Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 25 (6. szám) - A nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP):
575 tragédiának a magyar társadalomba való üzenetének az eljuttatásához. Itt azért nem lehet megker ülni azt a kérdést, hogy nem elég az oktatási rendszerbe való átvitele, emléknapok, megemlékezések tartása, hanem olyan jellegű kultúrpolitikát kell folytatni, ahol intézmények, kiadványok, médiatermékek, tudományos kutatások, konferenciák, találkozók, vit ák folyamata indul el. Sőt mi több, továbbmegyünk: a Jobbik programja kifejezetten tartalmazza azt a kitételt, hogy el kell indítani egy olyan hagyományt az általános iskolai és középfokú oktatási rendszerben, hogy az osztálykirándulások egy része vagy leg alább egy évben egyszer elcsatolt területen működő magyar közösséghez vezessenek. Tehát rengeteg olyan ötlet és lehetőség van, amit, úgy gondolom, ki lehetne használni. Persze azzal, hogy most a törvénybe nem kerül be, nem mondjuk azt, hogy tragédia történ ik. De nagyon bízunk benne, hogy a majdan felálló kormányzat konkrét kormányrendeletekkel vagy minisztériumi rendeletekkel megteszi a lépéseket annak érdekében, hogy a magyar társadalomban végre valóban tudatosodjon az, hogy nemcsak milyen meglepetés, hogy mondjuk, Székelyudvarhelyen magyarul beszél valaki, hanem lényegében nemzettársainkról van szó, éljenek akár a Felvidéken, a Délvidéken, Kárpátalján vagy Erdélyben. És még azt se felejtsék el, hogy van egy Trianon Múzeumunk Várpalotán, amelyik alapítványi formában működik, meglehetősen mostoha viszonyok között. Nagyon méltó és szükséges dolog lenne, hogy ne csak Terror Háza működjön hatékonyan, szemléletesen bemutatva a magyar történelemnek egy nagyon nehéz időszakát, hanem bizony legyen egy Trianonmúzeum akár Budapesten is, amely hatalmas anyaggal hatásosan mutatja be a világ bármely tájáról érkező emberek számára, elsősorban természetesen a magyar fiatalok számára, hogy milyen fontos tudatában lenni annak, hogy az a csonkolás, ami megtörtént 1920ban, va lóban nagyon súlyos sebeket ejtett a nemzet testén. Végül, de nem utolsósorban egy idézetet szeretnék ennek indokolásául felhozni. Francesco Nitti akkori olasz miniszterelnök nem kevesebbet mondott erről a csonkolásról, mint hogy “Magyarország megcsonkítás a annyira becstelen, hogy senki nem vállalja érte a felelősséget. Mindenki úgy teszi, mintha nem tudna róla. Mindenki szemérmesen hallgat. A népek önrendelkezési jogára való hivatkozás csak hazug formula. Nincsen olyan francia, angol vagy olasz, aki elfoga dná hazája számára azokat a feltételeket, amelyeket Magyarországra kényszerítettek.” Hát innét és e helyütt közöljük, hogy ez a mondás igaz ránk is, igaz kell hogy legyen végre ránk is, magyarokra. Tehát igenis ki kell mondanunk azt, hogy nekünk magyarokna k ez a trianoni békediktátum és annak 1947es jóváhagyása elfogadhatatlan. És minden egyes esetben szükséges arra is rámutatni, hogy nem elég önmagában az emlékezés, nem elég a szép szavak deklarálása, hanem a békerendszer felülvizsgálatára, ha úgy tetszik , revíziójára kell törekedni abban az értelemben, hogy ez összeegyeztethető legyen a nemzetközi joggal, akár a békés határváltoztatások lehetőségével, de mindenképpen a legmagasabb szintű önrendelkezési jog követelése formájában kell megnyilvánuljon elszak ított sorba élő testvéreink számára és velük egyeztetett módon. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.) (23.30) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Most ugyancsak rendes felszólalásra Lendvai Ildikó asszony kért szót, az MSZP képvisel őcsoportjából. LENDVAI ILDIKÓ (MSZP) : Köszönöm szépen. Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A történelemtanulás fontosságával valóban mindnyájan egyetértünk, hiszen, ha ez mindnyájunknál meglenne, akkor nem adódhatott volna példa az elmúlt órákb an arra, hogy az 1920as igazságtalan békediktátum aláírásáért azt a Károlyi Mihályt teszik felelőssé, aki akkor már rég nem volt hatalmon (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Ki mást?) , és nem is ő írta alá kényszerű körülmények között ezt a
