Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 21 (5. szám) - Az állami vezetői mulasztások, illetve az állam nevében elkövetett jogsértések áldozatait megillető kártérítésekről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - GULYÁS GERGELY (Fidesz): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - BALOG ZOLTÁN (Fidesz):
358 Én elismerem és megértem azt, hogy van olyan helyzet, amikor az ember nem tud úgy szembesülni, nem az ő konkrét tetteinek, hanem annak a közösségnek a tettei következményeivel, amelynek a tagja. Tehát én ilyen értelemben jóhiszemű vagyok, én emlékszem azokra a pillanatokra - ha szabad idehozni ezt a példát , amikor többen föltették a kérdést a náci Németországban, hogyan van az, hogy annyi ember hallgatott akkor, amikor azok a dolgok történtek, amik történtek abban az országban, amelyek em bertelenek voltak és emberiségellenesek. Aztán ennek az elemzésnek a végén azt mondja a történész, hogy nem az a kérdés, hogy miért hallgattak, hanem hogy miért nem látták. Én el tudom fogadni azt, hogy a hatalomnak a sáncain belül ezek olyan bagatellnek t űnnek. Vagy emlékszem azokra a valóban ijedt szemekre, amikor önöknek haza kellett menni itt néhány parlamenti ülés után, ahol egyébként lehet, hogy én elmosolyodtam, és talán még valami vicceset is hallottam, és még talán nevetgéltem is, de én nem Révész Máriuszon nevetgéltem és röhögtem, és nem úgy hörögtem és üvöltöztem, ahogy önök - emlékeznek még rá? - Ékes Ilonának az első hozzászólását fogadták ebben az ügyben. És az összes, több mint húsz interpellációmat úgy fogadták, hogy nem engedték, hogy végigm ondjam a hozzászólást. Gyurcsány Ferenc ideállt, hátat fordított, majd a fenekét fordította felém akkor, amikor szerényen és kedvesen megkérdeztem tőle, hogy ő mit gondol ezekről az eseményekről. Ez az indulat, ami most itt van, az ennek a következménye. E z nyolc év alatt gyűlt fel az emberekben, bennem is, elismerem. Remélem, hogy eljutunk majd addig, hogy lehet erről a dologról józanabbul is, és csöndesebben és szerényebben beszélni, de ahhoz történni kell valaminek, és azt nem nekünk kell megtenni, hanem önöknek. Én senkinek személyesen a jóhiszeműségét, még Bárándy Gergelyét sem vitatom akkor, amikor ebben az ügyben megpróbál valamilyen jogászkodással arra az oldalra kerülni, ahol önök mint szervezet nincsenek. Ez a helyzet. Még arra a pillanatra is emlé kszem, amikor az ön édesapja annak a könyvnek a bemutatóján, amit GaudiNagy Tamás felmutatott, “Embervadászat utasításra”, a mélységes szégyenérzetét fejezte ki azért, ami történt, és én nagyon tisztelem őt ezért a dologért. Azért mondom, hogy a jóhiszemű ségben nincs hiány, csak azt meg kell érteni, hogy van politikai felelősség, ami nem arról szól, hogy én nem ütöttem, én nem voltam ott, talán még nem is röhögtem. Az összes interpellációt ebben az ügyben önök leszavazták. Négy éven keresztül a Házban egye tlenegy olyan fölszólalás nem volt ebben az ügyben, amit önök támogattak volna, és ezért felelősséget kell vállalni. És ez az önök érdeke is egyébként, mint ahogy az országnak az érdeke is, hogy legyen egy olyan tisztességes baloldal, amire Schiffer András utalt. Én természetesen a tisztességes baloldal létét nem vitatom, elméletileg; gyakorlatilag Magyarországon nagyon nehéz ma erre gondolni. Tehát itt most ez borult ki, és ezzel önöknek szembesülni kell, mint ahogyan mi szembesültünk folyamatosan az elmúl t nyolc évben azzal, ahogy önök ezeket az ügyeket megpróbálták háttérbe szorítani. Ha visszaemlékeznek arra a kutyakomédiára, amikor éppen 2006. október 31én a három illetékes bizottságnak a zártkörű ülésén, amiről SMSben szivárogtatták ki azonnal az inf ormációkat, például Ékes Ilona képviselőtársamat abba a gyanúba keverve, hogy ő együttműködik mindenféle szélsőséges, terrorista elemekkel, és utána széttárták a karjukat, és mindenfajta hamisított felvételekkel próbálták bebizonyítani azt, hogy Magyarorsz ágon tulajdonképpen meg akarják dönteni emberek a jogállamot, akkor azt kell mondanom, hogy mindennek most itt van az eredménye. Én bízom benne, nem vagyok egészen biztos, de bízom benne, hogy abban a választási eredményben, amit önök elértek, ez is benne van. Nagyon remélem, hogy az emberek erkölcsi ítélőképességéről is szól ez a dolog, hogy azt gondolták, hogy nem szeretnék, ha még egyszer olyan miniszterelnöke lenne ennek az országnak, amilyen volt az elmúlt négy és nyolc évben. Ez a helyzet. Úgyhogy önö knek ezzel is szembesülni kell, és én bízom benne, hogy lesz majd olyan pillanat, amikor együtt fogunk gondolkodni arról, hogy hogyan lehet azokat a romokat eltakarítani és újjáépíteni, amiket egyébként önök okoztak, mert van erre lehetőség, hogy önök ebbe n részt vegyenek.
