Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. szeptember 22 (223. szám) - A magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
389 mai napnak, hogy pont most látott napvilágot ez a megszorítás. De ennek ellenére, hogy ez történt, én továbbra is bízom abban, hogy egyöntetűen közösen fog juk elfogadni a jelnyelvi törvényt, és az nemcsak a siket közösség, a hallássérült közösség vagy pedig a siketvak közösség számára ad és nyújt segítséget az életükhöz, hanem remélhetőleg az egész magyar társadalomnak, hogy valóban befogadóbb legyen a magya r társadalom, illetve a fogyatékos emberek küzdelmét elismerve a magyar társadalom is jobban el tudja viselni a rá háruló nehézségeket. Köszönöm szépen a figyelmüket. Köszönöm azoknak a munkáját, minisztériumi dolgozóknak is, illetve a civil szervezetek mu nkatársainak is, akik ebben az előkészítésben részt vettek, és köszönöm azt is, hogy tavasszal négypárti egyeztetéseket követően egy határozati javaslattal tudtuk meggyorsítani ennek a jelnyelvi törvénynek a parlament elé kerülését. Köszönöm a figyelmüket. ELNÖK (Harrach Péter) : Végül az SZDSZ vezérszónoka, Béki Gabriella következik. BÉKI GABRIELLA , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Talán nem túlzás azt állítani, hogy a Magyar Országgyűlésben hagyománya van annak, hogy a fogyatékos személyek jogaival kapcsolatos törvények, törvénymódosítások egyhangúlag kerülnek elfogadásra. Én szeretnék erről a törvényjavaslatról egy kicsit tágabb összefüggésben beszélni, áttekintve azt a környezetet, amibe beágyazódik e z a most előttünk fekvő jelnyelvi törvényjavaslat. Megnézhetjük a közvetlen előzményeket is, és ilyen értelemben természetesen szerepe van annak az országgyűlési határozatnak is, amire beszéde végén képviselőtársam utalt, de legalább ennyire fontos, vagy t alán még fontosabb az az ENSZkonvenció, ami 2006ban született meg, amit 2007. június 25én ugyancsak egyhangúlag elsőnek az ENSZ országai közül Magyarország hirdetett ki. Elsőnek ratifikálta 2007. június 25én, bocsánat, márciusban, és júniusban már ott tartott a Magyar Országgyűlés, hogy törvényként kihirdettük ennek a konvenciónak az elfogadását. Én erre nagyon büszke vagyok. Büszke vagyok arra, hogy amikor éppen most a közelmúltban, szeptemberben New Yorkban volt a fogyatékosügyben egy konferencia, akk or Magyarország kihúzott, egyenes derékkal az első sorban ülhetett, és nem kellett szégyenkeznünk, nem sereghajtók voltunk; ez az életnek egy olyan területe, ahol azt gondolom, hogy élen járunk, nem csak egyszerűen lépést tartunk a kor szellemének a követe lményeivel. És büszke vagyok arra is, hadd emlékezzem meg róla, hogy a konvenció megszületése előtt közel tíz évvel Magyarországon megszületett a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény. Azt gondolom, máig azt gondol om, hogy ez egy úttörő jelentőségű lépés volt Magyarországon, egy olyan kezdet, amitől a fogyatékosüggyel való foglalkozás nagyobb figyelmet kapott, és hogy úgy mondjam, felgyorsult. Valójában ilyen jogszabályok kétféleképpen születnek: úgy is, hogy igazáb ól követik, szentesítik azokat a változásokat, amiket az élet hoz magával; de úgy is, hogy elindítanak változásokat, generálnak változásokat, generálnak szemléletmódváltást a társadalomban. Azt kell mondani, hogy ez a törvény, a '98. évi XXVI. törvény - am ire máig büszke vagyok, és úgy tekintem, mint a húszéves parlamenti képviselői munkám egyik legjelentősebb eseményét, hiszen személy szerint nekem is részem volt abban, hogy megszülessen ez a törvény , ez egy ilyen úttörő jelentőségű lépés volt. Ami a kon venciót illeti, az sem új joganyag, nem új jogokat fogalmaz meg, hanem a jogokat egy koherens rendbe összegyűjtve ebben a dokumentumban együtt szerepelteti. Egyfelől a jogokat, amikkel a fogyatékkal élő embereknek is rendelkezniük kell, másfelől pedig a ti ltásokat, hogy hátrányos megkülönböztetés nélkül kell működnie az államnak, illetve a fogyatékossággal élők környezetének. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a mostani törvény, a jelnyelvi törvény abban a szellemben fogalmazódott meg, ahogy az akadálymentesítés ről már a '98. évi XXVI. törvény is szól. Nagyon
