Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 21 (5. szám) - A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
371 megkérdezték azt, hogy egyet tetszenek érteni azzal, hogy az az átkozott bűnöző súlyosabb büntetést kapjon, akkor azt mondják, hogy hát hogyne. Ha ma megkérdezzük, hogy önök szerint elég súlyosak a büntetések, vagy jó lenne, ha a bűnözők még súlyosabban bűnhődnének, azt fogják mondani, hogy természetesen súlyosítani kell. És higgyék el képviselőtársaim, hogy ha két é v múlva, akármit is fogadunk ma el, megkérdezik, hogy önök szerint elég súlyosake most a szankciók, vagy pedig szeretnék, ha súlyosabb lenne, két év múlva is azt fogják válaszolni, hogy igen, szeretnénk, ha súlyosabb lenne. Ezért azt gondolom, hogy elvárh ató annyi józanság a Magyar Országgyűlés képviselőitől, hogy ne érzelmek alapján alkossanak jogszabályokat, főleg pedig nem büntető jogszabályokat. Nem alkotmányellenességre hivatkozom tehát a középmértékes büntetéskiszabás kritikájánál, hanem megalapozatl anságra. Arra, hogy ez a jogintézmény nem vált be, és ennek ellenére kívánja most a Fidesz képviselőcsoportja visszaállítani; egyébként pedig valóban az nem egyezik a mi igazságügyi politikánkkal és jogpolitikánkkal, hogy a bírói szabad mérlegelési jogot, bár alkotmányos, de korlátozzuk a mainál jobban. Áttérve a három csapás elnevezésű törvényjavaslatra: ennek a lényege, hogy a harmadik erőszakos bűncselekménynél a büntetési tételkeret felső határát a duplájára kell emelni; ha ez a megemelt tételkeret a hú sz évet meghaladná - a generális maximumot , akkor kötelező életfogytig tartó szabadságvesztést kiszabni, abban az esetben is egyébként, ha a harmadszorra elkövetett bűncselekmény ezt lehetővé teszi, tehát ez a büntetési nem kiszabható egyébként is. De ak kor kötelező, nemcsak kiszabható. Nyilvánvaló, és nem akarom elvitatni önöktől mint előterjesztőktől, hogy a társadalom védelmét kívánják szolgálni ezzel a javaslattal, de úgy gondolom, hogy ezzel inkább veszélybe sodorják a társadalmat, mint hogy a javát szolgálnák. Hadd mondjak egy példát. Ha valaki harmadszorra is elkövet egy ilyen cselekményt, akkor tudja azt - és ne legyen az az illúziójuk önöknek, hogy nem tudják, hogy mit kaphat. Az, aki többszörös erőszakos visszaeső, kétszer ült már a börtönben, jo bban tudja a büntetőeljárásjogi törvényt meg a Btk.t, mint mi itt. Pontosan tudni fogja, hogy innentől kezdve nincs vesztenivalója. Mert ha őt ezzel megfogják, akkor mindenképpen a Magyarországon kiszabható legsúlyosabb büntetést fogja kapni. Tessenek me gmondani nekem, mi fogja őt visszatartani a további bűnelkövetéstől? Mi lesz neki a vesztenivalója a továbbiakban? Innentől kezdve csinálhat, amit akar, mert így is ezt kapja, és úgy is azt kapja. Ugyanúgy, ahogy óriási problémát okoz a tényleges életfogyt ig tartó szabadságvesztéssel büntetettek fegyelmezése a bvintézeten belül, mert nekik sincs vesztenivalójuk; ha megöli a fegyőrt, akkor is ugyanannyi ideig ugyanabban a cellában fog ülni, mint ha nem teszi ugyanezt. Az ilyen gát nélküli embereket nem szer etném a társadalomban látni. (Harrach Péter: Erről van szó!) Másrészt az arányosságról. Abban kétségtelenül igaza van Répássy Róbertnek, hogy ha mondjuk, valakit kétszer elítélnek halált okozó testi sértésért, és harmadszorra pedig egy kirívóan súlyos nemi erkölcs elleni bűncselekményért vonják felelősségre, s ekkor ő életfogytig tartó szabadságvesztés büntetést kap, az nem aránytalan. Csak a probléma ezzel az, hogy vannak olyan esetek, amelyekben viszont igenis ez a kirívó aránytalanság megállapítható. (19 .00) Hadd mondjak én is egy példát: valakit elítélnek kétszer súlyos testi sértésért - ezt akkor is megkaphatja, ha valakinek egy ujja törik vagy az orrcsontja , utána harmadik esetben egy fegyvernek látszó tárggyal, mondjuk, egy vízipisztollyal elrabol v alakitől egy mobiltelefont. Úgy gondolom, ebben az esetben az, hogy valaki kötelezően életfogytig tartó szabadságvesztést kapjon, igenis aránytalan. Ennek az embernek végrehajtandó szabadságvesztést kell kapnia, akár hosszabb távút, de ezért talán egy kics it túlzás lenne életfogytig tartót adni. Úgy gondolom, ez már túl van azon a határon - vagy túl lehet, de gondolom, az Alkotmánybíróság majd meg fogja állapítani, hogy igen vagy nem , ami alkotmányosnak minősül. Az elkövetett cselekmény tárgyi súlyának és a kiszabott büntetésnek az Ab töretlen gyakorlata szerint arányosnak kell lenni, ha feltűnő az
