Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 20 (4. szám) - A magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - KALMÁR FERENC ANDRÁS (KDNP):
262 Köszönöm a sz ót, elnök úr. Soltész képviselő úrnak mondanám, hogy én nagyon szívesen bocsánatot kérek, de először kérjen bocsánatot a Fidesz, amiért a helyhatósági választásokon Szilágy megyében nincsen magyar elnök. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Közbeszólás az MSZP soraiban: Így van. - Ez így van! - Akkor tessék bocsánatot kérni!) Majd ha bocsánatot kérsz, én is, figyelj! (Közbeszólások.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Én tisztelettel megkérem a képviselő urakat, hiszen amennyiben bejelentkeznek, mindenkinek fogok adni szót, de kérem, hogy a magándiskurzusokat és párbeszédeket lehetőleg nélkülözzék. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) Most Pósán László képviselő úr következik, a Fidesz képviselőcsoportjából, két percre. Képviselő úr, öné a szó. DR. PÓS ÁN LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Egyetlenegy dologra szeretnék emlékeztetni: azt a szórólapot, ami arról szólt, hogy ne szavazzanak a magyarországi magyarok a kettős állampolgárságra, a Gyurcsánykormány kellő cinizmussal a határon túl, Erdélyben ny omtatta. Azt gondolom, ez elég szégyen. Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Most rendes felszólalásra Kalmár Ferenc képviselő úrnak adom meg a szót, a Kereszténydemokrata Néppárt ké pviselőcsoportjából. Képviselő úr! KALMÁR FERENC ANDRÁS (KDNP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kilencvenes évek elején a közszolgálati tévében láttunk egy olyan riportot, amely a Székelyföldön készült, és amelynek az utolsó kérdése, amit a riporter fel tett egy idős székely úriembernek, az volt, hogy mit remél a lezajlott rendszerváltástól. A válasz a következő volt: azt, hogy egyszer még magyarok lehessünk. Azóta eltelt közel húsz év, és végre valóra válhat ez a remény. Természetesen már korábban is leh etett volna erről tárgyalni, sőt döntést is hozni, de Magyarországnak olyan kormánya volt az elmúlt nyolc évben, amely ahelyett, hogy segítette volna ezt a folyamatot, inkább akadályozta, sőt kemény, közpénzből finanszírozott propagandával a nemzet ellen d olgozott. Az elmúlt húsz évben térségünkben a második világháborús berögződések feloldódtak, és egy új Európát, az együttműködés és kölcsönös megbecsülés Európáját építjük. Leomlott a berlini fal, Németország egyesült, a balti államok függetlenek lettek. J oggal reméltük, hogy a megváltozott politikai helyzetben a magyar nemzeti sorskérdések is megnyugtatóan rendeződnek. Nemzetünk a XX. század viharait követően az anyaországon kívül még hét szomszédos országban él, és nyugodtan mondhatjuk, hogy a hivatalos s tatisztikák szerint is legalább minden ötödik magyar ebben a helyzetben van. (22.30) De ezekben a padsorokban is, a budapesti parlamentben ülnek képviselők, akik határon túlról származnak. Ismerek nagyváradit, szabadkait és én magam brassói születésű képvi selő vagyok. Brassóban éltem le életem első harminc évét, és hogy itt egy zárójelet tegyek a beszédemben, megnéztem az útlevelemet, hogy milyenek is a magyar okmányok. Valóban úgy van, hogy az útlevelemben nem az van - történetesen nálam van (Előveszi az ú tlevelet.) , hogy Brassó, hanem BraşovBrassó. És ez is már egy fél lépés előre, mert ezt tavaly decemberben váltottam ki, azelőtt csak Braşov volt benne. Ezen a téren is van azért mit tennünk. A másik zárójel, amit itt szeretnék tenni, hogy több képvisel őtársam felszólalásában előfordult az a kérdés, hogy ki fogja megmondani, hogy ki a magyar. Kérem szépen, nem kell messze mennünk.
