Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 17 (2. szám) - Az ülés megnyitása - Az ülés napirendjének elfogadása - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; a Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló törvényjavaslat, valamint a központi államigazgatási szervekről, valamint a kormány tagjai ... - ELNÖK (dr. Schmitt Pál): - DR. SALAMON LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
26 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő, három törvényjavaslatból álló csomagból a központi államigazgatási szervekről, valamint a kormány tagjai és államtitkárai jogá llásáról szóló törvényjavaslatra vonatkozóan ismertetem képviselőcsoportunk álláspontját. (14.50) Tisztelt Képviselőtársaim! Szembesülve e törvényjavaslat 91 szakaszból álló terjedelmével, elfog minket a déjŕ vu érzés. Sokszor tapasztalhattuk ellenzékben a zt az elvárást, hogy terjedelmesebb törvényjavaslatokat tudjunk néhány nap alatt tárgyalásra alkalmas mélységében megismerni, és annak vitájára megfelelően felkészülni, amivel szemben rendre oppozícióval éltünk. Felmerül hát a kérdés: lehete elfogadható i ndoka, magyarázata annak, hogy most mindjárt az első törvénycsomag kapcsán hasonló helyzet állt elő? Tisztelt Képviselőtársaim! A központi államigazgatási szervekről, valamint a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló előttünk fekvő törvényja vaslat része annak a csomagnak, amelynek az elfogadása az új kormányzati struktúra kialakításához elengedhetetlen. Mindaddig pedig, ameddig az új szabályozás megalkotása nem történik meg, az új kormány nem tud felállni. Az pedig minden kormányváltásnál, kü lönösen a mostaninál evidencia, hogy az országnak mindennél fontosabb érdeke az új kormány mielőbbi hivatalba lépése. Ezek a szempontok indokolják azt, hogy ezt a terjedelmes törvényjavaslatot is a lehető legrövidebb időn belül megtárgyaljuk, és a csomag t öbbi elemével együtt elfogadjuk. A helyzet sajátosságát előterjesztő képviselőtársaink is érzik. Bizonyosan ez a magyarázata annak, hogy nagyon helyesen és nagyon bölcsen nem törekedtek a törvényjavaslat kapcsán felvethető valamennyi kérdés újragondolására . Ha összevetjük a központi államigazgatási szervekről, valamint a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló törvény most hatályos szövegét az előttünk fekvő törvényjavaslattal, láthatjuk, hogy az új javaslat számos ponton szó szerint átveszi a hatályos törvény megoldásait, és csak ott találhatók eltérések, ahol azt a kormányzati struktúrára vonatkozó eltérő elképzelések szükségessé teszik. Megjegyzem, hogy ezek az eltérések is számosak. Csak ilyen eljárás mellett nyílik ugyanis lehetőség a törv ényjavaslat kivételesen indokolt, gyors megtárgyalására és elfogadására. Azt gondoljuk, a későbbiekben még lesz lehetőség azoknak a kérdéseknek az újragondolására, melyek most a sürgősség szüksége és a célszerűség okán nem kerülnek napirendre. Csak egyetle negyet szeretném megemlíteni ezek közül, mint de lege ferenda kezelendő kérdést. Észrevételemet egyébként felfoghatjuk akár a hatályos törvény kritikájának is. Jelesül, a hatályos rendezés a miniszterek és az államtitkárok jogállását túlzottan munkajogi sz emléletű megközelítéssel kezeli. A miniszteri és az államtitkári megbízatás nem eredményezhet munkaviszonyt, illetve ehhez hasonló, ennek jellegzetességeit magán viselő jogviszonyt. A miniszteri, illetve az államtitkári kinevezéssel olyan tipikusan közjogi , illetve alkotmányjogi viszony jön létre, amelytől jó néhány intézmény, mint például a törvényben biztosított naptári napokban meghatározott szabadság is idegen. A miniszter, illetve az államtitkár pihenőidejét, köznapi nyelven szólva szabadságát a felada tai lelkiismeretes ellátása mellett megmaradó lehetőségei szabják meg, amire nézve csak a politikai morális mértéktartás lehet az egyetlen zsinórmérték. Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslatnak két olyan alapvetően fontos rendelkezése van, amely az alkotmányos államberendezkedés, illetve az állam alkotmányos működése szempontjából kiemelkedő jelentőségű, és amelyek miatt a kormányzati struktúra kialakításának sürgető igényétől függetlenül is e törvényjavaslat elfogadása halaszthatatlan. Az egyik a kö zigazgatási államtitkári tisztség, a másik a megyei közigazgatási hivatalok visszaállítása. A közigazgatási államtitkári tisztség négy évvel ezelőtti megszüntetése az Országgyűlés súlyos tévedése volt, amely félretéve a közigazgatás alkotmányos helyzetének kontinensünkön elterjedt
