Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. február 22 (256. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Katona Béla): - BAJNAI GORDON miniszterelnök:
189 hátrányokat ne örökítsék át gyermekeikre (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) , hogy állam és szülő legalább együtt legyen képes megtörni a szegénység újratermelőd ését, azt az ördögi körforgást, hogy szegénynek szegény a gyereke, de még az unokája is. Egy köztársaságnak épp arról kell szólnia, hogy minden gyereknek joga és lehetősége van többre vinni, mint a szüleinek. Ezért a másik terület, amelyről kiemelten is sz ólni szeretnék, az oktatás. A boldogulásra esélyt adó tudáshoz minden magyar gyereknek olyan alanyi joga van vagy kell hogy legyen, mint az ételhez vagy az egészséghez, és éppen a minőségi oktatás a legfontosabb eszköz az állam kezében arra, hogy segítse a gyerekeket a kitörésben és a felfelé jutásban. És ha az oktatási rendszerünk végre mindenkit felfelé emel, akkor azzal az egész ország is felemelkedik. Ezért döntő jelentőségű a közoktatás megújítása. Az oktatás és a szociális rendszer átalakításának dönt ő szerepet kell játszania abban, hogy Magyarország sikeresen teljesítse a következő évtized legsúlyosabb társadalmi feladatát, a romák integrációját. Az “integráció” persze egy csalóka szó, finnyásan vagy éppen furmányosan elfedi a lényeget, szőnyeg alá sö pör kibeszéletlen társadalmi problémákat. Az integráció, a társadalmi befogadás számomra egyértelmű jelentéssel bír: a magyar cigányságot a mainál sokkal jobban be kell vonni az oktatásba, a foglalkoztatásba és ezen keresztül az adó- és járulékfizetés rend szerébe is, megteremtve ezáltal a társadalmi felemelkedés és a jobb életszínvonal esélyét; bevonni roma honfitársainkat a lehetőségekbe és a kötelességekbe is, szolidaritást kínálni és felelősséget várni. (13.30) Meggyőződésem, hogy a következő évtizedek t alán legnagyobb társadalmipolitikai kérdése és feladata Magyarországon a cigányság beilleszkedésének kérdése, az esélyteremtés ügye. Nemzeti sorskérdés ez. Sikeres cigány kisebbség nélkül nincs sikeres többségi társadalom, és nem lesz sikeres Magyarország sem. (Taps az MSZP soraiban.) Tisztelt Képviselők! Hölgyeim és Uraim! A rendszerváltáskor kitűzött célok elérése sok tekintetben felemésztette energiáinkat. Kifáradt, elfásult és kiüresedett a közélet. Kevesen érdeklődnek igazán a közügyek iránt, és még k evesebben szolgálják őszintén és önzetlenül a közérdeket. Elégtelen a civil világ ellenőrző képessége, kevés a közös cél, és gyenge a közös akarat. Mert az életünket korábban nem tapasztalt mértékben zabálja fel nap mint nap a politika: megosztással, szemb enállással, alantas stílussal mérgezi meg a hétköznapjainkat, teszi rosszkedvűvé az országot. Kinek érdeke az, hogy kettévágja és táborokba szervezze Magyarországot? Kinek érdeke, hogy a változás okozta félelemből hétköznapi gyűlölet, nem ritkán utcai erős zak legyen? Magyarországnak nem ez az érdeke. Meggyőződésem, hogy a most megalapozott gazdasági növekedés hasznát nem a demokrácia kiüresítésére, hanem annak megerősítésére kell felhasználni. Ehhez arra van szükség, hogy megerősítsük a köztársaság demokrat ikus intézményeit. E tekintetben most nem a változás, hanem a védelem mellett érvelek, mert igenis működik, ha nem is mindig tökéletesen, de működik minden intézmény, ami a köztársaság lényegét, együttélésünk alapjait, rendjét és normáit határozza meg. Épp en ezért az ezen intézményekkel kapcsolatos politikai nyilatkozatokat nem lehet alábecsülni. Fontosnak tartanám, ha most, a kampány elején tenné egyértelművé minden induló: az alkotmányt tiszteli és tiszteletben is tartja. Annak pedig esetlegesen, ténylege sen indokolt módosítása nem történhet soha aktuális hatalmi törekvések szerint, hanem csak széles politikai és társadalmi egyetértés alapján. (Taps az MSZP soraiban.) Egyetértve a köztársasági elnök úrral, én is úgy gondolom, az alkotmány fenntartása, ahog y ő mondta, óriási felelősség, amelynek viseléséhez jogi és érzelmi műveltség kell. Veszélyes, megengedhetetlenül veszélyes azt állítani, azt sugallni, hogy az alkotmányt nem kell tisztelni. A köztársaság alapintézményei közé tartozik a függetlenül és befo lyástól mentesen működő Magyar Nemzeti Bank is. Most, a gazdasági válság idején megtapasztalhattuk, milyen fontos szerepe van a Nemzeti Bank függetlenségének, és milyen veszélyeket rejt magában, ha bárki feladatának érzi a nyomásgyakorlást az intézmény műk ödése felé. A politikai csatákból pedig ki kell hagyni az
