rossz válaszkísérletek sorát akarjuk szaporít ani, hogy nem gondoljuk, hogy erőszakos úton, más nemzetek becsületének kétségbe vonásával tudunk segíteni ezen a nagyon lassan és nagyon óvatos kézzel orvoslandó seben. Ezért gondoltuk azt, hogy módosító indítványainkban világossá tesszük, hogy közös fele lősségünk most nem egyszerűen abban van, hogy rámutassunk egy sebre. Nem kell rámutatni, látszik magától. Közös felelősségünk abban van, hogy a helyzet drámaiságának felismerésével és okos megoldási javaslatokkal ezt a sebet ne mélyítsük, hanem a ma lehető ségeinkben álló eszközök közül a legjobb eszközöket kiválasztva próbáljuk gyógyítani. Felelősségünk abban van, hogy ne konfliktusokat keltsünk, hanem egy meglévő, nagyon nehéz, évtizedek óta elhúzódó konfliktushelyzetet éppen hogy megoldáshoz és nem a konf liktusok élezéséhez próbáljuk továbblendíteni. Éppen ezért módosító javaslatainknak három fontos eleme volt, amelyek mind, kivétel nélkül nem a bagatellizálást, hanem a közös és a még nagyobb felelősséget kívánták szolgálni. Az első az, hogy mondjuk is ki, hogy nem konfliktust élezni, hanem konfliktust megoldani, nem a határon túli magyarság helyzetét nehezíteni, hanem könnyíteni szeretnénk. Számos olyan javaslatunk van, ami ezt konkrét mondatokban teszi bele a nyilatkozat szövegébe. Nem hiszem, hogy ez gye ngítene, szerintem ez erősít, ez a közös szándékot erősíti. A második törekvés, ami módosító indítványainkban megmutatkozik, hogy tegyük világossá, mik a rossz megoldások, és mik a jó megoldások. Mondjuk ki szavakkal, hogy most az Európai Unió keretei közö tt egyikünk sem határrevízióra, egyikünk sem erőszakos megoldásokra gondol, túl vagyunk ezen. Ki szabad mondani: tudniillik, ha a parlament többsége nem erre gondol, akkor mi akadályozná meg abban, hogy módosító javaslatainknak megfelelően ezt meg is mondj a? Természetesen el kell mondani azt is, és erre utaló részek vannak a nyilatkozatban, hogy rossz megoldásnak nemcsak egymás sértegetését, nemcsak az erőszakos határrevízió emlegetését, nemcsak egyenruhában a másik országba való bemasírozást tekintjük, han em rossz megoldásnak tekintjük azt is, amit olykor némelyik szomszéd országban tapasztalunk, azt, hogy nehézzé teszik a szülőföldön magyarként való megmaradást, nehézzé teszik a szabad nyelvhasználatot, lásd éppen Szlovákia példáját, hogy nehézzé teszik, é s nem segítik a saját kultúra és a saját történelmi (Az elnök csengővel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) tradíció tiszteletét. Ez is rossz megoldás, de rossz megoldás az elmúlt évtizedek jó néhány erőszakos megoldáskísérlete is.
