Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. február 22 (256. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Katona Béla): - BAJNAI GORDON miniszterelnök:
188 százezernyi magyar vállalkozás érdekeit ez sértené. Az euró 2014es bevezetése a családok otthonának biztonságát, a vállalkozások számára kiszámítható környezetet és az állam fegyelmezett gazdálkodását jelenti. Az euró a nehezen visszaszerzett stabilitás záloga, amelyet a maastrichti kritériumok mielőbbi teljes teljesítésével és fenntartásával érhetünk el. Az euróhoz tartósan 3 százaléknál kisebb költségvetési hiány, 60 százalék felé konvergáló államadósság és alacsony infláció szükségeltetik, ehhez pedig fegyelmezett és takarékos költségvetési politika, célzott társadalompolitika és nem utolsósorban ezekre szóló, ezek re kért, világos felhatalmazás kell - egyszóval: felelősség. Az euró a felelős gazdálkodás fizetőeszköze, a magyar euró pedig a józanul működő Magyarország hétköznapi garanciája. A magyar euró fedezete ugyanis a felelősség, a hú zd meg, ereszd meg politika befejezése, abbahagyása annak az önsorsrontásnak, hogy négyévente irányt váltunk, csak azért is újrakezdünk mindent a nulláról, a startkockából. A magyar euró azt jelenti, hogy Magyarország többé nem hagyja, hogy a politika pill anatnyi önérdeke lökdösse vagy rángassa. A magyar euró a kiszámítható fejlődést, az egész közösséget átfogó biztonságot, stabilitást jelképezi. Ezért fontos nekünk a magyar euró. Hogy az eurót a magyar családok és vállalkozások számára a lehető legkedvezőb ben vezessük be, további célokat kell szem előtt tartanunk. Tehát kettő: legyen cél, ami a következő ciklus egészét meghatározza, a foglalkoztatás bővítése, mert az ország gazdálkodása, a költségvetés egyensúlya, a nyugdíjrendszer biztonsága hosszú távon n agyon nehezen tartható fenn, ha nem sikerül minél többeket bevonni a munka világába, a közös teherviselésbe. Arra van szükség, hogy többen dolgozzanak, és ezáltal többen fizessenek, de jóval kevesebb adót. Ez több mint gazdaságpolitika, ez az egyik legfont osabb társadalompolitikai feladat ma Magyarországon. Három: legyen a harmadik cél a gyors gazdasági növekedés beindítása! Ha nem térünk le az áldozatvállalással most kijelölt útról, ha a józan ész gazdaságpolitikáját folytatjuk, akkor 2011 és 2014 között e lérhető a 4 százalékos átlagos éves növekedés. Tisztelt Ház! Ez azt jelenti, hogy 2011től ismét érezhetően közelítünk a rendszerváltáskor megálmodott európai életszínvonalhoz. Ez a sikerélmény adhat kitartást a nehéz úton haladtunkban. Fogalmazhatnék úgy is: a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel együtt kidolgozott program olyan, mint egy térkép, amely nagy segítséget jelenthet a következő kormány számára is. A térképről minden hozzáértő szem elsőre leolvassa: Magyarországnak meg kell másznia néhány olyan sz akaszt is az elkövetkező években, amelyek bevállalásától a politika idáig igyekezett megkímélni, nem is annyira az országot, mint inkább saját népszerűségét. Van két nagy és alapvető területe az életünknek, amelyeken épp ilyen nagy és alapvető változásokat kell végrehajtanunk a lehető legnagyobb konszenzussal és a lehető legkevesebb rossz kompromisszum megkötésével: meg kell újítanunk, alapvetően meg kell újítanunk a szociális ellátórendszerünket és az oktatást. Tisztelt Országgyűlés! A szociális rendszer á talakításának alapelveiről már többször volt alkalmam részletesen szólni, ezeknek most csak egy elemét szeretném visszaidézni, ez pedig a kölcsönösség, az egy mindenkiért, mindenki egyért elve. Minden ember azt adja vissza a közösségnek, amit a közösségtől kap. De igaz ez fordítva is: minden közösség elvárhatja annak viszonzását, amit az egyénnek vagy egyes csoportoknak adott. Igen, ez is a jogok és kötelességek, a szolidaritás és felelősség egyensúlya. Ezért én már jó ideje olyan szociális rendszer kialakí tását sürgetem, amely nemcsak segítséget nyújt a nyomorban és kilátástalan élethelyzetben vergődőknek, de ezért cserébe ösztönöz is legalább három dologra. Ösztönöz, hogy a közösség minden tagja tartsa be az együttélés alapvető társadalmi szabályait, és ös ztönöz, hogy a közösség támogatásából részesülők éljenek is a kapott lehetőségekkel, próbáljanak meg minden erejükkel kitörni a segélyezetti státusból, ha erre lehetőségük van. És harmadikként ez a rendszer ösztökél, hogy ha már a maguk nemzedékében nem is tudnak kitörni a szegénységből és az esélytelenségből, legalább tegyenek meg mindent, hogy a
