Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. június 7 (12. szám) - Az alkotmány-előkészítő eseti bizottság létrehozásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. SALAMON LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
1096 ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Köszönjük szépen, kép viselő úr. A következő vezérszónoknak, a KDNP képviselőcsoportja vezérszónokának, Salamon László képviselő úrnak adom meg a szót. Képviselő úr! DR. SALAMON LÁSZLÓ , a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tiszte lt Képviselőtársaim! Az országgyűlési határozati javaslat kettős feladatot ró a létrehozandó eseti bizottságra. Az egyik feladat annak áttekintése és értékelése, hogy a hatályos alkotmány megfelelően biztosítjae az emberi és állampolgári jogok legszéleseb b körű érvényesülését, illetve hogy az államszervezet alapvető intézményeinek működését meghatározó alkotmányi és törvényi szabályozás megfelelően biztosítjae e jogok tiszteletben tartását és védelmét, és egészében kielégítie a modern polgári demokráciáv al szemben támasztható elvárásokat. Az országgyűlési határozati javaslat által meghatározott másik feladatot az új alkotmány alapvető elveinek, koncepciójának kialakítása, illetve kidolgozása képezi. E másodikként említett feladat tulajdonképpen magában fo glalja az első elvégzését, és önmagában nézve is meghatározó jelentőségű. Ezért felszólalásom középpontjába az új alkotmány megalkotásának kérdését állítom. Miért van szükség új alkotmány megalkotására? A kérdés megválaszolása szükségessé teszi a jelenlegi alkotmányos rendünk értékelését, ideértve az alkotmány keletkezésének körülményeit és legitimációjának kérdését, illetve az alkotmányos rendszer működésének eddigi tapasztalatait. (17.30) Az alkotmányunk megjelölésére szolgáló évszám, illetve törvényi sor szám, az 1949. évi XX. törvény, az alkotmány eredeti formájának sztálinista voltára utal, s mintegy szégyenbélyegként terheli jelenlegi hatályos alaptörvényünket. Ismeretes, hogy az 1949. évi XX. törvény az ezeréves történeti alkotmányunk legitimnek nem te kinthető félretételével született meg, és töltötte be kartális alkotmányként a kommunista diktatúra alkotmányának szerepét. Az alkotmányosság értékeinek tükrében már önmagában az is paradoxon volt, hogy ez a törvény, idézőjelben véve, alkotmánynak neveztet ett, miközben minden tekintetben nélkülözte az alkotmányosság alapvető követelményeit. A történelem szerencsés fordulata 1989ben megajándékozta a nemzetet a rendszerváltozás lehetőségével, megnyitva az utat a diktatúra lebontása és a demokráciába, valamin t az alkotmányos jogállamba történő békés átmenet előtt. Ennek a történelmi jelentőségű változásnak szükségképpen velejárója volt egy új, az alkotmányosság követelményeinek megfelelő alkotmány megalkotása. Tisztelt Képviselőtársaim! Legitim alkotmányozó ha talom hiányában az új alkotmányos berendezkedés megteremtésének rendes és kívánatos útja az alkotmányozást középpontba állító, a nemzet egészének képviseletére szolgáló népképviseleti szerv létrehozása és alkotmányozó tevékenysége. Ez alkotmányozó nemzetgy űlés megválasztása és működése útján valósulhatott volna meg. Ennek a rendszerváltozás kezdetekor fel is merült a gondolata, azonban közjogi dimenzióban nézve akadályt képezett, hogy egyrészről nem volt törvényünk, amely a szabad választásokat biztosította volna, másrészről nem volt törvényünk, amely a szabad választáshoz szükséges alternatívákat megjelenítő pártok létezését és működését lehetővé tette volna. E törvények alkotmányos megalapozása és pótlása volt az az eredeti célkitűzés, amely a Nemzeti Kere kasztalt életre hívta. A kerekasztaltárgyalások résztvevői, egyfelől a kommunista állampárt, másfelől kilenc alternatívnak nevezett szervezet - a politikai értelemben akkor már létezett hét jelentősebb akkori ellenzéki párt, egy ellenzéki társadalmi szerv ezet és egy ellenzéki szakszervezet , kiegészülve harmadik tényezőként a szocialista korszak kitermelte társadalmi szervek csoportjával, eredeti és legszűkebb feladatuknak a szabad választások feltételeinek megteremtését tekintették. E célkitűzé s megvalósítása azonban szükségképpen különböző alkotmányos összefüggéseket vetett fel, így a Nemzeti Kerekasztal tevékenysége már kezdettől kiterjedt az alkotmányos berendezkedés több más kérdésére, sőt túllépett a választásokkal kapcsolatos közjogi össze függéseken, és kitért a legjelentősebb alkotmányjogi területeknek, köztük az államszervezetnek
