Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 20 (4. szám) - A magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz):
263 Az erdélyi szászok esetében a német hatóságok az egyháztól fogadták el az igazolásokat. Úgyhogy gyakorlatilag ugyanezt a gyak orlatot követhetnénk mi is. Az előttünk álló előterjesztés a határokon átnyúló nemzeti integráció irányába mutat, úgy, hogy erre egy eurokonform megoldást kínál, amely nem irányul senki ellen. Saját tapasztalataim is azt mutatják, hogy egy polgár, akiben a z elvárt identitás nem azonos a természetes identitásával, belső feszültségekkel küzd, és emiatt sosem fogja a benne rejlő értékeket a felszínre hozni. Nem jó ez senkinek; nem jó az egyénnek, nem jó az anyaországnak, de nem jó annak az országnak sem, ahol ez a polgár lakik. Furcsa az uniós tag Szlovákia kormányának az idejétmúlt anakronisztikus álláspontja. Azzal fenyegetőznek, hogy megfosztják szlovák állampolgárságuktól a felvidéki magyarokat. Óhatatlanul felmerül az emberben a kérdés, hogy mi volna a köv etkező lépés. Talán a felvidéki magyarok készíthetik újra a hatvankilós batyukat? Ez az egész magatartás a negyvenes éveket idézi. Csakhogy ne feledjük, akkor Európa ezen tájain Sztálin jelentette a politikai mércét, ma pedig, hála istennek, a helyzet már nem az. Észre kellene venni, hogy ma már nincsenek előjogokat élvező vagy bűnösnek kikiáltott nemzetek. Valójában minden nemzet múltjában vannak úgy szégyellni való, mint dicső tettek is, még akkor is, ha nem egyformán ítélünk meg bizonyos történelmi esemé nyeket. A magyar nép nem kér több jogot, mint más nemzetek, de kevesebbet sem. Nekünk is jogunk van, sőt kell is rendeznünk közös nemzeti dolgainkat. A XX. században többet veszítettünk, mint bármely más európai nemzet. Dolgaink előremutató rendezésében ak ár pozitív diszkriminációt is kérhetnénk az európai nemzetek közösségétől. Ha ezt nem is tesszük, de legalább a jól működő európai modelleket próbáljuk alkalmazni a Kárpátmedencében. A magyar állampolgárság kiterjesztése nemcsak identitáserősítést szolgál hat, hanem fékezheti az elvándorlást és az asszimilációt is. Továbbá egyfajta elégtételt jelent azok számára, akik feje fölött változott a határ, és generációkon keresztül ennek ellenére megőrizték magyar identitásukat. Pünkösd közeledtével végezetül is, p árthovatartozástól függetlenül, Csíksomlyó szellemében magyar emberként kérem, hogy minden képviselőtársam így szavazzon. Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr . Kétperces felszólalásra László Tamás képviselő úr jelentkezett, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr! LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az állampolgárság nem pusztán jogi kategória, hanem az önazonosságtudat erősíté sén keresztül valami egész hihetetlen erőforrás; lelki, mentális erőforrás, közösségi, társadalmi erőforrás, sőt ki kell mondani, gazdasági erőforrás is. Az öntudatos ember eleve gazdasági erőforrás is. Egy nagyon fontos elemet szeretnék mondani, ezért kér tem szót. Nemcsak a határon túli vagy a szórványban élő magyarság számára fontos ez, nemcsak nekik erőforrás, hanem számunkra, az anyaországbeli magyarság számára is identitáserősítő hatású, sőt úgy gondolom, először nekünk van szükségünk erre. Tehát ez az állampolgárságról szóló törvény elsődlegesen az anyaországról szól. Nekünk kell helyreállítani az önazonosságtudatunkat, a saját önbecsülésünket kell először helyreállítani ennek a törvénynek a százszázalékos megszavazásával. Magunknak tartozunk ezzel, n em csak a határon túli magyarságnak. A 2004. december 5ei szavazáskor volt egy olyan cédula, amire az volt írva, hogy “összetartozunk”. Ezt kilincsfülként adtuk a lakásokban. A végzetes szavazás után nagyon sokan levágták róla azt, hogy “össze”, és csak a z maradt, hogy “tartozunk”. És úgy gondolom, hogy most ezt a tartozást kezdjük kiegyenlíteni.
