Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 25 (6. szám) - A műsorterjesztés és a digitális átállás szabályairól szóló törvényben meghatározott pályázati eljárás országgyűlési ellenőrzését szolgáló eseti bizottság felállításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - MANDUR LÁSZLÓ (MSZP):
536 majd egy másodperc al att sok helyi televízió képernyője elsötétül, hogyha ez a pályáztatási folyamat késedelmet szenved, és ezt a bizottságot nem állítjuk fel mihamarabb. Arra a kisebbségi véleményre pedig, ami reggel már a kulturális bizottságban megfogalmazódott - ahogyan ar ra Gulyás Dénes képviselőtársam utalt , tehát aggály van azzal kapcsolatban, hogy a parlamenti pártok képviselői ebben az eseti bizottságban létszámarányosan rendelkezneke mandátummal, ismét az a válasz, hogy bizony, kedves Mandur László, nem lehet ezent úl minden képviseleti arányosságot felülírni, azért, mert mondjam azt, ilyen mértékben veszítették el szavazóbázisukat, vagy mondjam azt, mert ilyen mértékben vesztették el a választóik bizalmát, mondhatom egyszerűen, mert ilyen mértékben vesztették el a v álasztást. Kedves Képviselőtársam! Én nem ültem itt az elmúlt időszakban nyolc éven keresztül önnel szemben, úgyhogy igazán nem vezérel semmiféle elégtétel, de azt kell mondanom: ha ez az arány majd egynegyed lesz, vagy egyötöd lesz, akkor megint elővesszü k ezt a kérdést? Úgyhogy ezzel kapcsolatban semmiféle aggályt nem látok, a javaslat elegendő biztosítékot ad arra, hogy a bizottság végezze a munkáját, ezért a Fideszfrakció és a Kereszténydemokrata Néppárt nevében támogatom a határozati javaslatot. Köszö nöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Mandur László következik az MSZPfrakcióból, 15 perces időkeretben. MANDUR LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Az időgazdálkodá s miatt nem kívánnám megismételni azt, amit egyébként már kisebbségi véleményként elmondtam, inkább azt egy kicsit továbbfolytatva, és picit reagálva Pálffy képviselő úr felvetéseire is, csak azért, hogy pontos képünk legyen arról, hogy a digitális átállás folyamata hol is tart, és említett egykét bekövetkező eseményt, amelyek valószínűsége a nullától alig különböző, azt is megmondom, miért. Először hadd reagáljak arra, hogy a képernyők elsötétülneke vagy sem. Ez nem nagyon tud bekövetkezni, azért sem, me rt már lebonyolódott egy pályázat, ennek eredményeképpen és a bizottság munkájának eredményeképpen már hirdetve van egy győztes, olyannyira, hogy “Mindig” néven mindannyian találkozhattak ezzel a szolgáltatással a hirdetésekben, az Antenna Hungária megnyer te ezt a szolgáltatást, lényegében megtörtént az, hogy az ország lefedett digitális televíziós lehetőséggel és szolgáltatással. Attól most itt nem kell izgulnia senkinek, hogy amikor majd le kell kapcsolni az analóg sugárzást, akkor ellátatlanul maradnak a zok a nézők, akik nem kábelen, műholdon vagy más eszközön nézik a televíziót, mert földfelszíni sugárzásban kell ezt élvezniük. Ebből fakadóan olyan típusú sürgősség sincs az ügyben, hogy most azonnal, rögtön valami olyan prompt ügy kopogtat az ajtón, hogy ne lenne arra lehetőség, hogy még egyszer végiggondoljuk mindazt, amit az előbbiekben egyébként felvetettem, és egy kicsit szellemiségében, politikai kultúrájában továbbvinni mindazt, ami egyébként annak idején az egész digitális átállás előkészítését, a törvény megszületését, illetve a bizottság ez irányú munkáját jelentette. Igazából nem volt olyan kényszer, hogy az akkori ellenzéknek ilyen erős jogosítványt kelljen adni ebben a bizottságban, de az akkori politikai kultúra szerint, ha úgy tetszik, a nemz eti együttműködés jegyében végül is abban maradtunk, hogy ez az ügy akkor működik jól, ha egyébként az ellenzék beleszólási lehetőségéhez önként és dalolva egy kemény jogosítványt adunk. Itt nem arról van szó, hogy egy olyan dolgot szeretnénk magunknak kér ni vagy pontosabban: felvetni, ami azt jelentené, hogy mást akarunk, mint ami egyébként esetleg megilleti az ellenzéket, de egy parlamentben az ellenőrző szerep javarészt ellenzéki jogosítványt jelent, az ellenzéki jogosítvánnyal való élés pedig azt jelent i, hogy valóságosan rendelkezike olyan lehetőséggel, hogy ezzel élni tude vagy sem. Egy példát mondok az ilyen típusú vállalásokra az elmúlt húsz esztendőből. Amikor az volt a feltételezés, hogy a jelenlegi választási törvényből fakadóan kicsi a valószín űsége annak, hogy egy
