Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. december 15 (253. szám) - Az ifjúsággal kapcsolatos egyes közfeladatokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. RÉTVÁRI BENCE, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
3773 nyilatkozott arról, hogy támo gatni fogjáke egyáltalán vagy sem, pontosabban azt mondta, hogy még nem alakult ki erre kormányzati álláspont. Gondolom, ez sem véletlen, hiszen azért az ifjúsági szakmával beszélve, jóllehet van egy kis csoport, amely most nagyon szeretné ezt a törvényja vaslatot - akár kész helyzet elé állítva is a parlamentet - elfogadtatni, de azért sem a szakmában, sem a civilek környékén nem ilyen nagy az egyetértés. Ahogy csak itt egy gyors körtelefont elvégeztem, az egyházakkal semmiféle egyeztetés nem történt, és é ppen az, hogy csak egyszer van megemlítve a szerepük ebben az egész törvénytervezetben, holott a sportszervezetek után az egyházi szervezetek a legnagyobbak az ifjúsági szférán belül, hiszen a legtöbben sportolnak, de utána a legtöbb szervezett ifjúsági mu nka vagy szervezett ifjúsági közösség pontosan a történelmi egyházak környékén alakult ki... - ezért volt az Orbánkormány kialakult 16 fős partnerségi rendszerében is az egyházaknak igen kiemelt és komoly szerepe. Itt az ő ilyesfajta szerepük annyiban nyi lvánul csak meg, hogy ezen kamarákban a nemzeti ifjúsági képviseleten belül egy részt kapnak ők is. De hát itt is olyan kérdéseket döntött el négy képviselőtársam ezzel a javaslatával - bár ahogy ők is mondták, nem az ő kezük munkája teljes mértékben ez a javaslat , amelyekről nyitott vita van, hogy egész egyszerűen a civil szervezeteket önállóan egy ilyen kamarába vagy olyan szervbe sorolja be, nem veszi szét sportra, kultúrára, esélyegyenlőségre. A középiskolásokat is csak mint serdülő kategóriát kezeli annak ellenére, hogy itt azért elég széles érdekképviseleti rendszerek alakultak ki akár az országos középiskolás érdekképviselet keretében, akár másként. Úgyhogy egész egyszerűen itt óriási nagy buzgalom látható az alkotók részéről, de mivel a törvényjav aslat maga is az óriási együttes civil munkára épít, hiszen pont például a felkereső szolgálatnál - ami itt ma már szóba került - nem képzelhető el az, hogy az önkormányzatok végzik el a saját köztisztviselőikkel, közalkalmazottaikkal ezt a feladatot, ez n yilvánvalóan olyan terület, ahol csak civil együttműködésben tudják megkeresni azokat a fiatalokat, akik valamilyen módon krízishelyzetbe kerülnek, és valamilyen módon megpróbálnak rajtuk segíteni. Ha azokat, akikkel együtt akar működni a kormányzat, az ön kormányzat ezen törvény elfogadása után, nem kérdezi meg előre, ez egyrészt technikailag is jelenthet problémákat, hiszen lenne olyan javaslatuk, módosító indítványuk, amelyeket be kellene fogadni ebbe a törvényjavaslatba, másrészről pedig nyilvánvalóan me gint úgy érzik, hogy a fejük fölött döntenek róluk, nem kérdezik meg őket, utána meg elvárják az önkéntes munkájukat, és a legnagyobb részben az ő együttműködésükre számítanak az ifjúsági szférában. Hiszen a legnagyobb intézményrendszerrel azért - ha az ok tatási intézményeket nem vesszük, hiszen az oktatási intézményeken, így akár az egyetemeken levő közéleti tevékenység folytatásával - ez a törvényjavaslat nem foglalkozik, nem próbálja szabályozni. Tehát ha az ezeken kívül eső részeket nézzük, akkor nyilvá nvalóan a civil szervezetek jóval nagyobb infrastruktúrát, jóval több embert, jóval több hozzáadott értéket és munkát képviselnek, mint amit az állam, az önkormányzati szervek valaha is tudnak hozzáadni. Török Zsolt képviselő úr mondta, hogy a múlt önkormá nyzatai nem fognak a fiatalokkal foglalkozni, a jövő önkormányzatai viszont fognak a fiatalokkal foglalkozni, azért mind a négy beterjesztő részéről kicsit furcsának tartom, hogy egy bőségszarut nyit meg valamelyest a fiatalok számára: az ombudsmantól kezd ve a támogatásokig, mindenféle bevételek újraosztásával és szervezetrendszer fenntartásával. Pont azok a képviselők, akik az önkormányzatoktól gigantikus összeget vontak el pár héttel ezelőtt a költségvetés szavazásakor, és minden más téren is a megszorítá sok pártján álltak, most, amikor viszont úgy látják, hogy ennek a törvénynek a megvalósítása talán nem az ő feladatuk lesz, akkor hirtelen óriási intézményrendszert képzelnek el, gigantikus támogatásokkal, és - egyébként az esélyegyenlőséget nagyon helyes irányba terelő - különböző szolgáltatásokkal. Úgyhogy ezt kicsit álszent megoldásnak tartom, hogy hirtelen így négyen egy ilyet nyújtanak be, és mögötte nincs normatív finanszírozás. Hiszen azért azok a funkciók, amelyek már említésre kerültek - nem akarom elismételni , mind pénzbe kerülnek. De hol van ennek a fedezete? Egyedi
