Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. december 15 (253. szám) - Az ifjúsággal kapcsolatos egyes közfeladatokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. RÉTVÁRI BENCE, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
3774 pályázatokból kívánják fedezni? Az nem fog működni. Normatíva kell mögé, annak a szabályozása viszont nincs itt. Amikor szóba került, hogy az önkormányzati törvényt és kétharmados ké rdéseket érinte ez a kérdés; ez igenis érint, ezt közvetetten maguk az előterjesztők is elismerik, hiszen az önkormányzatokkal és kistérségi társulásokkal kapcsolatos zárórendelkezések kapcsán kőkemény önkormányzati kérdések merülnek fel a végén. Tehát ig enis, ezt az önkormányzatoknak a feladatává is kell tenni. Engedjék meg, hogy egy tartalmi - ha tetszik, érzelmi - részt is felvessek a vitában. Ahogy a törvényt az ember végigolvasta, az volt a legnagyobb gond számomra, hogy egy intézményrendszert láttam, ami akár még valamelyest jól is működhet. Nyilván korrigálni kell azt a 1520 százalékot, amelyet szerintem mindannyian változtatnánk a magunk tapasztalatai alapján, de ugyanakkor a struktúrán kívül mást ebben nem láttam. Nem láttam azt, amit már itt a NI S vitájában is előhoztunk, hogy a hasonló szlovén szabályozás - mondjuk - ki meri mondani, hogy az aktív közéleti részvételre, a családban való felnövekedésre, a családalapításra hogyan, miként próbálja ösztönözni a fiatalokat. Mer értékeket vállalni, olya n értékeket, amelyek akár a hazafias nevelés, akár más olyan dolgok, amelyek konszenzust élveznek mindenki számára. Ez a szöveg teljesen technokrata ehhez képest, csupán az Európai Unió bürokráciájából ismert különböző terminus technicusokkal dobálózik, am elyek kevesek számára megfoghatók, kevesek számára hordoznak értékeket. Ha az ifjúság kérdését általában akarjuk rendezni, nem mehetünk el amellett, hogy igenis alapvető értékeket szögezzünk le, és ebből fakadó alapvető célokat is meghatározzunk, amelyeket szerintem meg tudunk határozni ebben az Országgyűlésben is. Csak merjünk tartalmi kérdéssel foglalkozni, merjünk értékeket megnevezni, és merjünk valamiféle célt kitűzni mind magunk elé, mind a fiatalok felé, hogy milyen fiatalokat szeretnénk látni, és ne folyamatosan csak utalgassunk arra, hogy ez majd benne lesz a cselekvési programban, meg a NISben benne lesz, hanem merjünk értékeket választani. Így például a törvény legelején, az 1. § (1) bekezdésben, amikor csak azzal foglalkozik, hogy a fiataloknak a családon kívüli, ifjúsági és iskolás időtöltésen kívüli részével kíván foglalkozni, szerintem ez alapvető értékválasztási hiba. Hiszen ha a fiatalokkal akarunk foglalkozni egy törvényben, akkor nem mondhatjuk ki már az első mondatban, hogy de csak azzal a részével, amit nem a családjában tölt. Hát a legmeghatározóbb egy fiatalnak az, amit a családjában tölt, akár értékválasztás, akár jövő, a továbbtanulás szempontjából, vagy bűnözés, vagy bármi egyéb kérdésben, nagyon jól láthatjuk. Tehá t nem rekeszthetjük ki a családot a gondolkodásunkból, amikor a fiatalokról beszélünk. Hiszen ha valamit el akarunk érni a fiataloknál, és nemcsak egy szervezetrendszert, egy bürokráciát akarunk létrehozni, hanem azt szeretnénk, hogyha a magyar fiatalság e gészségesebb lenne, tovább élne, itt Magyarországon boldogulna, tovább tudna tanulni, többre tudná vinni, mint a szülei, és boldog, kiegyensúlyozott ember lenne, aki büszke a hazájára, büszke a településére, a családjára, és büszke arra a világnézetére vag y bármi másra, amit ő felvállal, vagy egy ügyre - akár a környezetvédelemre, akár a katolikus hitére , akkor azt nem tehetjük meg úgy, hogy közben a családi nevelést teljesen kirekesztjük az ifjúságot érintő törvényből. Hiszen ha bármi ilyenre akarunk hat ni, azért ma Magyarországon, hála istennek, ezt leginkább még a családokon keresztül tudjuk megtenni, és ne kirekesszük a gondolkodásunkból, hanem ha nem is eszközként használva, de a családot mindenképpen olyan valóságként használva, amely ezen célok megv alósításában nekünk mint törvényhozóknak a támogatónk lehet, hogyha tényleg egy kisebb bűnözéssel, nagyobb társadalmi részvétellel bíró fiatalságot szeretnénk látni 510 vagy 25 év múlva. Szerintem ezért kell bátran, igenis értékek mentén megfogalmazni a c éljainkat, és nem hiszem, hogy lehetetlenség lenne ezt itt nekünk megtenni. Zárásként úgy gondolom, hogy a törvényjavaslatnak a technikai szerkesztése, bár a fejezetek tényleg nagyjából adottak, de azért olyan pongyolaságok vannak benne - a már emlegetett 32. §ban is , hogy esetlegesen eladjuk, ígyúgyamúgy, ilyesfajta kifejezések egy törvényben nincsenek, hogy esetlegesség, nem hiszem, hogy a magyar corpus jurisban máshol ilyesfajta kifejezésekkel
