Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 20 (4. szám) - Az állami vagyonnal való felelős gazdálkodás érdekében szükséges törvények módosításáról, valamint egyes törvényi rendelkezések megállapításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - SCHEIRING GÁBOR, az LMP képviselőcsoportja részéről:
217 piacgazdaság kiépüléséhez, a tehetséges fiataloknak pedig sok esetben csak az ország elhagyása marad lehetőségként. E gazdasági és politikai folyamatok kritikáját a politikai elit eddig átengedte azoknak, akik a vagyongazdálkodás körüli visszásságokra egy esélymegvonó, az állampolgárok egyenlőségét tagadó, bezárkózó politikai programot építettek. Eb ben a helyzetben döntő jelentőségű, hogy ki és hogyan beszél az állami vagyongazdálkodásról. Amennyiben a kormánytöbbség komolyan gondolja a nemzeti együttműködés rendszerét, akkor érthetetlen, hogy egy ilyen horderejű kérdésben hogyan adhat egy napot a vé leményalkotásra, valamint felháborító, hogy az általános vitát egyik napról a másikra előrehozzák, és ezzel a vita előtt pár órával változtatják a módosító indítványok leadásának a határidejét. Ideje lenne eldönteni, hogy ez a nemzeti együttműködés rendsze re többet jelente Orbán Viktor atyai óhajának erőltetett ütemű törvénybe öntésénél. (Taps az LMP, az MSZP és a Jobbik soraiban.) Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy az Országgyűlés alakuló ülésén Horváth János korelnök úr is felhí vta a figyelmet, a közgazdászok és gazdaságpolitikusok számára egyre világosabb: az állami tulajdon gyors és széles körű lebontására épülő gazdaságfilozófia csődöt mondott. Talán a legtöbb képviselő és a legtöbb frakció egyetért ezzel a megállapítással itt a parlamentben. Van, ahol jól működik a piac, de van, ahol kudarcot vall. Csak akkor lehet a magyar társadalom igazságos és fenntartható, ha a szabályozott piac mellett az állam is kész a köztulajdon révén felelősséget vállalni a fejlődésben, a szociális feszültségek enyhítésében és a gazdasági szerkezet kiegyensúlyozásában. Ezért döntő jelentőségű, hogy az állam hogyan sáfárkodik a birtokában lévő vagyonnal. Az állami vagyongazdálkodás csak akkor lehet hatékony, ha biztosítva van az átláthatóság és a nyil vános ellenőrzés, amit itt már oly sokan hiányoltak. Azaz nem privatizálni kell az államot, hanem demokratizálni. Ennek hiányában az állami vagyon ideális terepe marad a magánérdekek érvényesítésének, ami hosszú távon konzerválja nemcsak a pazarlást, hanem a politikaellenes hangulatot is. Ezért a Lehet Más a Politika szerint a vagyongazdálkodással kapcsolatos törvények módosításánál a legfontosabb szempont a nyilvános ellenőrzés biztosítása kell hogy legyen. Ebből a szempontból értékeltük a szóban forgó tör vénymódosító javaslatot, amellyel kapcsolatban lássunk néhány további részletet! Tisztelt Képviselőtársaim! A legfontosabb, hogy a javaslat a Vagyongazdálkodási Tanács megszüntetésével elvileg egyértelműbbé teszi a felelősségi viszonyokat. Egyetértek azokk al, akik úgy vélik, hogy ez egy fontos és előremutató lépés. Fontos látnunk ugyanakkor, hogy az előző kormány is tett kísérleteket arra, hogy például a Nemzeti Vagyonkezelő megalakításával egységes és átlátható legyen a nemzeti vagyon kezelése. Persze, aho gy ez lenni szokott, ez a lépés is csak elméleti szinten volt elegendő, a végeredmény kudarc; botrány botrány hátán, átláthatatlanság és káosz. Láttuk, hogy az elmúlt években a Vagyongazdálkodási Tanács mindenre jó volt, leginkább a pénzosztásra és kijárás ra, csak arra nem, hogy hatékonyabb legyen a vagyongazdálkodás. A felelősségi viszonyok egyértelművé tétele tehát üdvözlendő. Reméljük, a kormány vállalni is fogja ezt a felelősséget, és nem bújik el a nyilvánosság elől. Sajnos azonban erre utal, hogy a ja vaslat előkészítői teljes mértékben megfeledkeztek az elszámoltathatóság lehetőségének a biztosításáról. Az nem elég, hogy a miniszter évente egyszer számot ad a parlament előtt a vagyongazdálkodásáról. Ezzel szemben javasoljuk, hogy a nemzeti fejlesztési minisztert törvény kötelezze, hogy negyedévente adjon számot a tevékenységéről, és javasoljuk továbbá, hogy év közben a gazdasági bizottságban egy ellenzéki vezetésű állandó albizottság kövesse figyelemmel a vagyongazdálkodást, és így csatornázza be a nyil vánosságban felmerülő kritikákat. Ugyanígy elmarad a nyilvános ellenőrzés lehetősége a Vagyongazdálkodási Zrt. igazgatósági tagjainak kinevezésénél. Ez az új irányítás gyakorlatilag egy egyszemélyes irányítás lesz. A leendő miniszter egy személyben nevezi ki a teljes új igazgatóságot és hozzá a teljes felügyelőbizottságot. Ez meglátásunk szerint példa nélküli. Ezzel a teljes állami vagyon ellenőrzése, felhasználása, értékesítése egyetlen személy kezében összpontosul, aki szinte bármire utasíthajta az igazga tóságot.
