Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 21 (5. szám) - A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. RÉPÁSSY RÓBERT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
366 Megköszönöm képviselő asszony felszólalását. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, 2020 perces időkeretben. Ezek közben kétperces felszólalásokra nincs lehetőség. Megadom a szót Répássy Róbertnek, a Fidesz képvisel őcsoportja vezérszónokának. Képviselő úr, öné a szó. DR. RÉPÁSSY RÓBERT , a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tulajdonképpen folytatva az előző felszólalásomat, különkülö n minden egyes rendelkezésnél, új rendelkezésnél vagy tervezett rendelkezésnél érdemes megvizsgálni a javaslat indokait, és érdemes megvizsgálni természetesen a javaslat alkotmányosságát. A középmértékes büntetés visszaállítása: ez egy 1999től 2003. márci us 1jéig, tehát négy éven át hatályban volt rendelkezésnek a szó szerinti visszaállítását jelenti; ezen úgynevezett középmértékes büntetés visszaállításának van már tapasztalata, van ezzel kapcsolatos tapasztalat a jogalkalmazásban, és természetesen, ahog y mondtam, az Alkotmánybíróság is megvizsgálta ennek a kérdésnek az alkotmányosságát. (18.30) A mostani javaslat indoklása majdnem szó szerint megegyezik azokkal az indokokkal, amelyekkel 1998ben az akkori országgyűlési többség bevezette a középmértékes b üntetést, és meghatározta a bírói büntetéskiszabás szabályait és elveit. Úgy látjuk, hogy indokolt újból a középmértékes büntetés bevezetése, és inkább azt kellene megmagyarázni, hogy miért kellett 2003. március 1jén megszüntetni ezt a rendelkezést. Az ak kori indoklások szerint ez egy felesleges szigorítást jelentett a büntetőjogban. Most nem így látjuk. Úgy látjuk, hogy a büntetési tételkereteket a bíróságok nem használják ki, a büntetési tételkeretek alsó harmadában szabják ki a szabadságvesztésítéletek et. Tehát valójában úgy tekintik, hogy nem a tólig határon belüli középső mértékről indul a bírói mérlegelés, hanem a legkisebb tételről, az alsó határtól indul a mérlegelés. A középmértékes büntetéskiszabás, amit itt a javaslat tartalmaz, nem más, mint e gy törvényhozói értelmezés. A törvényhozó megmondja azt, hogy hogyan kell helyesen értelmezni a tételkeretes büntetéskiszabást. Szerintünk az a helyes büntetéskiszabási értelmezés, hogy amikor mondjuk, 2től 8 évig terjedő szabadságvesztést határoz meg a b üntető törvénykönyv, akkor a bírónak nem a 2 évből kell kiindulni, hanem a középső értékből, és ehhez képest kell mérlegelnie az enyhítő vagy súlyosbító körülményeket. A középmértékes büntetésről több szót nem tartok szükségesnek mondani. Ismerem a Legfels őbb Bíróságnak ezt az állásfoglalását, és azt is tudom, hogy a bírák egy része alkalmazta ezt a törvényhozói értelmezést, másik része kifejezetten ellenállt ennek. Nyilván a Legfelsőbb Bíróságnak az ítélkezési tevékenység egységesítésére vonatkozó döntései itt majd rendet tesznek. Bízom benne, hogy a Legfelsőbb Bíróság meg fogja érteni azt, hogy a törvényhozás jogalkotói értelmezéssel szeretné, ha a bírói büntetéskiszabásra ez irányadó szabály lenne. Azt viszont végképp nem tudjuk elfogadni, hogy nagyon sok szor arra panaszkodtak a bírák, hogy ez a rendelkezés rájuk többletfeladatot ró, hiszen itt egy indokolási kötelezettségük van, hogy miért térnek el ettől a középmértéktől. Ha megengedik, ezt a fajta szemléletet végképp nem szeretnénk támogatni, hogy azért , mert a bírónak több feladatot, több munkát ad egy ilyen törvénymódosítás, azért a törvényhozó ne élhessen ezzel a lehetőséggel. Áttérve az úgynevezett három csapás, vagy inkább mondjuk úgy, hogy Magyarországon három csapásként megismert javaslat most bev ezetendő szabályaira, szögezzük le, hogy az előző Országgyűlés működése alatt benyújtott javaslatunk egy része már megvalósult, ugyanis javasoltuk akkor, hogy a bűnismétlők között, a visszaeső bűnözők között egy új kategória jelenjen meg a büntető törvényk önyvben. Hiszen azt tapasztaltuk, hogy a személy elleni erőszakos bűncselekmények jelentős részét visszaeső, sőt többszörös visszaeső bűnözők követik el, és ennek nincs meg a megfelelő válasza a büntetőjogban, nincs kellő visszatartó ereje a visszaesés
