Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. június 15 (15. szám) - Az ülésnap megnyitása - Bejelentés képviselői vagyonnyilatkozatok benyújtásáról: - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - BÁSTHY TAMÁS (KDNP):
1454 Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Hiller István frakcióvezetőhelyettes úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából: “ Nagy Imre és társai emlékezete” címmel. Frakcióvezetőhelyettes úr, öné a szó. DR. HILLER ISTVÁN (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Tisztelt Ház! Holnap, június 16án 52 éve, hogy Nagy Imrét és politikustársait kivégezték. A kivégzés egy politikai megtorlás része volt. Az 1956os forradalom és szabadságharc történetét - úgy az itthon, belföldön történteket, mint a határon túl, a Kárpátmedencében történteket, illetve nemzetközi visszhangját - az elmúlt két évtizedben a történe ti kutatás, amennyire ezt a források lehetővé tették - és ennek kutatóink, illetve a nemzetközi kutatás eleget tettek , feltárta. Nagy Imre politikai életútja, mindaz, ami születésétől kezdődően 1958. június 16án hajnalig történt - amennyire egy ember él ete megismerhető , megismerhető. A történészek, és persze, mivel közel kortársról volt szó, a vele együtt élők és gondolkodók visszaemlékezései, mondatai tanúskodnak arról, hogyan gondolkodott. Hitt abban, amit tett. Hitt abban, amit tett 1956 előtt, és h itt abban, amit 56ban vagy éppen 195356 között szervezett és tett. Élete nagy részében hithű kommunista ember volt. Hitt abban, amit mondtak és tanítottak, és hitt abban, amit akár itthon, akár külföldön politikusként végzett. Az azonban, amit az '50es évek első felétől kezdődően, 1953at követően Magyarországon társaival együtt elkezdett, ez a magyar politikatörténet, a XX. századi magyar történelem, egyáltalán a politikai gondolkodás történetének fontos állomása, amely nemcsak a történeti megismerés, h anem a mindenkori politikus gondolkodásának is fontos állomása és tanúságtétele. Bátor ember volt a szónak abban az értelmében, hogy nem feltétlenül a harcost, nem feltétlenül az állandóan harcmezőn küzdőt, hanem a szervezőt, a hozzá hasonlóan gondolkodók megnyerését, és persze országos hatást kifejtő politikusként ennek az egésznek az összefogását kívánta. Akkor, amikor választania kellett, mert nem volt más lehetőség, mint hogy korábbi életének tanai vagy az ország és a nemzet érdeke között válasszon, akk or egyértelműen ez utóbbi mellé tette le a voksot. Így lett 1956 miniszterelnöke, így lett egy országból elhurcolt, majd 1958ban kivégzett miniszterelnök. Úgy gondolom, 52 évvel azután, hogy őt és társait kivégezték, sem Európában, sem a tengerentúlon, se m a Kárpátmedence bármely országában - és főként nem a mi országunkban - nem lenne helyes, ha a Magyar Országgyűlés az emléke előtt, a tevékenységének emléke előtt, a bátorságának emléke előtt, a Magyar Köztársaság, illetve Magyarország akkori miniszterel nökének emléke előtt ne hajtana fejet. Felszólalásom ezt a célt szolgálta. Mi, magyar szocialisták Nagy Imre politikájának szellemi örököseként tartjuk magunkat számon. (Közbeszólások a Fidesz soraiban.) Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Köszönjük szépen, frakcióvezetőhelyettes úr, a megemlékező felszólalást. Kérdezem, hogy a kormány nevében kíváne valaki szólni. (Nincs jelzés.) A kormány nevében senki nem kíván szólni. Ugyancsak napirend előtti felszólalá sra jelentkezett Básthy Tamás frakcióvezetőhelyettes úr, a KDNP képviselőcsoportja részéről: “A kőszegi katonai reáliskola és növendékei” címmel. (9.30) BÁSTHY TAMÁS (KDNP) : Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Évről évre összejönnek 1990 óta a korábbi kőszegi katonaiskola, népszerű, ismertebb nevén a “cőgeráj” ma még élő növendékei, katonái, akiknek életpályáját döntő módon a második világháború határozta meg. Ennek következtében érthető, hogy ma már szépkorban, inkább a 90hez közeli kor ban érkeznek el szent helyükre,
