Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. november 24 (247. szám) - A magánnyugdíjról és intézményeiről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter):
3206 A harmadik ilyen kör a költségek témaköre. Itt alapvetően az az aggály, hogy drágább lesz a működés, hiszen megjelenik egy olyan profitelem, ami magasabb költségeket jelent a jelenlegihez képest. Itt egyrészt érzékeltetném, hogy már a pénztári törvényben is van jogszabályi előírás arra nézve, hogy hogyan kell például a vagyonkezelés költségét évről évre csökkentve, majd 20 14re egy meghatározott limitet, 0,4 százalékát a kezelt vagyon értékeként a vagyonkezelésnél maximálisan elérni mint költség. De az új törvényjavaslat más költségelemekre is kitérve határoz meg olyan korlátokat, amiket nem lehet túllépni. Csak egy példát mondok: amikor a járadékszolgáltatáshoz elérkezünk a felhalmozási időszak után, akkor itt egy átváltási költség jelentkezik a felhalmozási időszak után, aki nem jogosult egyösszegű kifizetésre vagy csak részben, az átváltja járadékra. Ez egyébként azért is logikus, mert mindenki azt feltételezi, hogy az időskor biztonságát akarjuk megvenni a nyugdíjfelhalmozással, járadékot szeretnénk kapni, nem pediglen egy összegben kivenni, aztán majd befektetgetni vagy felélni valamilyen módon ezt a pénzt, tehát ezért i s szükséges, hogy ezt korlátozzuk. Itt látjuk a nyugateurópai példák alapján, hogy 810 százalék ilyenkor az átváltás költsége. (10.20) A törvényjavaslat 5 százalékban maximálja, és két részre bontja ezt a költséget. 2,5 százalék a maximuma, természetesen a maximuma ezeknek a költségeknek, ami a járadékszolgáltatás költségeit kell hogy fedezze a járadékszolgáltatás idejében; és 2,5 százalék egy egyéni kiegyenlítési tartalék, amely - ezt most hosszan nem részleteznénk - a különféle biztosítók ellátottjai, t agjai számára egyfajta garanciát jelent az alapon keresztül, hogy ha a demográfiai összetételük, tehát a biztosítóknál elkülönült, szeparált demográfiai összetételük miatt olyan kockázatok jelennek meg, ami az egész nyugdíjrendszerben kell hogy kiegyenlíté st nyerjen. Erre szolgál az alapon keresztül, a jó összetételűek befizetési kötelezettséggel, a rossz összetételűek pedig kifizetési lehetőséggel bírnak. Így kiegyenlítődik az az egyébként alapvetően nem rajtuk múló helyzet, hogy ha nagyon eltérő, nagyon t orz összetétele lenne egyegy biztosító állományának. A marketingköltségeket is például korlátozza a törvényjavaslat. Nem lehet olyan módon ügyfeleket szerezni, hogy megtérítik, valamilyen kedvezményt vagy ösztönző rendszert építenek be a pénztárak, ilyenf ormán tehát nem ezek alapján a kis ösztönzők alapján tudja egyegy nyugdíjbiztosító majd igazolni a tevékenysége jóságát. A végső kérdés az, hogy lesze ilyen szereplő a piacon. Ugye, ez egy aggály. Ezt a törvényjavaslat átugorja azzal - gondolom, hogy les z, hiszen most is van , hogy van vagy lesz a törvény által kijelölt biztosító, aki ezeket a szolgáltatásokat fogja teljesíteni, ha más ezt nem vállalja, különösen például a járadékszolgáltatásnál ez a kérdés felmerülhet. A másik fele a kérdésnek pedig az, hogy így létrejön a verseny. Egyáltalán nem baj, hogy ma van olyan pénztár, aki alacsonyabb költségszinten végez egy tevékenységet. Ha majd átalakult biztosítóvá, ez egy versenyelőnyt fog a számára jelenteni, adott esetben ő tud több tagot befogadni a jó mutatóival. De persze a mutató sem lehet torz. Megszűnik az a lehetőség, hogy egyegy adat, egyegy költségelem bemutatásával próbálja valaki igazolni, hogy ő mennyire jól végzi ezt a tevékenységet. A törvényjavaslat bár nagyon sok adatszolgáltatási és nyi lvánosságra hozatali kötelezettséget ír elő, de előír egy adatot, ami a 10 éves megtérülésre, a 10 éves hozamra vonatkozóan bemutatja a nyugdíjbiztosító tevékenységének jóságát, és ez az, ami mindegyik másikkal összehasonlítható. No, ez lesz az, ami alapjá n megítélhető, hogy melyik biztosítóban legyünk tagok, ha ez alapján akarunk választani. Összességében azt gondolom, hogy a törvényjavaslat jó irányt szolgál. Remélem, hogy az ellenzéki kollégák is valamilyen módon közelítenek a kormányzati javaslat és a k ormánypárti frakció támogató hozzászólásaihoz. Elnök úr, köszönöm a szót, és köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : László Tamás képviselő úré a szó.
