Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. február 22 (256. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Katona Béla): - BAJNAI GORDON miniszterelnök:
190 igazságszolgáltatást. A bíróságok és az ügyészségek pártatlan működése elengedhetetlen egy modern köztársaságban. Fontos, hogy az igazságszolgáltatás rendszerét működtetők is tudják: az ő feladatuk, küldetésük sokkal fontosabb, mint a politikai szimpátiájuk. Vannak a köztársaságnak új demokratikus intézményei is, amelyek megerősítése hozzájárulhat a köztársaság erejéhez. Ilyennek tekintem a Költségvetési Tanácsot, amelynek létrejötte azt igazolja, ho gy a demokrácia intézményrendszerét lehet és kell fejleszteni. A demokratikus rendszer alapvető intézményeinek független, szabad és rendeltetésszerű működése elengedhetetlen ahhoz, hogy erős legyen a köztársaság, és minden fontos közjogi és közéleti pozíci ót betöltő emberre, politikusra, közszereplőre vonatkozik, hogy vagy tiszteli mindezt, és akkor ugyanezt várhatja el viszont, vagy megkérdőjelezi fontosságukat, és ezzel zülleszti a magyar demokráciát. Tiszteletet érdemelnek ezek az intézmények, de nem alá zatot és kritikátlanságot, mert mindegyik intézmény a köztársaság polgáraitól kapja a felhatalmazást, a bizalmat, tőlük nyeri el erejét, és nekik is felel. Ezeknek az intézményeknek is újra és újra rá kell szolgálniuk a polgárok bizalmára. Ma általános az emberek kiábrándulása a politikából Magyarországon. Ennek a tendenciának a megfordítása, vagyis a politika bennfentes világának megújulása nélkül nincs esély arra, hogy az ország a jövője szempontjából szükséges változtatásokat sikerrel végigvigye. Nem uto lsósorban ezért kellene végre megállapodásra jutniuk a pártoknak a tiszta, tisztességes és átlátható pártfinanszírozás megteremtéséről, vagy éppen a mai napon megszavazni az új kampányfinanszírozás rendszerét. A bizalom visszaszerzése itt kezdődik: számon kérhetőbb, transzparensebb, elszámoltathatóbb, becsületesebb politikára van szüksége Magyarországnak. (Taps az MSZP soraiban.) Hölgyeim és Uraim! A beszéd, amit ma mondani szerettem volna itt, az ország házában, szándékom szerint igyekezett elkerülni minde n szélsőséget, a túlzás bármely formáját. Mert szerintem éppúgy szélsőség a mai helyzetben romeltakarításról vagy nemzethalálról beszélni, ahogy túlzás volna azt állítani, hogy nem maradt elég nehéz feladat, hogy eljött a Kánaán. Én a köztársaság alkalmazo ttjaként szeretnék ma szólni, aki munkája végzése közben egyaránt közel érzett magához bal- és jobboldali polgárt, és olyat is, aki amúgy fittyet hány a politikára. A politikai vetélkedés Magyarországon ma már alig ismer határokat. A verseny gyakran csapot t át politikai hidegháborúba, az ellenfélből egyre inkább lett ellenség. A politikai ellenfelek vajon valóban azt hiszik, hogy magyarabbak lehetnek egymásnál? Vajon valóban azt hiszik, hogy a másik hazaáruló, családellenes vagy éppen embertelen diktátor? V ajon a Fidesz valóban azt hiszi, hogy az MSZPs komcsi, az MSZPs meg azt, hogy a fideszes náci? Vajon valóban hisszük ezeket a tűrhetetlen otrombaságokat, vagy csak kiabáljuk őket önfeledten, mint Bközép a rigmusokat egyegy örökrangadón? Vajon csak a kö zbeszéd vadult meg ennyire vagy mi magunk is? Mindenki tudja, hogy nem jó ez így. Szenved tőle az ország, szenved tőle a gazdaság, és szenvednek tőle a családok, a barátok, a közösségek. Sőt ma már szenved tőle maga a politika is. A fanatikus szembenállásb ól ugyanis egy szörny született, és ezt a szörnyet úgy táplálta napról napra a gyűlölet és a megosztottság, akár anyatej a csecsemőket. Erről a szörnyről akarok még szólni ebben az utolsó parlamenti beszédben. Ez a szörny ugyanis itt áll az ajtónk előtt, d örömböl, hogy eresszük be. És azt is mondja, hogy ránk töri az ajtót, szétveri a berendezést, és beveri a képünket, ha nem tetszik neki. Mára mozgalommá vált, mozgalomból párttá, és kijutott az Európai Parlamentbe, és most be akar jutni ide, a magyar parla mentbe. Ez az a Ház, amelynek az ajtaján dörömböl, és aki ennek a Háznak az ajtaján dörömböl, az a hétköznapjaink bejáratán dörömböl, a saját házainkba, otthonainkba, az életünkbe akar berontani. Nem akarok hasonlatok mögé bújni. Már nem lehet. Ahhoz már t úl késő van. Már csak egyenes mondatokra maradt idő, elvágólagos mondatokra. A Jobbikról beszélek. A szélsőjobb pártjáról, amelynek reális, valós programja nincs, csak bűnbakjai vannak. A szélsőjobb nem csak szavakban, valóban sem tiszteli az alkotmányt. A szélsőjobb nem élteti, csak visszaél a demokráciával, a szabadsággal. A szélsőjobb megoldást hazudik minden elcsigázott és türelmét vesztett embernek, pedig ő maga a probléma. Tőlem
