Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 25 (6. szám) - A nemzeti együttműködés programja című kormányprogram vitájának időkeretben történő tárgyalása - ELNÖK (dr. Schmitt Pál): - DR. RÉTVÁRI BENCE, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
461 mi? - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ne reménykedj! - Derültség a Fidesz padsoraiban.) , de ezt még én sem feltételezem, hogy önök ilyen irányba akarnának elindulni. S ha nem ilyen irányba akarnak elindulni, akkor a mostani dokumentum tulajdonképpen annak a példája, hogy megpróbálják elkendőzni azt, hogy nincsenek megoldási javaslataik, nincsenek kiérlelt szakmai koncepcióik a válságkezelésről, a társadalmi problémák megoldásáról, vagy éppen arról, hogy Magyarországot hogyan lehet modernizálni a köve tkező években, hogy az ország, a nemzet sikere mindenki számára elérhető lenne. Éppen ezért fontosnak tartom azt is hangsúlyozni, hogy ennek a felelőtlenségnek az árát a magyar emberek fogják megfizetni sajnálatos módon a következő hetekben, hónapokban és években, ezért a parlamenten belüli ellenzéki politika mellett csak abban lehet tényleg reménykedni, amiről az elnök úr is beszélt, hiszen itt egyharmad alatt van az ellenzék mozgástere, hogy valóban megvan a magyar embereknek a magukhoz való esze, és esze rint fognak cselekedni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.) ELNÖK (dr. Schmitt Pál) : Megköszönöm Mesterházy Attila úr felszólalását. Most pedig megadom a szót Rétvári Bence úrnak, a KDNP képviselőcsoportja vezérszónokának. DR. RÉTVÁRI BEN CE , a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnökjelölt Úr! Tisztelt Ház! A nemzeti együttműködés programja hitem szerint alkalmas arra, hogy egy lélekben és lélekszámban bővülő Magyarország alapja legyen. Bevallom, a prog ram olvasása közben tinédzserkorom egyik slágerének refrénje jutott eszembe, abból is egy sor - ma már elhangzott itt : ha mindenki nyer, senki sem veszít. A nemzeti együttműködés programjának is ez az alapja. A program célja, hogy az állam polgárai ne eg ymás kárára boldoguljanak, az egyik ember sikere legyen előrelépés a többieknek is. Az állam sikere pedig úgy valósuljon meg, hogy közben minden polgára gyarapszik. Az egyik hetilapnak nyilatkozva egy volt parlamenti képviselőtársunk pártja választási kuda rcát a Házon belüli SIfaktor nagyságával indokolta. SIfaktor alatt pedig a sárga irigységet értette. Ha valahol nem a tiszta verseny és az együttműködés a vezénylő elv, akkor ott borítékolható a kudarc. A nemzeti együttműködés programjával szemben felhoz ott első kritikák azt vetették a Fidesz és a KDNP szemére, hogy a kormányprogram nagy átfedésben van a választási programmal. Mint ez elhangzott, ez nem véletlen. Kifordult közállapotainknak jó példája, hogy már az is zavart kelt, ha egy párt ugyanazt mond ja ma reggel, mint amit tegnap éjjel meg este hirdetett. Mielőtt azonban bárki a nemzeti együttműködés programját a kezébe vehette volna, a leendő kormánypártok soha nem látott mennyiségben nyújtották be javaslataikat az első két hétben. Nyolc éve szunnyad ó energiák törhettek a felszínre. Az előterjesztések egyikemásika már megemlítésre került, de fussunk végig csak a címeiken. Létrehoztak ezek a nagyon sokféle előterjesztések egy merőben új kormányzati struktúrát. Visszaállították a közigazgatás legfelső két szintjét, és elválasztották a politikai döntéshozatalt a közigazgatástól. Megfelezték a politikusok számát a parlamentben, az önkormányzatokban és a politikai, állami vezetők körében is. Az önkormányzati törvény módosítása kiigazításokat hajtott végre a helyhatóságokon. Visszaállítottuk a közigazgatási hivatalokat, ezzel megszűnt az az alkotmányellenes állapot, amit az önkormányzatok törvényességi ellenőrzésének hiánya okozott. Javaslataink elválasztják a központi kormányzat alkalmazottainak státusát a közszféra többi dolgozóitól. Kilencvenéves elhallgatás után megnyitják a trianoni trauma kibeszélésének lehetőségét úgy, hogy közben se az önfeladás, se a sovinizmus tévútjára ne lépnének.
