Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. június 15 (15. szám) - Az ülésnap megnyitása - Bejelentés képviselői vagyonnyilatkozatok benyújtásáról: - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik):
1449 ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Köszönjük szépen a jegyző úrnak. Tisztelt Országgyűlés! Munkánkat napirend előtti felszólalá sokkal folytatjuk. A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Balczó Zoltán frakcióvezetőhelyettes úr: “Az országnak rendszerváltásra és nem csupán kormányváltásra van szüksége” címmel. Képviselő úr, alelnök úr! BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik) : Elnök ú r, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A “forradalom” kifejezés használatával kapcsolatban az elmúlt hetekben egy vita zajlott le. A következő állítások hangzottak el: “a szavazófülkékben forradalom zajlott le”, “a szavazók egy forradalmi változás lehe tőségét teremtették meg”, “lehete demokratikusan, békés körülmények között forradalmat végrehajtani?”. Talán célszerű a “forradalom” szó definíciójához visszamenni. Hadd ne egyetemi tanulmányaim lenini definícióját mondjam el, hanem a Wikipédia alapján a következőt mondom: “A forradalom gyorsan jövő, megrázó társadalmi jelenség, amely teljesen átalakítja a társadalmi és politikai intézményrendszert, vagy komoly kulturális, gazdasági áttörést hoz.” Nos, e meghatározás alapján a forradalom még nem történhete tt meg, de ennek az országnak egyértelmű, hogy egy ilyen változásra, ha tetszik, forradalomra van szüksége, nem csupán kormányváltásra, hanem - más szóval - rendszerváltásra. Hadd idézzem Bogár Lászlót, a jobboldal ismert társadalomelemzőjét, akit a Fidesz is jól ismer, hiszen az előző Orbánkormány államtitkára volt; idézem: “A választások végeredménye drámai módon igazolta, hogy a magyar társadalom meghatározó többsége valóban radikális változást akar. Ez egyúttal azt is egyértelművé teszi, hogy a rendsze rváltás eddig követett rendszere lényegében megbukott, teljesen függetlenül attól, hogy az uralmi szféra egyes alakzatai ezt hogyan ítélik meg. A magyar nemzet mint közösség számára az egyetlen optimista forgatókönyvet az jelentené, ha a most minden idők l egnagyobb politikai felhatalmazását megszerző uralmi elit hajlandó és képes lenne egy új birodalmi alku létrehozására és a rendszer átfogó korrekciójára, amely évtizedes munka. Ha ez meghiúsulna, és az új uralmi elit a fennálló, de már nem létező régi rend szer keretei között megpróbálná folytatni a folytathatatlant, az oly mértékben gyorsítaná fel a magyar társadalom önújratermelési rendszereinek szétesését, ami néhány éven belül társadalmi anarchiához vezetne.” Nos, a kérdésre a választ még nem kaptuk meg . Vannak pontokba szedett ígéretek, fontos nemzetösszekötő törvények és néhány konkrét, pragmatikus törvény, amely mögött azonban világosan látszik az a pártérdek, hogy a koalíció a maga számára az önkormányzatokban és a médiában a hatalmat kívánja hosszab b időre megszerezni. Eközben állandóan a nemzeti együttműködésről hallunk. Itt, a parlamentben méltatlan körülmények között zajlik ez az együttműködés, itt nem törvényhozás van, hanem lóverseny, nem nemzeti együttműködés, nemzeti vágta van. Nagyon szomorú, hogy a hajnalig tartó üléseken a Fidesz nagy frakcióját egyedül egy ember, a korelnöke képviseli, és amikor arról van szó, hogy kérjük az előterjesztő válaszát a vitában elhangzottakra, nincsenek jelen ez előterjesztők. Úgy tűnik, hogy ezt a nemzeti vágtá t éppen a kezdeményezők nem bírják. S hogyan tekint e nemzeti együttműködés kérdésében más pártokra, például a Jobbikra a Fidesz? Választmányi elnöke egy minapi interjúban a következőket mondja: “El kellene dönteniük - mármint a Jobbiknak , hogy a rendsze r vagy a kormány ellenzéke lesznek. A rendszer ellenzéke a parlamenten belül értelmezhetetlen, hiszen ők is a rendszer részét képezik. A Jobbik nem számíthat a kormányzó pártok elnézésére, ha mégis ezt az utat választják, és semmibe veszik a törvényeket. N incs tolerancia a rendszer ellenségeivel szemben.” Melyik rendszerrel állunk mi szemben, jobbikosok és a választóink? Az elmúlt húsz év rendszerével, azzal, amiről Bogár László beszél. Igaz, néhány kérdésben tovább megyünk, mint a koalíció, igen, az 1300 m illiárd forintos kamatkiadás évente borzasztó teher, kellene valamit kezdeni vele; a multik szivattyúként működtetik, és viszik ki az életerőt, igen, ebben valamit keményen, határozottan tenni kellene. De mi más lehet egy együttműködés alapja, mint adott k érdésekben az
