Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 21 (5. szám) - A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik):
401 válságövezetekbe levezényeljük, akkor bizonyára végre méltó munkát kapnak, és végre nem a politikai szabadságjogaikat gyakorló embereket lövik, ütik, verik, hanem adott esetben végre az igazi biztonsági kockázatokkal számolnak le. Én most konkrétan még két olyan részével szeretnék foglalkozni a javaslatnak, a melyhez kapcsolódóan módosító indítványt terjesztettem elő, és arra kérem a tisztelt Házat, hogy fontolja meg ezek támogatását. Az egyik a büntetési tételek középmértékes kialakítása, a középmértékes szabály bevezetése. Ez egyrészt egy üdvözlendő szabály, nem akarom hosszan sorolni az érveket, hogy miért, másrészt viszont felmerül egy olyan kérdés, amely mellett nem lehet elmenni, és ha a javaslatom szerinti módosítás nem épül be, akkor úgy gondolom, hogy egy olyan körnek, tehát a társadalomra veszélyesség szintjén sokkal alacsonyabb szinten álló elkövetői körnek is nagyon súlyos büntetésekkel kell szembenéznie. A következőről van szó. A 20022010 közötti időszak sajnos tökéletes példáját adta annak, hogy hogyan lehet egy politikai véleménynyilvánítást gyako rló csoporttal, erőteljes társadalmi réteggel szemben visszaélésszerűen fellépni. Az őszödi hazugságbeszéd óta hihetetlen erővel terjedt el az ellenállás az országban, és ezzel szemben a rendőri fellépés is tömegessé vált, azonban az ilyen tüntetések során óhatatlanul összeütközések is történtek. Nem kevés esetben, olyan esetet ismerek a saját ügyvédi jogvédő gyakorlatomból, amikor egy tüntető nem a klasszikus, hogy úgy mondjam, odahajítok egy követ a rendőr fejére, hogy sérüljön meg csak azért is, hanem mé g megpróbálja megvédeni a társát egy rátámadó rendőrtől, megpróbálja elhárítani a rendőr gumibotütését. A magyar bírói büntetőgyakorlat ezt kíméletlenül hivatalos személy elleni erőszak bűntettének fogja minősíteni, és ebben az esetben egy ilyen tényállás mentén így most már a középtartományba fog kerülni a büntetési tétel, tehát több mint kétéves szabadságvesztéssel, azaz egy letöltendő szabadságvesztéssel fogják fenyegetni az ilyen típusú embert, aki egy forrófejű tüntetőként adott esetben átlépi a jogos védelem határát, mert azért ne felejtsük el, 2006 őszén az emberek döntő többsége jogos védelmi helyzetben volt, és szándékváltás hatására lépett oda, lépett szembe a rendőrökkel, számos jól öltözött, öltönyös ember lépett fel annak érdekében, hogy megvédj e magát és társait a rendőri erőszakkal szemben. Tehát az én javaslatom az, hogy a Btk. 83. §a egészüljön ki egy (5) bekezdéssel, amelyben azt mondaná ki a jogszabály, hogy ez a büntetési szabályrendszer, büntetéskiszabási rendszer azokra nem alkalmazható , akik cselekményüket politikai szabadságjogaik gyakorlásával összefüggésben követték el. (21.20) Ez egy kellően tág keretet ad arra a jogalkalmazónak, hogy az egyesülési jogát, a véleménynyilvánítási szabadságát, gyülekezési jogát gyakorló, de alapvetően politikai szabadságjogokkal élő személyi kört ne juttassa azonnal börtönbe egy ilyen heves, forrófejű lépés esetén adott esetben, szemben természetesen azon cselekményekkel - összemérhetetlen a társadalmi veszélyessége egy olyan cselekménynek , aminek sor án, mondjuk, egy intézkedő rendőrjárőrrel szemben egy kis faluban, elő akar állítani egy körözött személyt, tartozzon bármely nemzetiséghez... - véletlenül se szeretnék nemzetiséget mondani, de mondjuk ott szamurájkarddal, vasvillákkal rohannak rá, és majd nem meglincselik a rendőröket. Ég és föld a kettő közötti különbség. Tehát kérem, hogy ezt fontolják meg. A másik pedig az előterjesztés 6. §a, tehát a holokauszttagadás tényállásának témaköre. Elsőként szögezzük le: nem Sólyom László a magyar hatályos al kotmány, ne keverjük össze a kettőt. Tehát a hatályos alkotmány szövege, a 64. § (3) bekezdés: védi a véleménynyilvánítási szabadságot. Az, hogy Sólyom László erről mit gondol vagy mit nem gondol, az az ő ügye, bizonyos mértékben közügy is persze és magánü gy is, de az, hogy ő most a múltkor saját korábbi három döntését megtagadva mégsem bocsátotta előzetes normakontrollra ezt a bizonyos legutolsó, a Bajnaiféle kormány utolsó ülésnapján elfogadott törvényjavaslatot, az legyen az ő titka, ki tudja, hogy miér t tette. Egy biztos, hogy nagyon rosszul tette, és szembement azzal a hatályos alkotmányos
