Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. szeptember 22 (223. szám) - Az idősügyi nemzeti stratégiáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - KORÓZS LAJOS szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár:
349 Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Néhány gondolatot olvasnék fel, és majd a végén elmondom, hogy honnan származik. Így szól: Ma a létminimum á tlagosan 60 ezer forint, ha valaki egyedül él, annak havi 80 ezer forintra lenne szüksége a megélhetéshez. Egy négytagú családnak 180200 ezer forintot kellene előállítania havonta ahhoz, hogy legalább hetente egyszer hús kerüljön az asztalra. Ha valaki ez alatt a szint alatt tengődik, akkor nem tud tisztességes életet élni, nem tud élelmet adni a gyermekének, a gyógyszereket nem váltja ki, nem tud emberi életkörülményeket teremteni, nincs meleg, biztonságos otthona. Az egész élete lemondás, nélkülözés, biz onytalanság. Az iskolában egyre több szolgáltatást pénzért adnak, a kirándulást és a különórát is. A szegényeknek nincs megfelelő alapjuk az étkeztetéshez, képzetlenek lesznek, pedig az iskolai végzettség mindinkább meghatározza a jövedelmi szintet. Falura szorul a szegény. Sőt, a semmi közepén is letelepszenek máshonnan elűzött családok, távol az iskolától, az infrastruktúrától, mindentől. 200300 ezer család már annyira eladósodott, hogy kikapcsolhatnak náluk valamilyen szolgáltatást. A családok az utcára kerülnek, a gyerekeket elveszik tőlük, és jóval több pénzért állami gondozásba kerülnek. Magyarországon már most is alacsony a foglalkoztatottság, alig négymillió aktívról beszélhetünk, a legtöbb munkahelyet a külföldi tőke biztosítja. Ha ők hátat fordíta nak az országnak, minden elképzelhető. Ez a történet 2009. május 8án született, “Falura szorul a szegény”, és nem kisebb személyiséggel készült interjúról beszélek, mint a Ferge Zsuzsa akadémikus, szociológus asszony által elmondottakról. Azt hiszem, az ö nök tanácsadója, és az ebben leírt minden szava igaz. Köszönöm szépen a figyelmet. (Dr. Iván László és dr. Rétvári Bence tapsol.) (11.40) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Megkérdezem képviselőtársaimat, hogy kíváne még valaki szólni az általános vita keretében . (Nincs jelzés.) Amennyiben nem, úgy megadom a szót Korózs Lajos államtitkár úrnak, aki nyilván válaszolni kíván a vitában elhangzottakra. Államtitkár urat illeti a szó. KORÓZS LAJOS szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szé pen, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Sajnos, nincs már itt László Tamás képviselő úr, nagyon veretes felszólalásában két olyan dolgot kifogásolt, amelyre itt szeretnék válaszolni. Az egyik az, hogy kérdezi a képviselő úr, hogy a fogalmak, a definíciók, egységesen használjuke ezeket. Ajánlom figyelmébe az internetet - a stratégia megalkotásánál mi magunk is gondoltunk arra, hogy nagyon sok definíciót nem ismernek az emberek, nagyon sok definíciót tévesen használnak még a parlamenti képvisel ők is, pedig az ő tájékozottságuk azért az átlagemberénél alaposabb. Éppen ezért csináltunk egy fogalomtárat, és ajánlom figyelmükbe a www.korozs.hu honlapot, illetve ajánlom figyelmébe a www.idosugy.hu honlapot, hiszen ott a háttértanulmányok is rendelkez ésre állnak. Mert ahogy említettem annak idején a bizottsági ülésen, mintegy 1400 oldalas háttértanulmány készült és többek között egy ilyen fogalomtár is. Kedves Képviselőtársaim! Ha valaki elolvasta a stratégiát - hangsúlyozom, aki elolvasta a stratégiát , annak figyelmébe kellett hogy kerüljön az, hogy a generációk közötti kapcsolatnak egy egész fejezetet szentelünk. Ajánlom figyelmébe a képviselő úrnak, hogy üsse fel a stratégiát, és lapozzon a 60. oldalra, ott kezdődik, és tételesen el lehet olvasni, hogy mit gondolunk a generációk közötti együttműködésről. Képviselő úr - hogy is fogalmazzak - fájlalta azt, hogy mi egy olyan amerikai életformát vagy egy ilyen amerikai típusú öregedést szeretnénk. Szó nincs róla! Isten őrizzen bennünket, hogy a magyar i dős embereknek az amerikai életforma legyen a mintája. Mi azért itt középeurópaiak vagyunk, hát azért a középeurópaiság hordoz magával valamilyen másfajta értéket. Én, mondjuk, szeretnék úgy megöregedni, ahogy az osztrákok megöregednek. Szeretnék úgy meg öregedni, ahogy a csehek megöregednek, és remélem, hogy a csehek is szeretnének úgy
