Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 25 (6. szám) - A helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről szóló 1991. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
522 Ha azonban mégis az járt az eszében, akkor avasson be minket ebbe, mert akkor valóban arról kell folytatnunk a vitát, hogy mi legyen a turullal. Akkor meg kell kérdeznem, hogy lesze a mostani törvénymódosításnak visszamenőleges hatálya, eliminálódike ezzel a korábbi hatósági döntések sora és így tovább, és így tovább. (Dr. GaudiNagy Tamás: Nincs visszamenőleges hatálya!) Képviselő úr, segítsen rajtunk! Ön ismeri az ön szándékát, mi csak találgathatnunk. Köszönöm előre is a tájékoztatását. (Szórványos taps az MSZP soraiból.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő asszony. Kettő percre szót kér Pokorni Zoltán képviselő úr, Fidesz. POKORNI ZOLTÁN (Fidesz) : Tóbiás képviselő úrnak igaza van abban, hogy bárcsak ez lenne a főváros legnagyobb problémája. Nem ez, ennél sajnos sokkal súlyosabbak a főváros gondjai, legyen s zó közlekedésről, egészségügyről, városfejlesztésről. Ezekről van némi fogalmam, de korántsem vagyok annyira képben, hogy itt javaslatot tegyek az első héten. Ezt az ügyet, ezt a konkrét ügyet azonban a turul kapcsán - mondhatom - alaposan kitanultam. Öt é ve folyik ez a vita. Ebből idestova négy évet polgármesterként volt szerencsém részt venni benne. Horváth Csaba azon fővárosi vezetők közé tartozik, akik igyekeztek segíteni ezt az ügyet megoldani - őszintén mondom. (19.30) Ő is naiv volt és én is, amikor azt hittük, hogy a főváros vezetőinek az a célja, hogy itt egy normális kompromisszum szülessen, és feloldódjon ez az ellentét. Én ezt a kompromisszumot a főváros elé terjesztettem, akkor legyen hadisír a turullal díszített emlékmű, és legyen egy külön eml ékmű a civil áldozatoknak, mert azt gondolom, hogy ez egy józan kompromisszum. De mind a ketten rá kellett döbbenjünk, hogy itt szó sincs arról, hogy a főváros akkori és pillanatnyi vezetése a megoldást szeretné. Nem. A konfliktust szeretné. Azt akarja fen ntartani. Kezdettől azt akarta, csak én nem láttam. Vak voltam, meg kell mondjam, és Csaba, szerintem te is az voltál. Akkor, amikor legalábbis ott kerested a lehetőséget. Ugyanis, Ildikó, ennek a szobornak a talapzatának van érvényes engedélye, építési en gedélye, úgy, hogy az építésigazgatási osztály megmérte - statikus, betonvas, köbméter , jóváhagyta. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Magának a szobornak is van engedélye, ha úgy tetszik. Szmrecsányi Boldizsár, egyébként kiváló szobrászművész alkotása, a Budapest Galéria jóváhagyta. Azt mondta, szépen formált, kiváló alkotás. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Képviselő úr, újra kellene szót kérni. Legyen olyan kedves! POKORNI ZOL TÁN (Fidesz) : Akkor megnyomom a gombot, és utána folytatom is. (Derültség.) Vagy üljek le, és kérjek még egyszer szót? ELNÖK (Lezsák Sándor) : Igen, sajnos a Házszabály kötelez. POKORNI ZOLTÁN (Fidesz) : Akkor leültem, és szót kértem. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Igen, köszönöm szépen. Megadom a szót újra. Tessék, képviselő úr! (Derültség.) POKORNI ZOLTÁN (Fidesz) : Hogy az egyik szavamat a másikba ne öltsem, tehát Szmrecsányi Boldizsárnál tartottunk, fiatal, nagyon tehetséges szobrászművész, ajánlom a figyelmükbe. A Budapest Galéria véleménye szerint
