Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 6 (227. szám) - A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetési javaslatáról általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - IVANICS FERENC (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP):
933 Azt láthatjuk, hogy a honvédelmi költségvetés mintegy 308 milliárd forintot tesz ki, ez a GDPnek mindösszesen 1,1 százaléka. Majd szeretnék néhány szót szólni a nemzetközi összeh asonlításról is, hiszen gyakorta halljuk azt az álláspontot - és most itt a késő esti vitában is folyamatosan hallhattam a kormánypárti képviselőktől , hogy válság van, válság van, egyszerűen nincsen több pénz, mindenhol vissza kell fogni, mindenhol spóro lni kell. Ezek az érvek hangzottak el, döntően legalábbis, azt hiszem, valamennyi tárcát, valamennyi területet illetően. A kérdésem költői, arra vonatkozna, hogy vajon 2004ben is válság volte, hiszen 2004 óta folyamatosan csökken a honvédelmi költségveté s. Azt kell mondanom, hogy párhuzamba állítva, 1998tól 2002ig, az Orbánkormány időszakában a Hornkormánytól átvett védelmi költségvetést, amely a GDP 1,41 százalékát tette ki, tisztességesen, folyamatosan emeltük, 0,1 százalékkal, és 1,81 százalékkal a dtuk át az utánunk következőknek. Azzal a felelősséggel és abban bízva, hogy a NATO elvárása szerint, amely a GDP 2 százalékát teszi ki a védelmi kiadások vonatkozásában, ez tovább fog növekedni. Az első évben valóban volt egy viszonylagosan jelentős növek edés, és azt követően folyamatos stagnálás, visszaesés figyelhető meg, és most eljutottunk oda, hogy 1,1 százalékát teszi ki a védelmi költségvetés a bruttó hazai összterméknek. Szeretném elmondani azt, tisztelt képviselőtársaim, hogy tudják, hogy miközben válságra hivatkoznak önök, aközben azért más országok furcsa módon a védelmi költségvetésükön nem spórolnak, vagy legalábbis ilyen drasztikusan nem spórolnak, hiszen számukra - úgy tűnik - fontos az adott nemzetük biztonsága, az ott élő emberek biztonsága . Lengyel barátaink a GDP 1,9 százalékát fordítják védelemre, Szlovákia 1,65öt, Csehország 1,55öt, Románia 1,83at, Szlovénia 1,64et, hogy csak a környezetünkben levő, számunkra fontos, illetve hasonló sorsú országokat említsem. Nyilván nem az Egyesült Államok példáját hoztam föl, nem görög vagy török barátaink példáját hoztam föl, ahol rendszeresen és folyamatosan a GDP 3, illetve 4 százaléka közötti összeget fordítják a védelemre, a katonai kiadásokra. Tehát mindenképpen megdöbbentő az, hogy a válságra való hivatkozással - és egyébként mélyen egyetértek fideszes képviselőtársaimmal, hogy a kormány félrekezelte ezt a helyzetet, ezt az állapotot, nem megfelelően viszonyult a válságkezeléshez, és ez a zuhanórepülés, ami a honvédelmi politikában tetten érhe tő, mindenféle álságos sikerpropagandával szemben, a számok ékesen bizonyítják azt, hogy nem a válságnak köszönhető, hogy a honvédelmi politika, a honvédelem ide süllyedt, hogy a Magyar Honvédség ilyen rossz helyzetbe került, hanem bizonybizony a jelenleg i kormány tevékenységének köszönhető, hogy ilyen rossz a helyzet a honvédség háza táján. És azt kell mondanom, önök mondták annak idején alaptalanul, hogy Magyarország bizonybizony a NATO potyautasává vált, Magyarország nemzetközi hitele, tekintélye továb b romlott az elmúlt időszakban, köszönhetően a jelenlegi kormány tevékenységének, hozzá nem értő tevékenységének. Röviden szeretnék még utalni arra, hogy a honvédelmi költségvetés belső szerkezetében komoly problémák voltak és vannak, továbbra sem látunk j avuló tendenciát, hiszen a NATOtagországokon belül elvárás lenne az, hogy az az ideális arány, ami a fejlesztésekre, a dologi kiadásokra és a személyi kiadásokra vonatkozó arány, az a 303040 százalékos elosztás, ha három részre osztjuk a költségvetést, akkor ehhez kellene közelíteni a védelmi költségvetésnek. Sajnos azt látjuk, hogy ettől nagyonnagyon távol áll a honvédelmi költségvetésünk, hiszen a fejlesztésre gyakorlatilag minimális összegek jutnak. Ha a Gripentörlesztéseket leszámítjuk, akkor mindö sszesen 6 milliárd forint, ami gyakorlatilag semmire sem elegendő. És ha lebontjuk a védelmi költségvetést, és ha megnézzük azt, hogy ténylegesen a katonai kiadásokra mennyit fordít a kormányzat, szeretném elmondani, hogy 20 milliárd forint ebből a költség vetésből az Állami Egészségügyi Központra hárul, ami azért korántsem tekinthető katonai kiadásnak, hiszen budapesti polgárok, XIII. kerületi polgárok is ott vannak ellátva egészségügyileg, nemcsak katonák. 26 milliárd forintot tesz ki a korkedvezményes nyu gellátás összege, ez is a katonai kiadások között szerepel, holott ez nem katonai kiadásnak minősül; és 29 milliárdra rúg a zárolt tartalék, ami felől vannak kétségeim, hiszen történelmi tapasztalataink, az elmúlt időszak
