Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. szeptember 22 (223. szám) - A nemzeti ifjúsági stratégiáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - BÓKAY ENDRE (MSZP): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - ÁGH PÉTER (Fidesz): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - ÁGH PÉTER (Fidesz):
368 ELNÖK (dr. Világo si Gábor) : Két percre megadom a szót Bókay Endre képviselő úrnak, MSZP. BÓKAY ENDRE (MSZP) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én Pettkó András képviselőtársamnak szeretnék válaszolni, aki azt mondta, hogy nem jó az, hogy kiemelünk egyegy területet, példáu l az oktatást. Nem értek egyet önnel, képviselőtársam. Azért nem értek egyet önnel, mert az ember mindig azt keresi, hogy mik azok a pontok, amik egy életpályát úgy állítanak be, hogy hosszú távon hasznosíthatja azt a tudást, azt az ismeretet, és ezt az ok tatási rendszeren belül tudjuk biztosítani számukra. Éppen azért mondtam el azt a példát is, hogy egy felsőfokú végzettségű fiatal sokkal több álláslehetőség közül tud választani, sokkal könnyebben el tud helyezkedni, az életpályát könnyebben el tudja kezd eni, s utána is minden mást a tudása alapoz meg, a lakáshoz jutást, a családalapítást és az egészségét is, hiszen tudjuk, hogy akik felsőfokú végzettséggel rendelkeznek, sokkal egészségesebben élnek, és hosszabb életkort élnek meg, mint azok, akik nem. Ebb ől a szempontból én ezt magproblémának tartom. A másik: Ágh képviselőtársunk jelezte, hogy a tandíj esetében lassabban a testtel; valahogy így színezte a hozzászólását. Kedves képviselő úr, ha a tandíj esetében önt hallgatja valaki kívülről, akkor azt hisz i, hogy ma nem kell fizetni tandíjat az egyetemeken. Ez óriási tévedés! Képviselő úr, a hallgatók több mint fele fizet tandíjat. S nem akármilyet, borsosat; borsos tandíjakat fizetnek. Tessék fellapozni az internetet és megnézni: a közgazdasági egyetemen, az orvosi egyetemen másfél milliós, félmilliós tandíjakat fizetnek. Ne tegyünk úgy, mintha nem lenne! A hallgatók egyik része fizet tandíjat. S melyik része fizet? Az, aki adott esetben a felvételin három ponttal kevesebbet ért el, s ő bekerül a költségtér ítésbe. Ők befektetésnek tekintik ezt az életpályát, és vállalják, hogy a képzettségük révén a későbbiekben olyan jövedelemre esznek szert, amit el tudnak érni. A másik része pedig természetesen nem. Az én számomra úgy is felmerül a kérdés, hogy a tanulók egyik része kifizeti a másik részének a tandíját is. Nem biztos, hogy ez a rendszer járható. S felhívom a figyelmét arra, hogy amikor a tandíj bevezetésre került, akkor 20 százalékban jelöltük meg a szociális rászorultságot. Köszönöm elnök úr. (Taps az MSZ P soraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Szintén két percre megadom a szót Ágh Péter képviselő úrnak, Fidesz. ÁGH PÉTER (Fidesz) : (Hangosítás nélkül.) Bókay képviselő úr, akkor tisztázzuk... ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Mikrofont, képviselő úr! (Dr. Lampert h Mónika: A fiatal korának tudjuk be, hogy nem használja a mikrofont.) ÁGH PÉTER (Fidesz) : Én nem vagyok olyan régóta a parlamentben, mint Lamperth Mónika képviselő asszony, de remélem, ezért nem vet meg engem. Elnézést. Tisztelt Elnök Úr és Bókay Képvisel ő Úr! Bízom benne, az ön számára az nem jelent egyenlőségjelet, ha a költségtérítéses képzést és az általános tandíjat egymás mellé rakjuk. Az nyilvánvalóan nem ugyanaz a rendszer. Ha önökön múlt volna, akkor a magyar fiatalok nagy többsége fizetett volna tandíjat. S nem hiába hivatkoztam arra, hogy miután megtörtént ez, az azt követő évben jelentősen csökkent a felsőoktatási intézményekben az államilag finanszírozott képzésre jelentkezők száma. Erre hivatkoztam. Meg lehet nézni az adatokat, ön is ezt fogja látni, s azt gondolom, hogy akkor nem fog ebben kételkedni. Winkfein képviselő úr arról beszélt, hogy 2002ig jó lett volna látni egy olyan csomagot, stratégiát vagy valamit, ami a fiatalok kal foglalkozott volna. Csak hogy címszavakban mondjak pár
