Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 6 (227. szám) - A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetési javaslatáról általános vitája - ELNÖK (Pelczné dr. Gáll Ildikó): - DR. KOPITS GYÖRGY, a Költségvetési Tanács elnöke:
796 A válság meghatározta hazánk fiskális politikai korlátait nemcsak az idei évre és jövőre, hanem középtávra is. Miközben számos latinamerikai, ázsiai, visegrád i ország megengedheti magának, hogy élénkítő fiskális politikát folytasson, Magyarország kénytelen a válság hatását rövid távon súlyosbító, prociklikus költségvetési politikát folytatni. A nemzetközi pénzügyi és gazdasági válság, most úgy tűnik, nem mélyül tovább, de a fellendülés kilátásai rendkívül bizonytalanok. Egy azonban biztos: a befektetők nem hajlandók akkora kockázatokat vállalni, mint tették azt 2007 előtt. Ilyen kilátások mellett hazánk GDPhez viszonyítva 80 százalékot közelítő állami adósságrá tája és 2 százalékpont feletti kockázatfelára jóval meghaladja a többi visegrádi országét. Ezért továbbra sincsenek biztosítékok, hogy fenntartható, azaz hosszabb távon a GDP arányában csökkenő pályára kerülte az államadósság. Mindezek alapján a hazai köl tségvetési politikának rendkívül szűk a mozgástere. Ez egyrészt rossz hír, mivel azt jelenti, hogy bármilyen lazítás jele újabb válsághelyzetet idézhet elő számunkra. Másrészt azonban van jó hír is: a fiskális kiigazítás folytatása lehetővé teszi az euró m ielőbbi bevezetését. Mindent egybevéve súlyos, hosszú távú következményekkel járna, ha egy esetleges következő válság ismét felkészületlenül érne bennünket, ellenben komoly, hosszú távú előnye származhat abból, ha a magyar gazdaságnak sikerül arra felkészü lnie. Az egyenleg alakulására vonatkozóan világos keretet ad a tavaly elfogadott költségvetési felelősségi törvény. E törvény értelmében az elsődleges egyenlegcélt, amely nem lehet deficites, abból az elvből kell levezetni, hogy az államadósság növekedési üteme nem haladhatja meg az infláció ütemét. Ezen szabályalapú költségvetési keret betartásának fontos jelzésértéke van, és elemi feltétele annak, hogy elindulhasson a költségvetési hitelesség felépülése. A hitelességépítés széles nemzetközi tapasztalatai közül feltétlenül említést érdemel Brazília, amely az 1990es évekig fegyelmezetlen költségvetési politikájáról volt híres. Nem is olyan régen, tíz évvel ezelőtt az akkori brazil kormány irányt váltott, és bevezetett egy költségvetési felelősségi keretrend szert. A 2002es választások után új kormány alakult. A befektetők megijedtek, mert nem tudták, hogy az új kormány is kívánjae magát tartani a korábbi kerethez. Pusztán ez elég volt ahhoz, hogy a korábban csökkenő kamatlábak ismét az egekbe szökjenek. Az új kormánynak közel egy évébe telt, míg sikerült a gazdaság szereplőit meggyőznie a költségvetési fegyelem iránti elkötelezettségéről. Jó hír, hogy hat évvel később, a mostani pénzügyi válság idején Brazília nem szorult nemzetközi segítségre, sőt még valam elyest fiskális élénkítést is kezdeményezhetett. A pénzügyi válság esetleges újabb hulláma mellett talán még fontosabb kérdés a kilábalási sebesség. Érthető az a sokfelől hallható igény, hogy a gazdaságpolitikának a növekedést kell elsősorban segítenie. Ig en, az egyensúly nem cél, hanem eszköz. Úgy is lehet fogalmazni, hogy az egyensúly szükséges, de nem elégséges feltétele a növekedésnek. Történelmi példákból tudjuk, hogy egy olyan kicsi és nyitott gazdaságban, mint Magyarország, végrehajtható úgynevezett expanzív fiskális kiigazítás is. Ennek lényege, hogy a deficitcsökkentés bizalomerősítő hatásaiból eredő növekedési többlet idővel jóval meghaladja a kiigazítás keresletszűkítő hatásait. Erre a típusú kiigazításra Dánia és Írország mellett számos példa tal álható a '80as és a '90es években. Arra is vannak példák - Chile, Kolumbia, Peru, Svédország, és még sorolhatnám , hogy a stabil fiskális szabályok betartása nagyobb hitelességet, ezáltal pedig magasabb növekedést biztosíthat, mint a hasonló adottságú, de ilyen szabályokkal nem rendelkező országokban. Tisztelt Ház! A költségvetési tervek pártatlan számszaki értékelésekor döntő kérdés a feltételezések és módszerek egyértelmű leírása, még akkor is, ha tudjuk, hogy a módszerek távolról sem tévedhetetlenek. Ennek megfelelően a titkárságunk által készített terjedelmes módszertani függeléket csatolunk jelentésünkhöz, amelynek alapján bárki hozzáértő mérlegelheti az anyag végkövetkeztetéseinek megalapozottságát. Nemcsak a makrogazdasági folyamatok és az egyes kö ltségvetési tételek alakulására vonatkozó előrejelzéseket ismertetjük, hanem a mögöttes feltételezéseket és az alkalmazott számítási módszereket is. Ugyanez az átláthatóság bármely előterjesztőtől, különösen a kormánytól is
