Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 21 (5. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - KŐVÁRI JÁNOS (Fidesz):
410 az elmúlt időszakban nagyon komoly vitái voltak az ön kormányának az ÁSZszal, a parlamenti ellenzékkel és az egyházakkal, s be kell vallani őszintén, hogy önök egyedül maradtak az egyik oldalon, ugyanis mindenki más azt mondta, hogy nem jó az a számítási metódus, amit önök alkalmaznak, ettől függetlenül ragaszkodtak hozzá. Én ugyan nem vagyok a matematikatudományok legavatottabb ismerője, de azt gondolom, ha nagyon sokan mondják az egyik oldalon, hogy ez a helyes számítás és csak egyvalaki mondj a a másik oldalon, hogy szerinte meg az, akkor a többségnek e tekintetben vélhetően mégiscsak nagyobb hitelessége van. Ez a két év tehát erről szól, csakhogy önök ezt felemelték még plusz három évvel, azaz öt évre. Az meg már elég sok idő. Öt év alatt bőve n ki lehet számolni mindent, de két év alatt is. Ez a három év kifejezetten arról szólt, amit úgy fogalmazott meg az egyik nagyságuk, hogy trükkök százai. Így lehetett csökkenteni például a központi költségvetés kiadási tételeit, mert nem ott jelent meg, h ogy ezt át kell utalni, mondjuk, az egyházaknak, le lehetett rövidíteni azt az időszakot központi költségvetési szempontból, ami az egyházaknak történő kifizetési kötelezettségként jelent meg. Nagyon szigorú fiskális szemlélet volt ez, ami figyelmen kívül hagyott mindenféle egyéb szempontot. Azt gondolom, hogy ez nem helyes. Sokkal előbbre való az a szempont, hogy lehete biztosítani a kistelepülések iskoláit, lehete biztosítani az ottani kisgyerekek számára a nyugodt körülményeket, hogy elmehessenek az is kolába. (Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Valamikor TataiTóth András ugyanezzel próbált érvelni, ideológiai semlegességgel meg nem tudom, milyen szempontokkal jött elő, azt mondta, hogy ez ideológiai befolyás, meg hog y ez már a polgári oldal terjeszkedése, és mit tudom én, még mi minden szörnyűségekkel jött elő. Neki is elmondtuk - de láthatóan süket fülekre talált , hogy nem erről szól a dolog. Arról szól a dolog, hogy kevés forrás esetén próbáljuk meg elősegíteni, h ogy megmaradhassanak az intézmények. Ha egy kistelepülésen bezárunk egy iskolát, a lehető legrosszabbat tesszük azokkal a családokkal, ahol a tankötelezettség problematikája fennáll. Ha helyben nincs késztetés, akkor még sokkal kisebb lesz, ha elküldjük eg y busszal egy másik településre, mert helyben nincs iskola. Ebből a szempontból meg kell engedni, hogy ha egy önkormányzat nem képes az iskolát fenntartani, akkor ne az legyen a sorsa, hogy bezárják, hanem az, hogy keressünk más működtetőket és fenntartóka t. Természetesen van az egésznek egy olyan aspektusa is, amivel foglalkozni kell, és ha minden igaz, ez már kormányzati szintű rendeletalkotási vagy végrehajtási utasítási szinten megoldandó feladat, nevezetesen hogy úgynevezett projektegyházakat lehetőleg ne hozzunk be a rendszerbe, mert erre is volt példa. Én inkább azon csodálkozom, miniszter úr, hogy ilyen projektegyházakra vonatkozó eljáráshoz az ön tárcája sokszor partner volt az elmúlt időszakban. Ha konzekvens lenne az a logika, amit ön mond, akkor nem igazán értem, hogy ezt miért kellett végrehajtani az ilyen esetekben. Vagy egyenlő mércével mérünk, vagy pedig ezt ne hozzuk be a képbe. E tekintetben meg kell nézni, hogy egyáltalán jóe az a szabályozás, hogy ma Magyarországon hogy lehet egyházat ala pítani. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik soraiban.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Szeretettel köszöntöm a kitartó képviselőtársakat. Kétperces hozzászólásra megadom a szót Kővári Jánosnak, Fidesz. KŐVÁRI JÁNOS (Fidesz) : Köszönöm a szó t. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hiller István miniszter úr ihletett szólásra, ugyanis szokásos módon meghirdette a keresztes háborúval való riogatást, hogy ez az intézkedés netántán egy burkolt egyházi támogatás akarna lenni, ha jól értettem a szavait. Nyilvánvalóan nem erről van szó, de ha ő úgy érzi, hogy ez nagy veszélyt jelent Magyarország számára, akkor szeretnék visszautalni arra, amiről ma már beszéltünk, az iskolákban megjelenő erőszakra. A fiatalkori bűnözés vonatkozásairól ma már besz éltünk. Elképzelhető, hogy ezen a téren
