Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. június 15 (15. szám) - Az ülésnap megnyitása - Bejelentés képviselői vagyonnyilatkozatok benyújtásáról: - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. SIMICSKÓ ISTVÁN honvédelmi minisztériumi államtitkár:
1455 Kőszegre, a kőszegi cőgerájba, amelyet az elmúlt század második felében az egyik legnépszerűbb irodalmi alkotásként Ottlik Géza Iskola a határon című könyvéből ismerhettünk meg. A múlt hét végén mégis rendhagyó volt ez az ös szejövetel, hiszen egy Kanadában élő honvédtiszt bajtársuk temetésére is jöttek össze az idős katonatisztek. Ez a katonatiszt, ez a főhadnagy több mint hatvan évet élt Kanadában, hogy azután hazatérhessen végső kívánságának megfelelően családja, gyermekei, unokái kíséretében arra a szent helyre, ahová mindig eljött, amikor már tehette, és abban a temetőben találjon végső nyugalmat, ahol Kiss János altábornagy vagy a Rákóczit megmentő Lehmann kapitány hamvai, maradványai nyugodnak, és annak az iskolának a kö zelében, ahol annyi kiváló ember védte hazánkat karddal, puskával, ágyúval, később a tudásával, konvertálható szakmai ismereteivel, mint ő is tette Amerikában, illetve Kanadában mérnöki képzettségével. Egy dolog mindegyikükre folyamatosan jellemző volt: a tisztességük, amit akkor is meg tudtak őrizni katonai esküjükhöz méltóan, amikor már tulajdonképpen a civil életben talán nem lett volna kötelező. Ennek a korosztálynak a nevelése a katonaiskolában a fegyvereknél fontosabb erkölcsi erőt adott a katonáknak, azt az erkölcsi erőt, amely összetartja és visszahozza őket most is minden évben, hogy együtt tisztelegjenek Hunyadi Mátyás szobra előtt, aki követendő példaképük is, azon túlmenően, hogy a nevet adta az intézménynek 1922 után, ahol Trianon elől elrejtve folyt a magyar tisztképzés. Azért jutott különösen eszembe ez a hihetetlenül nagy morális erő, amit ők 90 évesen ma is képviselnek, és sugárzik belőlük a tisztesség, mert sajnos tudjuk, a Magyar Honvédség csúcsvezetése körül milyen események történtek az e lmúlt időszakban, talán pontosan azért, mert a hivatás legfontosabb kelléke, a tisztesség, az eskühöz való életre szóló hűség, a felelősség, az őszinteség, a bajtársiasság hiányokat szenvedett. Az iskola ma is büszke korábbi növendékeire, szeretettel fogad ja, várja vissza őket, együttműködik velük az iskolavezetés, annak ellenére, hogy ma egy más irányú nevelőmunka folyik ebben az intézményben, hiszen enyhén sérült, fogyatékos, főként beszédhibás, fiatal embereket készítenek fel az életre, azért, hogy telje s értékű tagjai, hasznos polgárai lehessenek a magyar társadalomnak, a közéletnek. Ebben a sikeres munkájukban nagyon szép eredményeket értek el az eddigiekben is, és ma is nagy odaadással folytatják ezt a munkájukat, annak szomorú tudatában, hogy létükben ma bizony erősen veszélyeztetve vannak, hiszen egy új irányzat megkérdőjelezi és megpróbálja az integrált oktatás területére átvinni az itt sikerrel tanított, oktatott és felzárkóztatott fiatalokat, ezzel hihetetlenül nagy károkat okozva a személyes sorsu kban, és valószínűleg az ország is elveszíthet nagyon értékes embereket, akik itt teljes értékűvé válhattak. Ebben intézkedésre lesz szükség, hogy ez az intézmény továbbra is végezhesse azt a munkáját, amely 50 év óta komoly sikereinek forrása volt. Köszön öm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Köszönjük szépen, frakcióvezetőhelyettes úr. A kormány nevében Simicskó István államtitkár úr jelentkezett felszólalásra. Államtitkár úr! DR. SIMICSKÓ ISTVÁN honvéde lmi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Nagyon fontos dolog, hogy egy város gondozza szellemi és kulturális örökségét. Ön, tisztelt képviselő úr, lokálpatriótaként nagyon sokat tett azé rt, hogy ne merüljön feledésbe a Bocskai István katonai alreáliskola emléke. Nemcsak a képviselő úr mostani felszólalása bizonyítja ezt, hanem személyesen is meggyőződhettem erről, hiszen tavaly ott járhattam Kőszegen, és az 1532es kőszegi csatára, Jurisi cs várkapitány hősiességére emlékezett a város. Rendkívül jó volt ott lenni, és látni azt, hogy mennyire tisztelik a kőszegiek és a képviselő úr személyesen is ezeket a hagyományokat. A kőszegi katonai reáliskola emléke, tisztelt képviselőtársaim, örökre m egmarad, egyrészt azért, amiről ön is beszélt, egyrészt valóban Ottlik Géza halhatatlan regénye szolgálja mindezt - az Iskola a határon címmel kiváló regényt írt , valamint az ott élő emberek, a kőszegiek nemes
