Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. november 30 (248. szám) - Új bizottsági tag megválasztása - Magyarország fenntarthatósági helyzetéről és az abból adódó feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
3373 Megvan az a kísértés, ha így f olytatjuk, amit itt hallottam és amit elolvastam házi feladatként, hogy valamiféle mellékvágányra kerülünk. A mellékvágány kísértését látom. Hogyan? Tessenek csak visszagondolni néhány témával összefüggő történelmi témára! Thoma s Malthus 1798ban meghirdette azt a híres malthusi tételt, hogy az emberiség mindig nyomorúságban lesz, mert az emberiség létszáma jobban növekszik, mint az elérhető és megtermelhető élelmiszer. Százötven évig ez a tézis uralkodott. Csak a XX. század köze pe felé jutott el a közgazdaságtudomány oda, hogy bebizonyítsa: Malthusnak nincs igaza. Nőtt az emberiség létszáma, meghatszorozódott azóta, de a megtermelt élelmiszer mennyisége meg megtizenhatszorozódott, és további lehetőségek vannak e tekintetben. Az élelmezési és agrártudomány szerint - tessék engem kijavítani, besegíteni , az én ismereteim szerint 2030 milliárd embert is képes lenne eltartani a Föld. Nem ez a cél, de ennyi a kapacitás. Tehát nem szabad abba a kísértésbe esni, a mellékvágány kísérté sébe, amibe Malthus. Vagy ki emlékszik már a Római Klub XX. század közepi híres írásaira? A The Limits to Growth - a növekedés határai; azért fog csődbe menni az emberiség, megszűnni a Föld, mert túl sok lesz az ember, elfogy az élelmiszer. Ennek mindegyik e elég arra, hogy felrobbanjon a Föld. De aztán még a továbbiak: kifogy az energia, aztán olyan sok szemét lesz, hogy nem tudunk vele mint csinálni, és a szemétbe fulladunk bele és így tovább. A híres Római Klub! Éppen Láng professzor volt az egyik prófétá ja ennek Magyarországon. Most dicsérjük, hogy milyen nagyszerű, de akkor ezt az elavult tételt hirdette Bognár József professzorral együtt. Ki emlékszik ma ezekre a nevekre? Aztán tovább: Meadows, de nem is mondom azokat a neveket, akik akkor ezeket a tévt anokat népszerűsítették, és ez volt a divat, ez volt a tudomány állása, és ezt követte a politika. Aztán kiderült a közgazdaságtudomány meg más tudományok jóvoltából, hogy mennyire téves ez. Az árrendszer maga: annak az árát megemeli, amiből kevés van. Vö rösréz helyett alumíniumot használunk, vagy új fémet használunk és így tovább. A piaci versenygazdaságnak megvan az a képessége, hogy újraallokálja, átrendezze a termelőeszközöket és a termelés metódusait. Hogy néhány nevet említsek: Kenneth E. Boulding, B arbara Ward: Spaceship Earth - az űrhajó glóbusz, úgy tekinteni a Földet, mint egy űrhajót, ahol annyi anyag van, amennyi van. Sose lesz több, de sose lesz kevesebb se. Nem lehet elfogyasztani; a fogyasztás során átalakul. Amikor megesszük a búzát, abból v alami lesz, de azt újra lehet hasznosítani, ha megvan a tudás és a módszer hozzá - és az megvan. Mik a limitációk? Nem az anyag; nem az, hogy nincs elég a Földön, mert majd kimerül. Az intézményrendszerrel van gond, és az intézményrendszernek - ez a piac, meg a kormányzás, meg a micsoda - a lehetőségei. Hol vannak a korlátok, ahol előre lehet lépni? Két limitáció van valójában, de mind a kettőt tudjuk kezelni. (21.30) Az egyik a tudás, ha több a tudás. És van még egyvalami, amit be lehet hozni ebbe az űrhaj órendszerbe, a Földbe, az energiát, ami a Napból jön. A tudósok majd mondják nekünk, én úgy tudtam meg, hogy a Napból jövő energiának 2 százalékát használja fel a Föld fotoszintézis és mi minden formában, tehát úgy lesz búza, fa meg mi minden. De az energi a 98 százaléka, ami idejön, visszasugárzik vagy visszamegy a világűrbe. Hát mi lesz, ha 2 százalék helyett 3 százalékot használunk fel? Olyan tudományos fejlődés, hát akkor már 50 százalékkal megemelkedett az energiamennyiség, 2 százalékról 3 százalékra! T ehát a végső limitáció a tudás. Annak pedig nincs limitációja, mert itt nincs - hogy mondjuk - a csökkenő hozadék törvénye, egyetlenegy dologra nem áll, a tudásra, mert ott növekvő hozadék törvénye van. Minél többet tud, annál többet képes tanulni - energi a- és más technológiai dolgok megoldása. Tehát az a kísértés, hogy valamiféle limitált világ és annak az átkait soroljuk és abba bezárjuk magunkat, ez egy nagy tévedés. Költséges, az emberiség szenved, amely eltart generációkig vagy meddig, ezer évig, hogy rájön majd arra, hogy van megoldás. Hát, ez a teremtés. Ez az, amit a Teremtő belénk ültetett, és eltartott az emberiség történelmében ezer évig, hogy nem volt előrehaladás. A rómaigörög civilizációtól körülbelül ezer évig semmi lényeges nem történt. Azt án
