Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 20 (4. szám) - Az állami vagyonnal való felelős gazdálkodás érdekében szükséges törvények módosításáról, valamint egyes törvényi rendelkezések megállapításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - SCHEIRING GÁBOR, az LMP képviselőcsoportja részéről:
218 A felügyelőbizottságból bármilyen kontroll ilyenformán való kizárása felháborító. Ugyanaz a személy jelöli ki mindkét testületet. Az LMP szerint a kinevezés előtt az it tagjainak ezért részt kellene vennie a parlamenti bizottság meghallgatásán, és javasoljuk, hogy bizottsági ajánlás nélkül ne lehessen kinevezni az igazgatósági tanács tagjait. Szintén a nyilvánosság korlátozását jelenti az, hogy a törvényben nincs kellő hangsúly az állami vagyonleltár elkészítésén. Többen beszéltek már erről, de fon tosnak tartom én is hangsúlyozni, különböző becslések forognak közkézen arra vonatkozóan, hogy mekkora állami vagyont emésztett fel az elmúlt évtizedek privatizációs folyamata. Ez az összeg minden bizonnyal több ezer milliárd forintra rúg, pontos összeget azonban nem tudunk mondani. Az ÁSZ egy 2004es jelentése szerint 12 200 milliárd forintnyi induló állami vagyonból mindössze 6900zal tudunk elszámolni, azaz körülbelül 4 ezer milliárdnyi állami privatizációs bevétel valahogy szőrénszálán eltűnt. (17.30) Hasonló a helyzet az MNVnél. Tudjuk, hogy közel 300 cég tartozik a hatáskörébe, de hogy pontosan milyen ingatlanok és földterületek vannak szerteszét az országban, arra csak becslések vannak. Habár a Nemzeti Vagyonkezelő erre több heroikus kísérletet is t ett, de a magyar állam megközelítőleg sem tudja megmondani, hogy mennyi a rendelkezésre álló vagyona. Egyértelmű, hogy ez így nem mehet tovább, ezért javasoljuk, hogy a törvényben nevesítsük a vagyonkezelő kötelezettségét az átfogó vagyonleltár három éven belüli elkészítésére. Furcsa az is, hogy az ellenzéki pozícióból elhangzott kritikák után az új kormánytöbbség miért feledkezett el rendelkezni az állami vagyon értékesítéséből származó bevételek sorsáról. Bár alapvetően azt gondoljuk, hogy nincs jelentős mozgástér további privatizációra, ám mégis keletkezhetnek ilyen típusú bevételek. Ezekről célszerű lenne a törvényben rendelkezni. Botrány, hogy az eddigi kormányok előszeretettel használták fel a privatizációs bevételeket költségvetési lyukak tömködésére. Szó volt itt a Budapest Airport értékesítéséről; mindössze 60 milliárdot fordítottak adósságtörlesztésre az előzetes ígérettel szemben, a többiről nem tudni, hogy mi lett vele. Ezt elkerülendő, alapvető jelentőségűnek tartjuk, hogy az állami vagyon értéke sítéséből származó bevételeket törvényi kötelezettség alapján csak az államadósság csökkentésére használhassuk, és ezzel is tágítsuk a leendő gazdasági kormányzás jövőbeli mozgásterét. Ehhez kapcsolódik egy látszólag ártatlan, valójában igen veszélyes pont a tervezetben. A törvénymódosítás a korábbi szabályozással ellentétben értékhatártól függetlenül a kormány hatáskörébe utalja az állami vagyon ingyenes átruházásáról való döntést. Mit jelent ez az ingyenes átruházás? Ezt nem lehet pontosan tudni. Lehet ez az, hogy magánszemélyeknek is átruházható az állami vagyon? Vagy esetleg állami vállalatok veszteségét lehet pótolni ilyen ajándékkal? Az LMP szerint mindkettő elfogadhatatlan. Ezért javasoljuk, hogy az átruházás csak állami tulajdoni körön belül legyen l ehetséges, és csak formai okokból, gazdasági okokból nem, azaz ne lehessen így a pénzügyi veszteséggel küzdő cégeket sutyiban kistafírozni. Felháborítónak tartjuk továbbá, hogy a nyílt játékot ígérő Fidesz leendő minisztere ebbe a törvényjavaslatba is beve tte azt a dzsoli dzsókert, amit a pályázat és verseny nélküli értékesítés tesz lehetővé, amennyiben a kormány által deklarált közérdek azt úgy kívánja. Sajnos azonban azt látjuk, hogy a közelmúltban - és a távoli múltban is - a közérdek, a magyar gyakorlat ban a közérdek értelmezése eléggé szabad. Bármi lehet közérdek, ha hirtelen kell egy nagy összegű döntést meghozni, kiemelt beruházás, autópálya, bármilyen egyéb ok, a közérdek máris fennállhat. Ezért javasoljuk, hogy e gumikitétel helyett legyen egy taxat ív felsorolás, amely részletezi, hogy milyen esetekben lehet eltérni a pályáztatástól, és milyen mechanizmusokkal biztosítható e döntés átláthatósága és a döntéshozó elszámoltathatósága. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A törvényjavaslat második része a Ma gyar Fejlesztési Bankkal foglalkozik. Úgy tűnik, a menedzseri tapasztalatokon túl nem árt, ha a bankigazgató komoly erdőmérnöki tapasztalatokkal is rendelkezik, de legalábbis képzett favágó. Harminc erdőtársaság kerül át a bankhoz. Miért? Miért kerül ide a z Állami Autópályakezelő Központ? Mit keres a
