Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 6 (227. szám) - A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetési javaslatáról általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - GAZDA LÁSZLÓ (MSZP):
898 lenne. De hát képviselő úr, mi nem tudtunk akkora hiányt produkálni, ne m voltunk képesek akkora adósságot összehozni, amit önök elégnek tartottak volna, és ne tartották volna szükségesnek megjegyezni, hogy még erre meg erre meg erre sokkal, de sokkal több pénzt kéne kiadni! Képviselő úr, itt az imént, néhány órá val ezelőtt Áder európai parlamenti képviselő úr Jeremiás prófétát megszégyenítő sirámokat zengett arról, hogy lassanként 100 százalék lesz a GDPhez mért államadósság mértéke. Nem lesz annyi, 80 százalék alatt meg fog állni, de ez most teljesen mindegy. Á der képviselő úr ettől volt kétségbe esve. Most ön föláll, és azt mondja, hogy ezeknek, ezeknek és ezeknek a vállalkozásoknak sokkal több támogatást, és egyébként is kisebb adót! Tessék már megmondani, hogyan?! ELNÖK (Harrach Péter) : Folytatjuk ismét a nor mál idejű felszólalásokat. Gazda László következik. GAZDA LÁSZLÓ (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az év legfontosabb törvényjavaslatának vitáját kezdtük meg ezen a héten, és ez a törvényjavaslat nem csak a 2010. év szempontjából fontos számunkra. Mire a vita végére érünk, kiderül, megértettüke az idők szavát, tudunke közösen együttműködve módosításokkal javítani, majd elfogadni egy olyan költségvetést, amely fenntartható, jobb, élhetőbb, versenyképesebb Magyarország felé mutat középtá von. 2006 közepe óta konszolidációra törekszünk. Tudtuk, hogy ez kötelezően szükséges, de még nem elégséges feltétel a boldoguláshoz. A gazdasági növekedés lelassult, az állami beruházások visszafogása, az egyensúlyjavító intézkedések mutatták meg igazán a gazdaság, az oktatás, a képzési rendszerünk gyengeségeit. A magyar gazdaság mikro, kis- és középvállalkozásai sem tőkeerejükben, sem szervezettségükben, sem tudásban nem mérhetők olasz, spanyol, német vagy éppen cseh társaikhoz. Mármár azt hittük, hogy elértük azt a pályát, amely mentén újra gyorsulhatunk fenntartható módon, amikor jött a válság, és ismét alkalmunk volt megtapasztalni, hogy egy kis és nyitott gazdaság mennyire sérülékeny, és ha igaz volt ez a 2009es költségvetésre, akkor igaz ez ma a 20 10es költségvetésre is, hogy ez a költségvetés még mindig nem a lehetőségek költségvetése, hanem a kényszereké és a korlátoké. (18.10) A mindenkori költségvetés vitájának mindig az az alapvető kérdése, hogy megalapozza, megalapozhatjae a jövőnket. Ezt úg y szoktuk kifejezni, hogy jó, vagy rossze a költségvetés. Különösen éles lehet ez a vita a választást megelőző évben. Az előttünk fekvő költségvetés tervezete arra vállalkozik, hogy egyensúlyi pályán tartja Magyarországot, kiszámítható, megbízható költség vetési gazdálkodást tesz lehetővé, tartja és javítja a hiánycélt, biztosítja az államháztartás piaci finanszírozhatóságát. Kiadáscsökkenéssel olcsóbb, takarékosabb, átláthatóbb államot teremt, a foglalkoztatás bővítését elősegítő intézkedéseket finanszíroz , az adó- és járulékrendszer fokozatos átalakításával egy versenyképesebb Magyarország lehetőségét teremti meg, és amiben reménykedünk, a jövedelmi hatások is pozitívabbak lehetnek. Ez egy tisztességes vállalás a szorító feltételek között. Ugyanakkor látsz ik, hogy van néhány olyan terület, amelyeknél politikai megegyezésre kell jutnunk, ha felelősséget érzünk Magyarországért. Ezek olyan területek, amelyek évtizedekre meghatározhatják az ország fenntarthatóságát, versenyképességét; ilyenek, mint az oktatási, képzési, kutatásfejlesztési rendszerünk és maga az ágazat, az egészségügy, a nyugdíjrendszerünk, az önkormányzatiság és a decentralizáció, a közösségi közlekedés, az agrárgazdaságunk többek között. Ha ezekben a kérdésekben egymást kijátsszuk, egymásnak f eszülünk, akkor Magyarországnak és a magyar népnek ártunk. Ha nem együtt magyarázzuk el például, hogy az egészséges élelmiszertermelésre koncentráló, a növény- és állattenyésztés egészséges arányait tartó értékesítő szövetkezetekben gondolkodó és megvalós ító agrárgazdaság kell, és ez lehet versenyképes a
