Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. szeptember 22 (223. szám) - A nemzeti ifjúsági stratégiáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - ÁGH PÉTER (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - BOTKA LAJOSNÉ (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - TÖRÖK ZSOLT (MSZP):
372 Úgy látom tehát, hogy az idősügyi nemzeti stratégia és a most tárgyalt nemzeti ifjúsági stratégia abban mutat jó példát számunkra, ho gy azt kereshetik néha a politikusok, mi az, ami összeköt, mi az, ami a jövőt szolgálja, mi az, ami a jövőről szól, 2025 éves időtávlatban, ami Magyarország felemelkedését eredményezheti. Erre kiváló példa ez a nemzeti ifjúsági stratégia, ebben mutatnak m a példát a politikusok, hogyha támogatják a stratégia elfogadását. És valóban, nem érdemes visszamenni az időben, hiszen a Winkfein Csaba és Ágh Péter között lefolytatott digdug vita arról szólt, hogy mikor kellett volna benyújtani a stratégiát. Én 2003b an beszéltem erről először, úgy látszik, hogy már az öregebb bikák közé sorolható vagyok, hogyha a felszólalásom elején említett hasonlatot hozom, akik türelmesek, kivárják, és azt mondják, hogy jöjjön, az a lényeg, hogy kidolgozott legyen, és az a lényeg, hogy megvalósuljon. Sőt, ne csak a stratégia kerüljön be elénk, hanem egy cselekvési programterv is készüljön a minisztériumban, amelyik 23 évente felülvizsgálatra kerül, és a mindenkori kormányok a stratégia alapján, a hosszú távú stratégia alapján rövi d távon is meg tudják valósítani azokat a célokat, amelyeket a kormányzati ciklusuk ideje alatt kitűztek maguk elé. A türelem tehát ebből a szempontból fontos volt, s valóban nem érdemes visszamenni, hogy ki mikor mit nyújtott be vagy mit nem nyújtott be, mert valóban, Deutsch Tamás miniszterségének ideje alatt nem sikerült se törvényt, se stratégiát benyújtani, de ugyanígy elmondható ez az elmúlt hét évről is; most pedig itt van előttünk, tárgyaljuk, sőt négy, illetve ötpárti támogatást bírhat maga mögött . A tandíjról is esett itt szó. Én nagyon jól emlékszem 1993ból a Fidesz választási füzetére, amelyben a tandíj gyors, radikális, azonnali bevezetését követelte Deutsch Tamás, Orbán Viktor, Szájer József fiatal demokrata politikusok, '93ban. Hát, értékre ndet az ember nem vált minden nap, mint más a fehérneműt, de persze vannak ebben is azért átmenetek, különböző pártok más- és másképp csinálják ezt, de elképzelést, a helyzethez, a világgazdasági helyzethez, illetve a magyarországi gazdasági helyzethez iga zított álláspontot viszont változtathatnak. Így változott a Fidesz álláspontja is valószínűleg, mert '93ban a Fidesz kiadott választási programjában is tandíjpárti volt, ma már nem az. De azt gondolom, az ifjúsági stratégia például nem tandíjról kell hogy szóljon, vagy nem azokról a konkrét ügyekről kell hogy szóljon, hogy merre kell mennünk, hanem irányokat fogalmazzon meg, és ezt teszi nagyon helyesen a nemzeti ifjúsági stratégia. Akkor is, amikor ifjúsági szakmáról beszél, és többen azt mondják, hogy mi ez, hogyan kerül ide. Az 1990es években alapítottuk meg Heves megyében a Heves Megyei Ifjúsági Kerekasztalt. Több mint száz ifjúsági vagy ifjúsággal foglalkozó szervezet vett ennek a munkájában részt, a cserkészektől az úttörőkig, az akkori Baloldali Ifj úsági Társulástól, a BITtől kezdve a KÖSZ '90ig, ami akkor a Fidelitas jogelődje volt, a Vöröskereszt Ifjúságsegítő Szolgálat, számos szerveződés. Több dologra jó volt ez a kerekasztal. Egyrészt kiváló lobbitevékenységet tudtunk végezni, ha összefogtunk. Magyarul, ha a fiatalok összefognak, akkor tudnak érdeket érvényesíteni, akkor tudnak előbbre vivő ügyek mentén összefogva segíteni a korosztályuknak, és egyébként Magyarországnak is. Mire volt jó a Heves Megyei Ifjúsági Kerekasztal? Nemcsak lobbizni, han em arra is, hogy érdekegyeztetési platform volt, egy olyan felület, ahol össze tudtunk gyűlni beszélgetni, ugyanúgy, ahogy országosan a MISZOT vagy más későbbi ernyőszervezetek össze tudtak gyűlni, és beszélgetni, egyeztetni tudtak arról, hogy mi az érdeke valamennyi ifjúsági szervezetnek. És természetesen arra is jó volt, hogy amikor az érdekegyeztetésünk lezajlott belül, a kerekasztalon belül, akkor utána “a” hatalomhoz fordulva, az önkormányzatokhoz - számunkra akkor elképesztő magasságokban zajló esemén yeknek lehettünk külső szemtanúi, hogy az önkormányzati testületi ülésen mik történnek, és ott miről szavaznak , fiatalokként odamentünk, nem egyenként, akik hagyják magukat leszalámizni, hanem együtt, összefogva, és akár a települési, akár a megyei önkor mányzathoz fordulva tudtunk eredményeket elérni. (13.20)
